Lauren Oliver: Pánik

„Azt persze senki sem vette komolyan, hogy a Pániknak vége lesz.

A játéknak folytatódnia kell.

Mindig is folytatódott.”

Fülszöveg:

☯

Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna.

Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani.

Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk.

☯

Eredeti mű: Lauren Oliver: Panic

Eredeti megjelenés éve: 2014

Ciceró, Budapest, 2014

424 oldal · ISBN: 9789635398904 · Fordította: Heinisch Mónika

☯

Szerintem:

☯

Nagyon régóta vártam már ezt a regényt, mert mind a címe, mind a borítója, mind a fülszövege tetszetős és figyelemfelkeltő. A gondom csupán az írónő, akivel van már közös múltunk – Delírium, Mielőtt elmegyek –, és nem estem hasra tőle.

Lauren Oliver iszonyat jó történeteket talál ki (izgalmas alapötlet, kalandos megoldás, nem kiszámítható bonyodalmak és befejezés), de képtelen jól megírni őket. Kedves, lelkes, kreatív, csak nincs meg az az írói képessége, hogy mindent kihozzon egy-egy sztoriból.

A Pánik ettől függetlenül jó lett. Igaz, hogy unalmasak a karakterek és az egész egy porfészekben játszódik, ahol a sok, csóró gyereknek nincs más kitörési lehetősége, mint az életük veszélyeztetésével megnyerni egy pénzes versenyt.

Az alaptörténet ötletes, a váltott fiú-lány szemszögeket szerettem és azt is bírtam, hogy a történet nagy része negatív hangulatú. Nyomott, sötét, aggasztó – akárcsak a Pánik nevű játék. Ebben a városban minden veszélyes, szegény és elkeserítő…

A vége összességében tetszett, bár mást vártam.

Jobban belegondolva ez csupán egy kiragadott Pánik-év, ugyanígy volt előző évben és ugyanígy lesz jövőre. Érdekes.

Kedvenc: Anne (és a farmja)

Utáltam: Nataliet... Kristat…

Negatív: a gusztustalan hasonlatok és a következetlenség. És negatív a csodaszép aranycímes borító is, ami érintésre azonnal és erősen kopik.

Értékelés: 4

Hiszti-time:

☯

A gusztustalan hasonlatok

NAGYON furcsa hasonlatokkal dolgozik az írónő, főleg ez a kettő döbbentett meg:

„Olyan volt, mintha egy szupermodell szellentene: megdöbbentő, ugyanakkor izgalmas.”

„Úgy festett, mint egy ember, akinek a segge lyukán keresztül húzták ki a lelkét: roggyant volt és reményvesztett, vad és dülledt szemű, középen pedig összedőlni készült.”

Ez mi? Nem vicces, nem eredeti. Obszcén és nagyon kirí a sztoriból. Persze nem az összes hasonlata ilyen elbazirgált. Akad olyan is, ami aranyos és illik a szereplőkhöz:

„Nem gondolkodott, csak közelebb hajolt a fiúhoz, behunyta a szemét és megcsókolta.

Olyan volt, mint beleharapni egy fagylaltba, amit épp elég időre vettek ki a fagyasztóból: édes volt, könnyed és tökéletes.”

Következetlenség, kiszámíthatóság

A legnagyobb pechje a sztorinak, ha az olvasó figyelmesen olvassa. A 13. oldalon kereken kijelenti, hogy nem tudni kicsoda találta ki a Pánik nevezetű játékot és mikor játszották először. Két oldallal később pedig megtudjuk, hogy 7 éve rendezik meg.

Ez inkább szomorú, mint idegesítő. Ráadásul nem találtam angol beleolvasót, hogy tudjam vajon a fordításkor elkövetett bökkenő vagy az írónő félreírása ez a hiba a történetben.

(SPOILER innentől)

Bishop

Bishopnak van két nagyon jó barátnője, akivel egy igazán bájos gyerekkori triót alkotnak – nos, a két csaj fogja magát és nevez a versenyre. A trió egyetlen férfi tagja pedig nem és még csak ki sem derült, hogy mi oka van erre. Nem vagyok embereket bántó típus, de tuti, hogy szívnám a nyuszi barátom vérét, ha nem indulna egy ilyen versenyen. Szóval egyből lejött, hogy a fiú körül valami susmus van! Innentől pedig tényleg csak egyetlen lépés volt kitalálni, hogy mi a szerepe a sztoriban.

Az a nyár!

A történet maga 3 hónapot ölel fel és van egy röpke októberi epilógusa, de egyértelműen a nyár három meleg hónapja a fontos.

Júniusban megismerkedünk Heatherrel és Dodge-al, a két nézőpont főszereplőjével. Érdekes módon nem ők lesznek egy pár a sztori végére, ahogy más könyvek esetében megszoktam. Viszont a történet végére mindenki rátalál a cukros jövőre, a nagy szerelemre és helyre áll az élete… döbbenetes, hogy mennyire nem illik a komor hangulatához a Pániknak.

JÚNIUS: érdekes a bevezetés, én pedig kíváncsi vagyok.

JÚLIUS: a történet aggasztó, én pedig elkeresedem a szereplők miatt.

AUGUSZTUS: ijesztő, csavaros és izgalmas. Mindenkit féltek, de érdekel, hogy mi a vége.

OKTÓBER: ha nekik megfelel ez a vég, akkor nekem is. Cukros ending.

Két kérdésem van: a lányok miért mennek vissza így az anyjukhoz? (Simán maradnék Anne-nél.) Mi történt Dayna lábával?

Idézetek:

☯

– Ne szégyelld, hogy félsz, Heather. (…)

– Én mindig félek – suttogta.

– Hülye lennél, ha nem félnél – közölte Anne. – És akkor bátor sem tudnál lenni.

☯

A feje tetejére állt a világ. Bishop állandóan Heathert hívogatta. Heather Dodge-ot. Krista Heathert. Senki sem vette fel senkinek. Mintha valami agyament, tekervényes telefonos játékot játszanának.

☯

– Tettél már rosszat valami jó cél érdekében? – fakadt ki Bishop váratlanul.

Dodge majdnem elnevette magát. Aztán inkább csak egyenesen válaszolt.

– Igen.

– Szóval mik vagyunk ettől? Jók vagy rosszak?

Dodge megvonta a vállát.

– Szerintem mindkettő. Mint mindenki más.

☯☯☯☯☯

Képgyűjteményem a Pinteresten: Random Pictures For My Blog.

Borítók Goodreadsen!

☯☯☯☯☯