Hagyjatok! Olvasok!: 10. fejezet - 2023. október | Havi összefoglaló ~ Sorozat- és filmajánló, macsKalandok és élménybeszámoló

(Ezt a rovatot a „havi összesítő” címke alatt lehet megtalálni.)

Üdvözlök mindenkit október utolsó napján!

Ismét közelebb kerültünk egy rémes év végéhez… Nem tudom, mi ez a folyamatos betegeskedés, de már lassan megőrülök. Ráadásul elkezdett lehűlni az idő és elkezdtek a kollégáim is kidőlni a sorból. De legalább van egy extra emberünk, aki lelkes és érdeklődő, így tanítgatok ráérő időmben, ami leköti az agyam.

Zsúfolt hónap volt elég sok halálesettel, ami miatt hagyjuk is a lelkiállapotom; olvasással tereltem el a figyelmem, mert az - akárcsak a sok munka a két premier körül - lekötött. Ellenben a horgolással/amigurumi készítéssel, amit megfogadtam, hogy elkezdek megtanulni, de idegbajosabb voltam a youtube-os tanulástól, mint bármi mástól. (Van egy sorom egy leendő neon pink sapkából, szerintem egy hónap alatt nem semmi. Hozzám mérve.) De koncentráljunk a jóóó dolgokra...

Pozitív dolgok: Azariah zenék :D (mondjuk a csapból is ő folyt, nehéz lett volna elkerülni). Puzzle. Tetkó. Macska. Tom Yum thai étterem. Meditálás. Amigurumihoz való cuccok gyűjtögetése. Sikeres, jó hangulatú premierek. Cukrászda munchok. Társasozás. Madáretető. Gyömbér sör. Rántott, babos wrap. Almakompót. Édes chili szósz. Bekuckózás. Régi-új kolléga visszatérése.

(A folytatáshoz olvass tovább! ⇩⇩⇩)

❖❖❖❖❖

Mi történt októberben?

❖❖❖❖❖

– Könyvespolc bővítős kitérő –

Én és az új polclakók: 8 új könyvvel bővült a könyvespolcom, illetve az új kattanásomhoz vettem két magazint is. Szerintem kiskamaszkorom óta nem vettem újságot (akkortájt nagyon ment nálam a Popcorn meg talán a Bravo).

Recenziók (7)

Meik Wiking: Hygge

Ali Hazelwood: A szerelem elmélete

Julie Murphy: If the Shoe Fits – Én, a cipő meg a nagy Ő

Soman Chainani: Szörnyek és Szépek

Kovács Krisztián: Minden csendes és nyugtalan

Benyák Zoltán: Requiem I.

Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár

Ajándékba kaptam (1)

Elle Kennedy: The Score – A pont

Megvásároltam életem első tematikus magazinjait (2)

Trend Bookazine - Amigurumi játékok

Praktika - Horgolás

– Személyes érdekeltségek –

#előrehaladósrész #bakancslistás #kihívás

TERVEK 2023-ra: újévi fogadalmak és társai

► Az előző hónapban megfogadtam, hogy megnézem a Háromezer év vágyakozás (2022) és a Halhatatlan szeretők (2013) című filmeket, továbbá sikerült havonta 1x meditálni, kirakni 1 puzzlet a hónapban. A többi fogadalmammal nem igazán haladtam, de ez is valami. :’)

#HAVIKEDVENCEK

Kedvenc zenék:

Azahriah zenék: mind1 / 3korty / béke / introvertált dal

byealex és a slepp - bocsánat

Ava Max - Choose Your Fighter

My Ordinary Life - The Living Tombstone

Here At Last — Happy

Kedvenc kaja:

Rántott wrap, almakompót, gyömbér sör, édes-chili szósz (nem együtt :D)

Különleges film(ek):

Henry Sugar csodálatos története (2023)

Háromezer év vágyakozás (2022)

Éjfélkor Párizsban (2011)

#boldogság #rövidsztorik

► Szerintem anyum érzi, hogy valami nagyon nem oké, mert amikor a hetek óta nézegetett thai étterem láttán egyszer felsóhajtottam, hogy de ennék ott, rávágta, hogy menjünk. Szóval finomságokat ettünk egy drága, pazar étteremben kettesben anyummal. Még elvitelre kért nekem két extra gyömbér sört is, mert látta, hogy mennyire feldobott ez az alkoholmentes különlegesség. (A gyömbér amúgy is minden télen van nálam, imádom a gyömbéres teákat, de ez tök új volt.)

