„Az olvasás: vég nélküli utazás. Hosszú, örökös
utazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát
lesz.”
Fülszöveg:
♥
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan,
mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy
meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi
gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját
gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a
gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott
hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként
őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében
élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat,
egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi
Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek,
különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a
múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?
♥
Eredeti mű: Nina George: Das
Lavendelzimmer
Eredeti megjelenés: 2013
Maxim, 2014
336 oldal · ISBN: 9789632615400 · Fordította: Hajdúné Vörös
Eszter
♥
Szerintem:
♥
Nem is tudom, mit írhatnék.
Tartottam a könyvtől, de odáig vagyok érte. Annyira snasszul
hangzik minden, amivel értékelhetném… Ez egy olyan történet, amit pár oldal
után sírva olvasunk, de a végére elfogynak a könnyeink – félelmetes, hogy
mennyire a szívemre vettem Perdu életét, szövegét. Nagyon élveztem a vele való
utazást.
(Kicsit bele is szerettem.)
A könyvet magát csak lassan lehet olvasni, de nem dagályos
vagy túlcifrázott. Soknak tűnik, amit elolvasunk, de alig haladunk 20-40 oldalt
vele… Holott nincsen benne semmi felesleges, minden szó épp ott van, minden
mondat akkor következik, amikor a leginkább szíven üt. Szép a mondanivalója és
mély tartalma van, érdemes a
könyv idézeteit átböngészni.
Ebbe a könyvbe belesajog
az ember lelke…
Nem szeretem, ha hozzám érnek, de mégis sokszor arra vágytam
olvasás közben, hogy csak úgy megöleljen valaki és odabújhassak hozzá. Erős
könyv, egy korty friss levegő, de mégsem ajánlom mindenkinek. Aki nincs
felkészülve erre a megrendítő sztorira, annak rémes olvasásélmény lesz.
Hangulatkönyv.
Folyton azon merengek,
hogy vajon mit ajánlana nekem Monsieur Perdu, ha betérnék az Irodalmi Patikába.
Milyen könyv illik hozzám, mit kéne olvasnom? Mi bajom van?
Értékelés: 5*
Bővebben
– enyhe spoilerek:
♥
A könyvkereskedő, az író
és a szakács utazása
Azt hiszem, kevés fejezet kellett ahhoz, hogy belezúgjam
ebbe az ötvenes könyvkereskedőbe, akit Jean Perdunak hívnak, van egy Lulu nevű
hajója, amely igazából Irodalmi Patika néven könyvesbolt. És 21 éve szenved a
szerelme elvesztése miatt…
És mégis imádom a szövegét, az eszmefuttatásait és
elolvasnám a könyvet, amit végül megírt. Aztán Provenceben sétálnék egy
levendulamezőn, meglátogatnám Cuiseryt, a könyvvárost, argentin tangót tanulnék
titokban, megkóstolnám a levendulalekvárt és bejárnám Franciaország
könyvesboltjait, könyveshajóit…
Max, az író is egy nagyon szimpatikus karakter, ráadásul a könyv
nagy részében Perduval szökik, kalandozik. Az első pillanattól kezdve az
utolsóit egy imádnivaló kölyök, akinek kellett ez az utazás a révbe éréshez.
Akárcsak Perdunak, akárcsak Cuneonak.
„– Mi akart lenni, amikor kisfiú volt, ö… Jordan
úr?
– Kisfiú? Vagyis szinte tegnap? – Max öntelten
nevetett. Aztán nagyon halk lett. – Olyan férfi akartam lenni, akit az apám
komolyan vesz. És álomfejtő, ami viszont ez ellen szólt – tette hozzá.”
Apropó Cuneo! Ő egy egész új színvilágot hozott a
történetbe. Feldobta a sztorit, ami ugyan előtte sem volt unalmas vagy lapos.
Nagyon szerettem a három férfi egyre erősödő kapcsolatát, az egymásnak
elmondott vallomásaikat és a furcsa élettörténeteiket. Amikor Perdu és Cuneo
lebuktatja magát az tipikusan egy olyan keserédes fejezet, ami egyszerre
vicces, de mégis szomorú – az egész regény ilyen! Keserédes, humoros, szomorú,
okos és vidám.
