Hagyjatok! Olvasok!: 11. fejezet - 2023. november | Havi összefoglaló ~ Sorozat- és filmajánló, macsKalandok és élménybeszámoló

(Ezt a rovatot a „havi összesítő” címke alatt lehet megtalálni.)

Sziasztok!

Utolsó előtti hónap off, nemsokára zárjuk az évet is!

Ebben a hónapban eléggé elfogytam... sok volt az elmúlt időszak. Ráadásul elértünk a "kötelezően vegyél ki szabit, mert feltorlódott" részéig az évnek. Aminek örültem volna, ha nem az lett volna az ukáz eddig, hogy nem vehetünk ki most szabit, mert tartalékoljuk az ünnepkre, ugyanis akkor tuti, hogy elutaztam volna. :/ De... legalább elkezdtem ügyintézni a gerincterápiát, a jövő évi lakásfelújításhoz a lóvét meg lefixáltam, hogy mikor kezdik januárban a villanyom átbazurgálni. :)) Ezeket a dolgokat negyed éve tologattam...

Pozitív dolgok: Szóval volt 6 nap szabim, 4 kirakott puzzlem, 3 pizsamás napom, orvostúrám, gyalogtúrám, munkahelyi kreatívkodásom, sokat szülinapoztunk, rajzolgattam a bullet journalom, voltak csajos filmezős napok, megtanultam almás és túrós rétest sütni és jóóóóó sokszor sikerült kajálni mennem vagy otthon ebédelnem a teljes családommal (erre hónapok óta nem volt példa). Immár 2 éve élek egyedül külön lakásban, vagyis idén novemberben 1 éve, hogy Lucifer beköltözött, szóval csak majdnem lakom egyedül. :D

(A folytatáshoz olvass tovább! ⇩⇩⇩)

❖❖❖❖❖

Mi történt novemberben?

❖❖❖❖❖

– Könyvespolc bővítős kitérő –

Én és az új polclakók: 16 új könyvvel bővült a könyvespolcom.

Recenziók (11)

James Norbury: A macska, aki zent tanított (írtam is róla)

Adam Silvera – Becky Albertalli: What If It's Us? – Mi van, ha pont nekünk sikerül?

Ashley Poston: Halott romantika

Ann Liang: Ez most az igazi

Emma Törzs: Vér, tinta, nővér, írnok

Agatha Christie: Őszi borzongás

Brianna Bourne: 41 nap, 9 óra, 42 perc

Chris Carter: A gonosz nyomában

Debbie Macomber: A karácsony ígérete

Katharina Herzog: Téli csillogás

Chris Carter: A nyomozó

Ajándékba kaptam (5)

Gabriella Eld: Húsevők ketrece

T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

T. J. Klune: A bábuk élete

Leiner Laura: Bízz bennem

Victoria Schwab: Egy sötét duett

+ Kaptam Jeffitől egy rakat tematikus Praktika magazint ^.^

– Személyes érdekeltségek –

#előrehaladósrész #bakancslistás #kihívás

TERVEK 2023-ra: újévi fogadalmak és társai

► Na, meglett a második száraz hónap az évben, illetve írtam egy FutureMe levelet magamnak a jövőbe. :)) Szóval apróságokkal haladtam…

#HAVIKEDVENCEK

Kedvenc kaja:

Mekis almás pite leveles tésztából (házilag)

Régi kedvencek újra megnézve:

A szerelem hálójában (1998)

A szerelem hullámhosszán (1993)

#boldogság #rövidsztorik

► Mostanában valahogy mind a bullet journallal való foglalkozás, mind a puzzle kirakás terápiás jellegű volt számomra. Rengeteg dolog járt a fejemben, folyamatosan zsizsegtek a gondolatok, és ezek - vagyis a kreatívkodás - segítettek. Ébren pihentetnek, néha rendkívül meditatívnak érzem őket. ----> Egyébként a BuJo rajzolás már egész felvállalható ahhoz képest, amit jó pár éve műveltem, erre most döbbentem rá... :D Ld. a régi BuJo posztom.

►Szóval a kirakózás... Szimirzával rákaptunk, hogy néha csinálunk egy csajos, horror sorozatot nézős, puzzle-napot. (Szerintem csak érezte, hogy sz...r, és velem akart lenni a pihenőnapjaimon emiatt.) Az egyik ilyen napot végül Jeffivel hármasban toltuk, aki nagy segítség volt, ugyanis a rendszerező képessége miatt végül nem folyt vér. :D Komolyan, azt az unikornisos képet... Hát azzal megszenvedtünk. Aztán meg szülinapoztunk egyet! Ha már betöltöttem a .... 23-at meg egy pár évet még mellé... Khm... :D

► Szóval. Sok ünnepelni valónk volt ebben a hónapban. Egyrészt 35 lettem, az öcsém meg 32, továbbá apum hazajöhetett a kórházból, ahol az elmúlt hónapokat töltötte és akihez hetente jártam, így havi 1000 kilométereket elautókázva. És szuperül van, mert jön-megy. Megkaptam életem új szerelmét, a világ legmelegebb takarópulcsiját. Kirakóztunk. Pihentünk. Sütöttem a családnak mekis almás izét, amibe beleszerettek. Külön öröm, hogy egy kiégett izzó miatt elkezdtem a szerelővel tervezni a januári felújítást is... meg intézni kezdtem egy csomó hivatalos ügyet, amit hetek óta tologattam.

►Folytatom az előző részt! Továbbá hagytak kreatívkodni a munkahelyemen, így csodás karácsonyi gömböket készítettünk a színházi fára.

#MacsKalandok #randomságok

► Macskafronton nem sok minden történt. Ha dolgozom, akkor is alszik, ha otthon vagyok, akkor az 1-1.5 méteres körzetemben alszik. A minipartikon annyiban vesz részt, hogy ellenőrzi, nem kapunk-e ételmérgezést (a nasiba nem eszik bele, de mindent megszagol).

► Ahogy a képeken látszik, továbbra sem nagy segítség puzzle rakásban, továbbá nagyon mélyen belealszik a felolvasásokba is. Bár szereti hallgatni, amikor olvasok, mert álmában csóválja a farkát...

► Amúgy nagyon egy húron pendülünk, ugyanis ebben a hidegben legszívesebben a kedvenc takarónk közelében szeretünk lenni. Jó arc, lássuk be.

FILMEZÉSEK / SOROZATOK:

► Filmeztem:

Kutyarománc (2023) – 8/10 –

Oké, nekem ez nagyon tetszett.

Teljesen együtt tudtam érezni a főszereplő kocka pasival, aki nem akar és nem tud emberek közé menni, aki megvan egyedül a flúgjaival és a kényszereivel, és aki bepánikol, ha beleb@szkodnak az otthonába. (Lássuk be, hogy az otthon SAFE PLACE kel, hogy legyen, ott ne kelljen már kellemetlen meglepetésekre számítanunk!)

Bugyuta cukiság, és valószínűleg újra meg fogom nézni éppen emiatt.

Szerelem zavaros vizeken (2023) – 8/10 –

Nagyon fura élmény magyar nyelvvel japán filmet nézni… Pláne, hogy a magyar felirat bekapcsolva maradt és a magyar felirat angol részei… nos, angolok maradtak. :D

A történet szórakoztató, egynek elment sztori. Csíptem ezt a fura lakájt, nagyon nagy figura volt. Sajnos a tényleges gyilkos kb. az első pillanatban tudtam, hogy ő lesz az, mert random betettek egy érdekes figurát, aki senkihez se tartozott… :D

Boldogság kezdőknek (2023) – 7/10 –

Szögezzük le, hogy Ellie Kemper nem egy szimpatikus figura és a karaktere is eléggé felszínes. Szögezzük le azt is, hogy Luke Grimes wow! :D Mármint… nagyon kis cuki babapofija van a srácnak, de nehéz nem szeretni Dokit! És nagyon vaknak kell lenni, hogy ne vegyük észre, kiért is eszi a fene az első pillanattól a srácot.