► Valami nem oké? A jobb felső kép a kedvencem a Love, Death & Robots új évadából, azt hiszem, ennyi. Totál szíven ütött. Persze ahogy az alábbi képen látszik, azért volt vidámkodás is: a melóban pezsgőztünk napközben csakúgy, otthon pedig szöget ütött a fejembe, hogy csinálok madáretetőt és -itatót, hogy Lucinak legyen MacskaTvje télen.

► Ezer éve terveztem már új tetkót, de egy random délben nem bírtam tovább, és elugrottam a negyedikért. (Senki se tudja/vágja egyből, mit ábrázol.) De őszies hangulatú bullet journalt is rajzolgattam a hónapban meg halloweeni kellékkel próbáltam új FB képet csinálni. (Nem, nem vettem meg semmit, bár igény lett volna rá.)

► Nos, mivel kiraktam egy puzzle-t, betopogtam a PEPCOba, és vettem egy újat... Amúgy az esetek nagy százalékában sikerül tartanom a spórolós terveimet, de néha elcsábulok valami marhaságra...

#MacsKalandok #randomságok

► Ismét nagyon izgalmas hónapon vagyunk túl... Az úrfi hol itt, hol ott, hol rajtam aludt. Ráadásul azonnal kispárnává fogadta a huzatfogót, aminek örülök, mert így nem túrja arrébb.

► Panaszkodásra adott okot Lucifer számára, hogy néha bizony szerettem volna dolgozni is a gépemnél, nem csak őt simogatni. Máskor a barátom által készített lasagnet nem osztottam meg vele. Megint máskor pedig sütés-főzés közben nem vettem róla tudomást, és szóvá mertem tenni, hogy örülnék, ha a kajámtól minél távolabb vinné a szőrös kis csülkeit.

► Egyébiránt nagyon jó arc macska, mert amikor látta, hogy lassan megüt a guta, amiért nem megy a horgolás elkezdése, akkor jött és szemügyre vette a lator fonalat. Miután mancs rátétellel jobbá tett mindent és kiűzte a dolgaimból a sötétséget, békésen visszaaludt...

FILMEZÉSEK / SOROZATOK:

► Filmeztem:

Wes Anderson rövidfilmek

Nemrég felkerült pár Wes Anderson által rendezett rövidfilm a Netflixre, amikre igazából Benedict Cumberbatch kapcsán figyeltem fel, aki többen is főszereplőt alakít. Aztán kiderült, hogy két másik kedvencem is felbukkan bennük: Dev Patel, akit az Oroszlán (Lion) óta imádok-követek, és Ralph Fiennes, aki magát Roald Dahl-t alakítja, akinek a novellái nyomán születtek a rövidfilmek.

Nagyon szeretem Wes Anderson filmjeinek pasztell színeit, a mozgó díszleteit, a felvételek dinamikusságát, a kép a képben / történet a történetben megoldásait, a negyedik fal megtörését és a különleges hangulatukat. Betegek ezek a történetek, de érdemes őket megnézni a színészi játék és az izgalmas rendezés miatt.

Henry Sugar csodálatos története (2023) – 9/10 – Zseniális. Történet a történetben a történetben a történetben, majd kifelé is kibontva mind. Tetszettek a kitekintések, a színészek mászkálása, a negyedik fal mind kreatívabb áttörése, a térrel való bánásmód, a díszlet ötletessége, a színészi játékok – minden, minden, még a történet is! Sőt! Ez volt a legerősebb a Wes Anderson Roal Dahl sztorik közül.

