Hagyjatok! Olvasok!: Chris Carter: A gonosz nyomában (Robert Hunter 10.)

Amikor bejezte a hívást, Garcia kíváncsian annyit mondott: – Mindketten úgy beszéltek erről a Lucienről, mintha csodálnátok, pedig nem egy rocksztárról van szó, hanem egy elmebetegről, aki kiválóan téveszt meg másokat.

Hogyan pusztítasz el valakit, anélkül hogy ténylegesen megölnéd az illetőt? […] Kiüríted a lelkét, aztán megtöltöd fájdalommal… elveszed tőle azt, amit a legjobban szeret.

A főiskolán találkoztak először. A Stanford Egyetem pszichológus hallgatói közül ők bizonyultak a két legragyogóbb elmének. Aztán már ellenségként keresztezték egymás útját a Virgina állambeli Quanticóban.

Amíg Robert Hunter a Los Angeles-i rendőrség legsúlyosabb bűnügyeivel foglalkozó egységének a vezetője lett, addig Lucien Folterből az FBI által legkeresettebb, legveszélyesebb és legtöbb áldozatot ejtő sorozatgyilkos vált.

Miután Lucien három és fél évet töltött magánzárkában, egy nap végre sikerül kiszabadulnia. És sosem tapasztalt indulat forrong benne. Az elmúlt években semmi más nem járt a fejében, csakis a bosszú. Meg kell bűnhődnie és meg kell fizetnie annak, aki elvette a szabadságát.

Robert Hunter élete tehát veszélyben forog.

Könyv információk:

Eredeti mű: Hunting Evil
Eredeti megjelenés éve: 2019

General Press, 2023
336 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789634527787
Fordította: Szabó István

Robert Hunter sorozat:

0,5. A nyomozó

1. A keresztes gyilkos

2. Kivégzés

3. Vadász

4. A halál szobrásza

5. Halállista

6. Egy gonosz elme

7. A nevem: halál

8. A hívás

9. A holtak csarnoka

10. A gonosz nyomában

11. Vérrel írva

12. Genesis

13. The Death Watcher

(nem befejezett)

WEBSHOP / OLVASS BELE / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről…

Szeretem a Robert Hunter-sorozatot, ugyanis körülbelül a közepétől olvasom a könyveket párhuzamosan a negyedik résztől és a hetediktől, és mindig értettem mindent. Persze voltak visszautalások a korábbi részekre és korábbi ügyekre, de sosem éreztem zavarónak a nemtudást, mert kifejtették a szükséges infókat. Na, de most!

Robert Hunternek ezúttal a hatodik részben (Egy gonosz elme) megismert nemezise, Lucien Folter nyomába ered, akiről érdemes tudni, hogy világéletében gyilkolt, több száz embert ölt meg és rendkívül precízen vezette a gyilkosságokkal kapcsolatos tanulmányait mintegy 53 db minimum 300 oldalas füzetben... Megmondjam, mit nem olvastam? Hát azt a bizonyos hatodik részt, amiben kiderül, milyen kapcsolat van Lucien és Robert között, illetve az, hogyan kapta el őt a kedvenc nyomozóm. Amikor a mostani regény elején megláttam, hogy ez egy "folytatás", akkor kicsit elbizonytalanodtam, de szerencsére Chris Carter igazi profi és felvázolja a cselekmény kibontakoztatása közben azt, ami fontos számunkra a korábbi ügyükből!

Szerintem…

A történetet ismét több szemszögből ismerjük meg: egyszerre vagyunk zseni nyomozó, Robert Hunter és a nemezise, Lucien Folter fejében! Persze akadnak kisebb kitérők a férfi áldozataira vagy Hunter társaira, de többnyire kettejük szemszögéből követjük az eseményeket, ráadásul nem is párhuzamosan előrehaladva, hanem néha az időben csúszkálva, máskor egészen a múltba visszatekintve. Fantasztkus írás, és emiatt az időben való csúsztatás miatt nem egyszer állt görcsbe a gyomrom olvasás közben vagy izgultam annyira, hogy majdnem bősz körömrágásba kezdtem.

Azt gondolom, hogy ezúttal az író nagyon magasra tette a lécet mind kegyetlenkedésileg, mind karakteralkotásilag! Lucien elképesztő alak. Rémisztő volt olvasni, ahogy képes egészen más emberek bőrébe bújni, és némi tükör előtt való beszédstílus gyakorlás meg maszkírozás után akár egy színesbőrű férfivá, idős nővé vagy tekintélyes professzorrá válik. Nagyon ijesztő, hogy létezhet ilyesmi. És akkor nem említettem, hogy egyik másodpercről a másikra képes kedves, törődő emberből hideg gyilkossá válni. Észbontó és félelmetes lehet ezt az áldozatainak közvetlen közelről megfigyelnie.

ENYHE SPOILER: Folyamatosan rettegtem, ugyanis Lucien már akkor kiszúrta Tracyt (aki Hunter barátnőjének tekinthető, de a nő egyébként a Kaliforniai Egyetem kriminálpszichológia professzore, akivel so-so összejárogatnak), aki épp akkor megy fel Roberthez, amikor a sorozatgyilkos megfigyeli a régi legjobb barátja lakását... Utána féltem a kissé ideges és nagyszájú rendőrbíró miatt, utána Robert Hunter társát és az ő feleségét féltettem. Nem volt sejthető vagy kitalálható, hogy kinek a nyomába fog eredni a szökött rab, aki bosszút akar állni Roberten. Természetesen a könyv vége felé annyira felgyorsultak az események, hogy simán elgondolkodtam azon, hogy ez vajon a Robert Hunter-sorozat utolsó része lesz-e, ahol eltemetjük a kedvenc nyomozómat...

– Lucien Folter az egyik legokosabb ember, akivel valaha találkoztam. Hihetetlen önfegyelme van, elszánt, összeszedett, leleményes, nagyon ügyes, és valóságos mestere a pszichológiai manipulációnak és a megtévesztésnek. Mindezek tetejébe pedig Adrian nem hazudott, mert Lucien valóban olyan, mint az emberi alakot öltött gonosz.

Olvasmányos? Abszolút! De fel kellett kötni a gatyámat, és néha emlékeztetnem kellett magam, hogy vegyek levegőt, mert különben elfelejtettem, annyira figyeltem. Ijesztő és kegyetlen történet egy igazi pszichopatával a főszerepben. Ha Robert Sherlock Holmes, akkor Lucien az ő Moriartyja. A vetélytársa, talán egy másik életben barátja és az ember, aki megérti a fejében zajló őrült káoszt... és elítéli érte.

Lucient nem egyedül Robert és a los angelesi nyomozók üldözik, hanem a rendőrbírók és az FBI is, annyira veszélyes. Folyamatosan teszteli Robert képességeit, feladványokat ad neki, rejtélyeket kell megoldania a nyomozónak ahhoz, hogy életet mentsen. A hajtóvadászat nem is igazán nevezhető hajtóvadászatnak, ugyanis semmi nyomuk nincs, mert Lucien igazi profi és igazi kaméleon. Már akkor elkezdtem aggódni, amikor kiderült, hogy egykor a legjobb barátja és a stanfordi szobatársa volt a nyomozónak ez a sorozatgyilkos, és ő a legokosabb ember, akivel Robert találkozott. Jó kis bemutatkozás, mi? Ha a börtönbéli mészárlás meg a c4-es robbantás nem lett volna elég a könyv elején...

Összességében

Amondó vagyok, hogy előbb a hatodik részt olvassátok el, mert akkor még tartalmasabbnak és izgalmasabbnak fogjátok érezni, mint én most. Bár igazából egészen odáig voltam ezért a részéért a sorozatnak, mert iszonyatosan beteg volt ez a sztori. Egyszerre volt vérfagyasztó, izgalmas, nagyon okos és borzongatóan aggasztó olvasmány. Számomra a vége a BBC Sherlock sorozat "A Reichenbach-vízesés" részét idézte, ahol a két zseni összecsap (spoilermentesen: nem ugyanaz a lezárása, no para), míg Lucien hidegvérű, ugyanakkor döntéseit folyamatosan mérlegelő karaktere az említett sorozat Charles Magnussenjét...

Értékelés: 5

Folytatom a sorozatot? Naná, igazából kifejezetten érdekel, hogy vajon Lucien visszatér-e (remélem nem, mert féltem Robert társát és az ő családját :D), illetve kíváncsi vagyok, hogy lehet ennél ütősebb sorozatgyilkost írni. És egyébiránt a korábbi részeket is tervezem elolvasni.

Borítómustra ~ külföldi borítók

Kedvcsináló idézetek:

– Tracy, eddig talán nem vetted észre, de idővel te is rájössz majd, hogy a világon nagyon kevés ember mer igazán önmaga lenni, és valóban azt tenni, amit akar. Nagy bátorság, magabiztosság és erős jellem kell ahhoz, hogy önmagunk... de tényleg önmagunk legyünk. Nagyon kevés ember öltözködik úgy, ahogy szeretne, hord olyan frizurát, amilyet szeretne, de ugyanez a helyzet a sminkkel és minden mással is. A legtöbben nem azt teszik, amit szeretnének, hanem amit elvárnak tőlük.

Az alvás egyszerre jelentett luxust és gyötrelmet, és hogy elterelje a gondolatait a hosszú éjszakákon, Hunter rákapott a könyvekre, bőszen olvasott, mintha a könyvek valamiféle mágikus hatalommal ruházták volna fel. A könyvek jelentették a menedéket, a biztonságot, a pajzsot a kontrollálhatatlan és érthetetlen bánat ellen.

Ha gyilkosságokról van szó, nincs még egy olyan város a világon, mint Los Angeles. Mintha ez a hely valamiért vonzotta volna a pszichopatákat, sőt egyenesen kitermelte volna a sajátjait, így nem csoda, hogy a város polgármestere és a rendőrség egy elit csapatot állított fel a gyilkossági osztályon belül. Ez lett az extrém erőszakos gyilkosságokkal foglalkozó részleg, ahol a szokatlanul szadista, brutális eseteket vizsgálták. Huntert nevezték ki az egység vezetőjének, és mint ilyen, sokkal több gyilkossági helyszínt látott, mint bárki más a rendőrségen valaha.

v v v v v

Nem saját képek. A Pinterest táblámról származnak: Chris Carter könyvei

RobertHunter #10 a GoodReads-en.

v v v v v

A Robert Hunter-sorozat végre új történettel gyarapodott magyar nyelven is, így bloggereink ismét kedvenc nyomozójukkal tartanak. A gonosz nyomában című regényben Robert Hunternek egy régi ellenségével kell szembenéznie, aki nem csupán véletlenszerűen szedi áldozatait, de személyes bosszút is forral. Tartsatok velünk a miniturnén, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Robert Hunter-sorozat többi kötetét keressük. Minden állomáson találtok egy apró borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)