Nico Santos meleg karakterét kötelező hisztispitsa karakternek éreztem, mert minden túrás/kalandos életmegújítással kapcsolatos sztroriba kell egy kényeske figura, akit amúgy nem nagyon lehet utálni, sőt… Bírtam a hülye fejét. Akárcsak a túravezető „kölyöknek” – Ben Cook –, akiből néha kibújt az idegbeteg csivava. :D Sőt, nagyon bírtam a főszereplő lüke testvérét is, akit Alexander Koch alakított. (Milyen szép az a pasi!) De szerethető volt Gus Birney hatalmas szemekkel csodálkozó mucika alakja is. Igazából összességében jók voltak a kitalált karakterek, jópofa túra lehetett ez. Eskü, hogy egy ilyen fura mókusokkal teli túrára simán elindulnék akkor is, ha valószínűleg a buszból kilépve lesérülnék és utálnám, hogy nincs angol wc. :D

Hogy miért a kevés pontszám? Nos, története nem igazán volt…

Nálad vagy nálam? (2023) – 7/10 –

Szerintem cuki volt. :)) Szeretem a barátságból szerelem sztorikat, akár így is. Ráadásul az egyik kedvencemre, a Holidayre hasonlított ezzel a ház- és életcsere dologgal.

Nyilván akadtak benne WTF dolgok, az egyik például számomra Steve Zahn karaktere volt, aki a szomszéd nő kertjében ÉL, b@xkodja a növényeket és mindenfélét működik a ház körül, miközben milliárdosként az eggyel arrébb lévő telkén saját kertész birizgálja az ő növényeit. Mi a ……?!

Király ez a srác! (2019) – 7/10 –

Shame on me, de nekem tetszett.

Mármint Merlin. Meg a kézjátéka. Meg a hülye szövege. Meg az arcjátéka. Meg a kreténsége. Meg minden, ami Merlin. Idősen, fiatalon, undi kaját zabálva és félig halottan, legyengülve.

Komolyan, már csak miatta is muszáj megnézni ezt a sztorit, ha pedig Arthur mondakör rajongó vagy, pláne kötelező. No, nem kell sokat várni tőle, ez tényleg egy Disney+ ifjúsági filmecske, ennyit tud.

New York, szeretlek! (2008) – 7/10 –

Jobb volt, mint a többi szkeccsfilm, amibe idén szaladtam bele, ha jól emlékszem.

Röpke történetek, nagy sztárokkal, sokszor erős üzenettel. Főleg a nyitás volt kemény a különféle vallású, titkon szerelmesek között – sokszor azon kaptam magam, hogy vissza kalandozom hozzájuk gondolatban. Sokszor éreztem kuszának, de ez inkább a feszült figyelmem hiánya volt. A párosok jók voltak, akárcsak a visszatérő gagek, mint a taxi… :))

Diploma előtt (1967) – 6/10 –

Mivel idén bemutattuk ezt a darabot a színházban (bár ott Dobó Kata és Csiby Gergely voltak a fő színészek), úgy gondoltam, hogy megnézem magamnak az eredetit. Persze szigorúan a színházi előadás után, hogy ne rontsam el az élményt és ne lőjem le a sztorit, ami csak nagy vonalakban volt meg. Nos, a film egy klasszikus. Egy kipipálandó klasszikus.

Amihez valószínűleg úgy castingoltak, hogy megkérdezték a varázstükröt, Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszomorúbb arcú őstehetség széles e vidéken! És a tükör Dustin Hoffman után sorba dobta be a színeszek neveit…Másra nem tudok gondolni.

Egyébként mindenki jól adta a karaktert, de szörnyen lassú volt ez a film…Persze régi-régi film… Még anyukám is egy évre rá született, hogy bemutatták. :O Zseniális mellé a >Hello darkness, my old friend< szám.

Csiribí-csiribá (2005) + Csiribí-csiribá 2. (2007) – 6/10 –

Totál kihagyható Disney családi / ifjúsági film. Nem nyűgözött le, de aranyosan volt gagyi (vagy ha gonosz akarok lenni, akkor bárgyú). Gyerekként talán szerettem volna.

Vajon létezik szerelem első látásra? (2023) – 6/10 –

„- Mintha egy elveszett zokni lennék.

– Jaj, édesem, te inkább egy egész bőrönd vagy! – viccel Anya. – És nem vagy elveszett.

Hadley nagyon vékonyka hangon kérdezi:

– Mi van, ha mégis?

– Akkor csak idő kérdése, és rád talál valaki.”