Méreg (2023) – 7/10

A hattyú (2023)– 7/10

A patkányfogó (2023) – 6/10

ROMANTIKUS

A rendőröm (2022) – 8/10 – Igazából ez egy szép szerelmi történet. Tragikus, boldog, szomorú, örömteli, árulással teli, fájdalmat okozó, szeretettel teli, naiv, erotikus, szívmelengető, keserű, vággyal teli. Nekem tetszett, ugyanakkor elég sokszor meglepett, hogy mire nem volt képes Marion, mennyi erő rejlett Patrickben és milyen gyenge tudott lenni Tom. Az alakítások is bejöttek, a történet is.

Tökös szerelem (2015) – 7/10 – Szomorú héthez vidám romkom illik. Amúgy nem volt rossz! Csípem a nagyvárosi liba nagyot szív vidéken, majd beleszeret a dögös cowboyba sztoriba. Ez épp ennyit tud. :D

Az utolsó dal (2010) – 6/10 – Nem szeretem Miley Cyrust, és nem vagyok oda különösebben Liam Hemsworthért se, de nagyon érdekelt ez a sztori, mert van az úgy, hogy elkap a „Nicholas Sparks filmadaptációt akarok nézni” – érzés. Külön öröm volt, hogy Greg Kinnear is szerepelt benne, mert őt imádom. X)) Talán az tetszett, hogy mennyire elutasító Ronnie mindennel és mindenkivel, és mennyire lassan, fokozatosan kezd el megváltozni az új hely és az új emberek hatására. Ha a szerelmi szál hangsúlyosabb lett volna, illetve az apa-lánya kapcsolat alakulása és a zenei részek kevesebbek, akkor tuti nem néztem volna végig, de így egynek jó volt.

FANTASY / SCI-FI

Háromezer év vágyakozás (2022) – 9/10 – Különleges film. Lassú sodrású, történet a történetben elbeszélésű, szívszorító és fantasztikus sztori. Egy barátommal szerettem volna megnézni, de sosem sikerült összehoznunk, amit kivételesen most nem bánok, mert ezt egyedül kellett látnom. Ez nem egy közösen mozizós film – ez olyan, hogy a nézése közben és után igenis szálljon magába az ember… Imádom Tilda Swintont és Idris Elbát, és zseniálisak voltak együtt.

Széljegyzet az 1. kívánságról: Nagyon tetszett, hogy Alithea Binnie kijelentette, hogy teljes az élete – mindene megvan, és nem vágyik semmire. Hogy most minden oké nála, kitöltötte az életét / életterét. Én is ezt érzem, tudom, miről beszélt, ugyanakkor nem tudom, kinek és mit kéne mesélnie, hogy mintegy csettintésre megváltoztassam a gondolataim erről, és elsöprő szerelmet kívánjak magamnak. Ez eléggé WTF moment volt nálam… (Csak engem emlékeztett egy (talán) Neil Gaiman novellára, ahol a Dzsinn és a főszereplő nő együtt maradnak?)

Éjfélkor Párizsban (2011) – 9/10 – Nekem nagyon tetszett ez a film. Rettentően elgondolkodtató, hogy mennyire tudunk máshova, más korba vágyni, és milyen szép is lenne, ha így teljesülhetnének a vágyaink. Ha beszállnánk éjfélkor egy kocsiba, ami elhajt velünk a múltba, ahol találkozhatunk a hőseinkkel, a Nagyokkal, azokkal, akik kapcsán csak azt tudjuk, amit az életrajzukban olvastunk vagy amit mondtak nekünk. Érdekes a film alapötlete, tetszett a megvalósítás is, de még az is tetszett, hogy Gil micsoda verbális pofont kapott Adrianától a sztori végén. Igen. Mindenkinek más az Aranykor. Igen. Jó lenne ott maradni a múltban, ahol a saját jelenünk nem érhet utol, de mégsem tesszük meg, mégsem hagyunk ott örökre mindent. Sajnáltam, hogy Van Gogh nem bukkant fel. Őszintén szólva a film posztere miatt nagyon reménykedtem.

