Lois Lowry: Valahol, messze (Az emlékek őre 2.)

„– Ott a gunyhó…! – kiáltotta. – A banya meg a kertben, a kezei teli vannak szivárvánnyal!”

- Matt

1. Az emlékek őre / 2. Valahol, messze / 3. Hírvivő / 4. A fiú

Fülszöveg:

❀

A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében. A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.

❀

Eredeti mű: Lois Lowry: Gathering Blue

Eredeti megjelenés éve: 2000

Animus, Budapest, 2004

200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639563366 · Fordította: Csatári Ferenc

❀

Szerintem:

❀

Nem rossz, nem rossz, de az első valahogy jobban tetszett. A borító most sem árul el túl sokat, megint sztori közben esett le a borító "jelentése".

Problem

A legnagyobb gondom az igénytelen szerkesztéssel van. Hiányzó betűk és gondolatjelek, néhol bónusz gondolatjelek feleslegesen… Idegbajt tudok kapni, ha a „miért” helyett „mért”-et olvasok egy könyvben. A történetet persze jobban megzavarják a félbetört mondatok, amikor ugyanazon szereplő szövegét új sorba rendezve másik szereplő mondatának állítanak be… mintha más beszélne!

A kedvencem – Kirán kívül persze – Matt volt. Imádtam a lápföldi tájszólását, a ragaszkodását, segítőkészségét. (Pláne miután kiderültek az életkörülményei.) Thomas és Jo is szerethető mellékszereplők, de őket inkább sajnáltam.

A sztori kikövetkeztethető, de vannak aranyos elemei és karakterei. Kicsit humoros, kicsit drámai és könnyedén olvasható, gördülékeny történet. A vége meglepő volt, szokás szerint lezáratlan. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a sztori: egy harmadik történet-szállal? Vagy folytatódik valamelyik könyv sztorija? Totál új világ, jövő és karakterek lesznek benne? Alig várom a Hírvivőt! 

Értékelés: 4

Szerintem (spoiler):

❀

A nevek és a korok

Nagyon tetszett a könyvben, hogy ahogy különböző életszakaszokba lépnek az emberek, úgy kapnak még egy szótagot a nevükhöz! A legfiatalabbak egyszótagos nevekkel rendelkeznek (Jo, Matt), míg az idősek négyszótagossal (Annabella). Persze egy-egy új név kapcsán mindig elmerengtem a többi szótagos verzióján, gyakorta elbambultam a probléma felett…

Nagyon szép gondolat, hogy akkor neveznek el valakit, amikor „megérkezik a lélek”. Vagyis a korokat, ezáltal a neveket is a lélek megérkezése óta eltelt időben mérik! Fantasztikus és csodaszép.

A történet

Igazából egészen hamar összeállt a sztori, még ha a vége meg is lepett. Várható volt, hogy a kreativitását észrevették, ezáltal különleges az Őrzők szemében. Tetszett, hogy nincs egyedül, hanem felbukkan egy zseniális faragó és egy csodásan éneklő művész is.

Egy pillanatig sem vontam kétségbe az első benyomásomat, hogy van némi összefüggés a hirtelen megárvulás és a szükségességük között… de nem? Annabellát is rémesen sajnáltam, de már akkor szidtam Kirát, amikor elszólta magát!

Kira egyébként kicsit lassú felfogású, de kemény karakter. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi fog kisülni a sorozat ezen szálából, hiszen pár suta gyermek hogyan dönti meg ezt a társadalmat?!

Idézetek:

❀

– Ajándékba?

Kira meglepődött, hogy nem érti.

– Amikor fontos valaki, és adsz neki valami különlegeset. Valamit, amit szeret. Ez az ajándék.

Matt felnevetett.

– Lápföldön ez nem létezik – mondta. – Ottan te csak egy seggberúgást kaphatsz.

❀

Az Imádat Tárgyának nevezett rejtélyes fakonstrukció mindössze két, kereszt alakban egymáshoz erősített lécből állt. Azt beszélték, hogy régen nagy hatalma volt, az emberek meghajlottak, megalázkodtak előtte, annyira tisztelték.

❀

– Tehát már mindannyian… – kezdte lassan. – Nem tudom, hogy mondjam ezt.

– Művészek voltunk? – szólt Thomas. – Így hívják. Még senkitől sem hallottam, hogy ezt a szót használta volna, de olvastam könyvekben. Olyasvalakit jelent, akiben, hm, megvan a képesség, hogy gyönyörű dolgokat hozzon létre.

❀❀❀❀❀

A képek a „Könyv - Giver series” nevű Pinterest táblámról származnak.

További borítókat pedig a GoodReads-en találsz.

❀❀❀❀❀