(idézet a könyvből, a filmből szerintem kimaradt)

Nekem a legjobban a könyv hangulata – vagyis a lélek – hiányzott ebből a filmből, de nem sajnálom a rászánt időt, mert akadtak benne szórakoztató pillanatok. Valószínűleg rátett nálam, hogy mennyire színes és vidám az egész színvilága, mennyire jó a vibeja. 1x nézős volt. :)

A Gucci-ház (2021) – 6/10 –

Nem vagyok oda az igaz történetek alapján íródott történetekért, pláne nem a divattal kapcsolatos dolgokért, de kíváncsi lettem a filmre a szereplőgárdája miatt. Aztán persze leesett az állam, hogy mennyire ármányos, mennyire ártalmas család a Gucci-éké… Szomorú, taszító…

Csodálom, hogy nem mentek csődbe a film után, mert azt várná az ember, hogy ezek után nem annyira vágyunk Gucci-táskára. (Vagyis hát én sosem vágytam, de értitek, no. :D)

Elsőre nem hittem az Adam Driver és Lady Gaga közti kapcsolatban, a film végére pedig kifejezetten bántott, hogy mennyire eltávolodtak egymástól, mennyire eltűnt közülük a szerelem. Tetszett a kettejük közötti kémia. (Amikor megnéztem, ki játssza Paolot… :D Asztaq…)

West Side Story (2021) – 5/10 –

Nos, nem ismertem a történetet, de nagyon hamar leesett, hogy egy Romeo és Júlia-adaptációval* van dolgom. :D Nem, ezt se tudtam… Tényleg csak amiatt izgatta a fantáziám, mert egy elismert klasszikus, amit illik és érdemes ismerni.

*Egyébként majdnem a végéig reménykedtem a happy endnek ennek ellenére is. Én marha… Kellemes meglepetés lett volna, mit ne mondjak.

A film tetszett. Legalábbis egyszer nézhető szerintem, ami nálam valószínűleg ront a teljesítményén, hiszen ha tetszik egy musical, akkor hajlamos vagyok orrvérzésig nézni azt… Szóval tetszett – jó a zene, jók a táncok, szépek az énekhangok, a díszlet, a rendezés – csak nem lett átütő siker nálam. Jók a színészek is, bár nyilván a lobbanékonyabb karaktereket bírtam jobban, úgymint Riff és Anita. Nekik legalább volt karakterük, sokan csak olyan egysíkú nyünyükék voltak…

► Sorozatoztam:

Az Usher-ház bukása (2023–2023) – 8/10 –

„Az Edgar Allan Poe művei nyomán készült fekete sorozat egy dinasztia történetét követi nyomon, amely összeomlik, mikor az örökösök egymás után életüket vesztik.”

Nem is annyira a leírás, mint a kedvenc minisorozataim rendezője miatt érdekelt (Mike Flanagan), aki zseni, ha para, összetett sorozatokról van szó. Ajánlom a bátrabbaknak!

Drága gyermek (2023–2023) – 7/10 –

Az előzetese miatt érdekelt, amúgy egy nagyon brutális pszicho-thriller fogvatartott nőkről és gyermekekről. Brutális és nagyon kívül esik a komfortzónámon.

Barátság perverziókkal (2019–2021) – 6/10 –

Nyilván a dom-sub kapcsolatok miatt, illetve az LMBTQ címke miatt terveztem megnézni ezt a sorozatot. Ami egyébként egészen jó volt az elején, akadtak benne szerethető figurák, sőt, szórakoztatóak is, ugyanakkor muszáj paródiának tekinteni, mert különben bicskanyitogató néha…

Komolyan indul, komolytalanná válik, mégis abbahagyhatatlan volt. Örülök, hogy kaszát kapott, mert több nem volt benne, és örülök, hogy nem csak ad hoc lezárást kapott, hanem normálisan elvarrták a legtöbb – ha nem mindegyik – szálat.

Mi vagyunk a medvék (2020–2020) – 5/10 –

Fredrik Backman rajongó vagyok és emiatt néztem meg ezt a sorozatot. Meg az LMBTQ címke miatt. Meg mert életem legnagyobb kedvence FB Ovéje… De ez a sorozat. Nem ugyanaz a színvonal.

Szomorú, nyomorúságos, küszködő, de máshogy.

Nem tetszett, ráadásul egyáltalán nem is sejtettem, hogy a jéghokisnak ígérkező sztoriban a második fő szál az lesz, hogy megerőszakolnak valakit, és az egész kisváros a sztársportoló mellé áll. Na, mindegy. Restanciám volt magam felé ez a sorozat, de elolvasni nem fogom.