Nézz mindkét irányba! (2022) – 8/10 – „Natalie, akinek az élete két párhuzamos valóságra szakad: az egyikben teherbe esik és navigálnia kell az anyaságot fiatal felnőttként Texasban, míg a másikban Los Angelesbe költözik, hogy kimaxolja karrierjét és vágyait. Mind a két úton Natalie olyan dolgokat fog át- és megélni, mint az életet megváltoztató szerelem, a szívet tépő fájdalom, valamint az önfelfedezés.”

Bár a Lili Reinhart által alakított Natalie végtelenül unszimpatikus jelenség volt számomra minden idősíkon, tetszett ez a sztori, ugyanis végtelenül kreatívnak tartom mind az alapötletet, mind a megvalósítását, mind a párhuzamos valóságok bemutatását. Mi lenne, ha…? Érdekes lenne így végigmenni az életünkön.

Végtelen (2021) – 8/10 – „Egy férfit különös látomások gyötörnek, ezért skizofréniásnak minősítik. Kiderül azonban, hogy a látomásokban előző életeinek jelenetei térnek vissza, mivel ő is tagja a majdnem halhatatlan, reinkarnálódó szuperemberek társaságának. A reinkarnációs csapatnak nagyon nagy szüksége van hősünkre, mivel a világbékét egy gonosz tudós fenyegeti.”

Érdekelt a reinkarnációs szuperemberes sztori, és valóban jó is lett ez a film, ez a történet. Újszerű, eredetiség is van benne, akárcsak váratlan fordulatok. Jól szórakoztam!

Az Álmosvölgy legendája (1999) – 8/10 – Tim Burton rendezte, Johnny Depp egy fura, magának való nyomozót alakít benne – és végig volt egy olyan érzésem, hogy láttam már korábban. Mivel mindkét legendának a fanatikusa vagyok, ezért nagy eséllyel valóban így van, mégis az újdonság varázsával hatott rám. Izgalmas, pörgős sztori.

Halhatatlan szeretők (2013) – 7/10 – „Adam egy visszavonultan élő vámpír, aki zenészként tengeti életét detroiti lakásában. Egy nap újra találkozik élete szerelmével, a szintén vámpír Eve-vel, aki hátrahagyja addigi életét a marokkói Tangerben, hogy ismét Adammel legyen. „

Tom Hiddleston-rajongóként nem tudtam kihagyni, mégis majd tíz évig vártam arra, hogy leüljek és megnézzem. Hangulatfilm. Lassú, melankolikus, árad belőle a zene, a szerelem, a halálvágy. Nem csak TH, de Tilda Swinton is fergetegeset alakít, gyönyörűen hozzák az elátkozott szerelmeseket. Sosem gondoltam, hogy a vámpírság egyszerre lehet fő szál és mellékszál egy történetben.

Csaj kontra Szörny (2012) – 7/10 – Sokkal, de sokkal rosszabbra számítottam… Igazából nem volt rossz, bár hagyott némi kivetnivalót maga után az összes effekt… :D Főleg a villogó vörös szemnél kellett röhögnöm Myra szereplése után. X)) Nem rossz sztori, van ebben minden: makacs kamasz, titkolózó szülők, természetfeletti lények, izgalmas örökség, kitart barátok, lökött laborasszisztens (akit imádtam), tanulság. Persze nem magasszínvonalú, de aranyos és egynek jó. És csíptem, hogy mennyire halloweeni!

MESÉK / ANIMÁCIÓS FILMEK

Lelki ismeretek (2020) – 8/10 – Nem igazán vonzott ez a mese a jazz vonal miatt, ugyanis nem igazán vagyok oda ezért a zenei stílusért (meg nem is vagyok túl zenei ember – totál botfülű vagyok), de kellemesen csalódtam, ugyanis gyönyörű dalokkal festették alá a történéseket. A sztori fantasztikus, fontos mondanivalója van, de szórakoztató is. Nem mondanám, hogy újra fogom nézni, de tetszett, örülök, hogy többen is rágták a fülem, hogy nézzem már meg. A flowban lévőket csíptem a legjobban! :D (A kiegészítő rövidfilmje is nagyon édes volt, a 22 a Föld ellen (2021) 7/10)

Hamupipőke (1950) – 7/10 + Csipkerózsika (1959) – 7/10 – rajta vagyok a kimaradt Disney klasszikusok pótlásán. Meglepően több mindkét mese, mint amire számítottam, sokkal cselekménydúsabbak, mint az általam gondolt sztorik, amik ezek szerint csak nagyon nagy vonalakban voltak meg nekem.

Szörnyen boldog család (2017) – 6/10 – Nem volt ez annyira rossz, sőt, néha egész ötletesnek találtam. :D De egyelőre úgy érzem, hogy felesleges a folytatást megnéznem, kerek volt ez így. Tetszett, hogy ennyire egymásra találnak a megátkozott családtagok a mese végére. <3

HORROROK

Utolsó éjszaka a Sohóban (2021) – 7/10 – Hát totál nem erre számítottam… Mondjuk csak a színészek miatt néztem meg, meg mert megakadt a szemem a divattervezés szón. :D Igazából ez egy nagyon érdekes, érdekfeszítő és ötletes sztori volt. A tükrös részek zseniálisak voltak, és nekem a csattanó is ütött (vagyis mindkettő plot twist meglepett). Tetszett a sejtelmesség, ami átjárta a filmet, a színészek is nagyot alakítottak. Sajnos nekem se a ruhák, se a zene nem lett elég ütős, de hát ez van. Nem az én korom volt, no. .

Tales of Halloween (2015) – 7/10 – Tetszett, jól szórakoztam ezeken a röpke horror/horror paródia sztorikon! Némelyik igényesebb, némelyik hót gagyi, de mind ötletes a maguk módján. :D Igazi szkeccsfilm sokféle történettel.

Halványkék szemek (2022) – 6/10 – Érdekes, jó hangulatú sztori, egészen meglepett a gyilkosság megoldása. Ajánlás miatt néztem meg, de persze Christian Bale volt a döntő pont, hogy elkezdtem. Úgy érzem, most a Poe-t alakító Melling túljátszotta őt, ebből következik, hogy én nagyon bírtam az alakítását exDudleynak. Sajnos a cselekmény laposka, unalmaska, így több etapban néztem meg, és az alapfáradtságom miatt elég sokszor vissza-visszatekertem, hogy mi van….

Éjjeli Vérfarkas (2022) – 6/10 – Nem sok elvárásom volt a filmmel kapcsolatban, ugyanis véletlenül akadtam rá, miközben bogarásztam a D+ -t a tévén. De a Marvelt szeretem, a képregények-adaptációkat szeretem, a vérfarkasokat szeretem, szóval megnéztem. Amit nem bánok, mert jó kis hangulata volt a filmnek, ugyanakkor elég feledhető, nem maradandó alkotás. Tetszett a fekete-fehér sztori és a történet se volt rossz.

Mészárszék rulez (2018) – 5/10 – „A Slaughterhouse Rulez-ban Simon Pegg professzorként érkezik egy elit bentlakásos iskolába, ami kísértetiesen hasonlít a Roxfortra, csak éppen varázslótanoncok helyett fontos emberek kiváltságos csemetéi tanulnak itt. Az iskola túlélése többet jelent a beilleszkedésnél, ugyanis ezeknek a diákoknak még természetfeletti lényekkel is meg kell küzdeniük.”

Nem igazán nevezném horrornak, inkább horror-vígjátéknak. Főleg a benne szereplő színészek, a fülszöveg Harry Potter-sorozatra való utalása miatt került fel a listára. Nem rossz, ha jó társasággal nézi az ember, de bőven egyszernézős. Blőd, gagyi, angol humor a javából.

Insidious: A vörös ajtó (2023) – 5/10 – Azért a többi Insidious sztori ijesztőbb, nem? Nem állítom, hogy mindet láttam, de ettől totál nem paráztam be… Például alig voltak jumpscare-k… Ellenben a történet és a feloldása nagyon bejött. Érdekes volt ez a felbonyolítódó családi titkos rész!

Insidious – A gonosz háza (2013) – 5/10 – Kíváncsi voltam, mire utalgat vissza az Insidious: A vörös ajtó (2023), amit nemrég néztem meg. Hát erre… :D Egyébként nem rossz így, hogy tudom az előzményeket, de továbbra se éreztem parának napjaink egyik legerősebbnek mondott horror-szériáját. Pedig olyan címkékkel dobálóztak mind a cikkek, mind az ismerősök, hogy „vérfagyasztó”… Na, az Átok és a Kör az vérfagyasztó… azok után inkább elmennék egy hajnalig tartó rave partyba, mint hogy egyedül üljek itthon… Szóval a sztori és a színészek játéka is so-so, de ez a Másik világ, aminek Túloldalon bóklásztak még mindig érdekesnek tűnik..

Come Play (2020) – 4/10 – Jó is lehetett volna, mert volt benne potenciál, hiszen tele volt para jelenetekkel és néha tök megijedtem, de mégse volt több egy egyszernézős sztorinál. Ha kapott volna némi lóvét effektekre vagy bármire, szuper film lehetett volna.

Madarak a dobozban – Barcelona (2023) – 4/10 – Emlékszem, hogy a könyvtől szabályosan borzongtam olvasás közben, és a filmadaptáció is be-beszökött rémálmaimba… de ezt végtelenül untam. Elveszett belőle a többibe megtalálható feszültség. Összehasonlíthatatlan a másik filmmel, pláne a regénnyel… A német kislánynak nagyon drukkoltam, a kutyákat sajnáltam és nem volt rossz a Profétaság ötlete sem, de mégse izgatta fel a fantáziám, nem szögezett a tévé elé, simán takarítgattam és főztem közben…

A csodagyerek (2019) – 4/10 – Hát… Nagyon átlagos sztori volt, igazából teljesen kiszámítható volt, és nem éreztem elég ijesztőnek vagy drámainak. Még a végét se…A heterokromia érdekes volt, ahogy az is, ahogy a dokit megszivatta a „fiú”.

Senki nem szabadul élve (2021) – 2/10 – Összességében elég gagyi volt. A nagy unalmas semmi a végére vérfürdőbe megy át, ráadásul próbálja magát misztikusnak eladni, de annak túl horrorisztikus. Horrornak meg tök nem para. Talán csak az atmoszféra az, ami tetszett, az egész hely, a zene, a „nem akarok itt élni” vibe átütősége volt az, ami jól volt kitalálva is, megcsinálva is.

► Sorozatoztam:

Szerelem, halál és robotok (2019–) – 10/10 – Fantasztikusnak tartom ezeket az animációs sci-fi rövidfilmeket, amelyek majdnem annyiféle stílusban és alkotó által készültek, ahány rész van belőlük. Van itt minden. Szörnyek az embernagyságú fűben, miniatűr zombiapokalipszis, mitikus vízi szörny haláltánca, örökkévaló emberek, kaijukkal lepaktáló öngyilkos kalózok, a kihalt emberiségért rajongó Földre kiránduló robotok.Mindegyik egyedi, mindegyik üt a maga módján és mind kreatív.

► Anyuval nézve:

A nagy svindli (2009–2014) – 9/10 – Újranézés mindkettőnk részérőúl, de elég keveset találkoztunk anyummal a hónapban, így lecserélt, és már az öcsémmel sorozatmaratonozik. :D Éppen a Grace klinikát darálják, de brutál iramban. Szerintem a WHITE COLLAR egy zseniális, csavaros és szerethető sorozat, nem bánom, hogy kitalálta, hogy nézzük meg megint, csak sokáig fog tartani így, hogy soha nem érünk rá együtt tévézni. :’)