„A tehetségtelen hazudozó a nápolyi férfi után
nézett.
– Alacsony, kövér és tárgyilagosan tekintve nem
áll azon férfiak első sorában, akiknek faliposzteren a helye. De okos, erős és
valószínűleg mindent tud, ami egy szeretetteljes élethez fontos. Számomra a
legeslegszebb férfi, akit valaha is meg fogok csókolni – mondta Samy. – Furcsa,
hogy az ilyen jó, nagyszerű embereket nem szeretik sokkal jobban. Túlságosan
álcázza őket a kinézetük, és senki nem veszi észre, hogy a lelkük, a lényük, az
elveik mennyire készen állnak a szeretetre és jóságra?”
Az egyetlen, akit képtelen voltam megkedvelni az Manon… én végig
haragudtam rá, holott Perdura egy másodpercig sem, pedig ő is követett el
baklövéseket. Igazából Manonra még most is haragszom.
Érdekes könyv ez.
A címadó levendulaszoba
többszörösen is baklövés, bár annak zseniális: csipetnyi Provence Párizsban (úgy,
mint Manon…), aztán pedig egy született párizsi Perdu Provence levendulamezőin.
Ez a történet így volt kerek. Szép-szomorú keretbe zárt történet, ami 21 évet
ölel fel…
Mi van a könyvben, amit
szeretek:
Franciaország és Párizs. Könyvek, könyvkereskedések. Ételek,
italok. Merengő beszélgetések. Bizalom és elfogadás. Gyönyörű tájak és
tájleírások. Levendula(-illat). Önelfogadás témakör.
És mi van, amit nem
szeretek vagy hidegen hagy általában,
…de így tálalva mégis tetszett?
Argentin tangó, hosszú utazás hajón, sok-sok szeretet és
szerelem. Abszolút hangsúlyos a szeretet! Siránkozás a múlt szerelmei után. Bezárt
fájdalom, remete életmód. Szerelmi háromszög.
Idézetek:
♥
Én szeretek élni, akkor is, ha olykor félelmetesen
megerőltető, és a világmindenség szemszögéből tekintve közömbös.
♥
Tudod, hogy a vég és az újrakezdés között van egy köztes
világ? Ez a sérült idő, Jean Perdu. Ez egy mocsár, ebben gyűlnek az álmok, az
aggályok és az elfelejtett szándékok. A lépteid nehezebbé válnak. Ne becsüld
alá ezt az átmenetet, Jeanno, a búcsú és az újrakezdés között! Adj időt
magadnak! Ezek a küszöbök néha szélesebbek, semhogy egy lépéssel át lehessen
jutni rajtuk.
♥
– Ön mit csinál, amikor nem tudja, hogyan tovább Perdu úr? –
kérdezte erőtlenül.
– Én? Semmit.
Majdnem semmit.
(…)
Könyveket olvasok,
húszat egyszerre. Mindenhol, a vécén, a konyhában, a bisztróban, a metróban.
Szobapadló nagyságú kirakókat rakok ki, szétszedem, amikor kész vannak, és újra
kezdem. Gazdátlan macskákat etetek. Ábécésorrendbe rakom az élelmiszereket. Néha
altatót veszek be. Ébresztésnek Rilkét. Nem olvasok olyan könyveket, amelyben
olyan nők szerepelnek, mint ***. Kővé válok. Tovább csinálom. Minden nap
ugyanazt. Csak így élem túl. De egyébként, egyébként semmit nem csinálok.
♥
– A könyv nem tojás. Csak mert egy könyv egy kicsit
korosabb, még nem romlik meg. – Monsieur Perdu is növelte a hangerőt. -És
egyáltalán, mit jelent az, hogy koros – a kor nem betegség. Minden korosodik, a
könyvek is. De vajon ön, vagy akárki más kevésbé értékes, kevésbé fontos, csak
mert valamivel régebb óta van a világon?
♥ ♡ ♥ ♡ ♥
Képgyűjtemény
a Pinteresten: Random
Pictures For My Blog.
Különböző
kiadások borítói a GoodReads-en!
♥ ♡ ♥ ♡ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése