„A mennyország lényege azonban éppúgy nem a biztonság, ahogy irgalmasság dolgában sem áll a kőkemény realitások talaján. Elengedjük magunkat, és kész.”
/Alice
Sebold/
Fülszöveg:
[
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Susie tizennégy éves. Üldögél a
kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t
megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy
eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat.
Az élet megy tovább.
A kérdés persze éppen ez:
hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A
tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent
az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket?
Csodálatos, felemelő könyv
Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a
tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek
megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy
csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.
A mű az utóbbi évek talán
legnagyobb amerikai bestsellere.
[
Eredeti mű: Alice Sebold: The
Lovely Bones / Eredeti megjelenés éve: 2002
Olvasott kiadásom: Európa,
Budapest, 2003 / 368 oldal · ISBN: 9789630774789 · Fordította: Tábori Zoltán
Szerintem:
[
Nem újraolvasósan jó, hanem
„egyszer muszáj elolvasni”-féle jó könyv.
Valamit helyre tesz az
emberben. Megnyugtat, picit felemel, darabokra tör.
Bevallom úgy olvastam, hogy
amint már nagyon a sírás határán álltam, azonnal átpártoltam a Warm Bodies
(Isaac Marion: Eleven testek), az Alice Tükörországban (Lewis Carroll) vagy A
szív alakú doboz (Joe Hill) könyvhöz és átszakítottam magam az éppen kezembe
akadó könyv világába. Sokat elárul a könyvről, hogy az említett három könyvből
kettőt már elolvastam és kritikát is írtam róluk a blogra.
A könyv mellett szól, hogy
megbékíti az embert az elmúlással, de nem egy nyálas-giccses történet. Én
folyamatosan találtam olyan embert, akit szerettem és olyat is, akit éppen
utáltam. Nem szépít. A gonosz embernek is léteznek jó pillanatai benne, de az
olvasás közben megszeretett szereplők is tesznek visszatetsző dolgokat.
Susie egy kedves kislány, de a
kedvencem Ruth volt végig a könyv során. Örültem, hogy ott vannak egymásnak
Ray-jel, mert mindkettőjüket IGAZÁN megérintette Susie halála. Nem menekülni
kezdtek vagy tagadni, de nem is estek vergődtek több évig a bánat csapdájában.
Egyébként szerettem, hogy a
gyász majd összes megnyilvánulási formáját végignézhettem Susie-val az ő
kilátójából. Mindenféle korú, nemű, relációjú embereket kísértünk végig a gyász
fázisain… Izgalmas volt!
Értékelés: 5
Kontra -
[
A könyv több mint nyugtalanító,
ugyanis melyik élő szeretne szembenézni azzal, hogy elhunyt szerette, távoli
rokona, iskolatársa, szomszédja vagy bárki vadidegen, akinek megakadt rajta a
szeme Fent - figyeli? Végignézi, ahogy tanul, csókolózik, megcsal valakit vagy
bármi olyasmit csinál, ami Lent maradt az élőknek?
Ez a része a történetnek azóta
is háborgat.
Szeretném hinni, hogy létezik a
személyes Mennyország, amit Susie mutat be az olvasóknak, ahol akár egy villánk
is lehet vagy kedvünk szerint borzszagúvá válik a levegő.
Persze eleinte nem is ez a
Mennyország rész tartott távol a könyvtől, hanem az alaptörténet.
Megerőszakolnak, majd megölnek egy tizenéves kislányt. Hogy válhat ez a
történet érdekessé, mikor lesz szép? Miért filmesítenének meg ilyesmit? Miért
zabálják ezt a sztorit az emberek?
Nem tudok válaszolni a
kérdésekre.
A könyv érdekes és szép.
Kíváncsi vagyok a filmre, ami belőle készült és állítom, hogy érdemes volt
elolvasnom – nem bánom az együtt töltött időnket.
Borítószemle:
[
Szeretem megnézni, hogy a
különféle könyvekhez milyen borítókat készítenek az országok. Élményszámba megy
a végigbarangolás a néha több száz kiadás borítói között. Szeretem, ha magyar a
legszebb számomra, illetve ha rátalálok a legjobban tetszőre, akkor elképzelem,
hogy lesz a könyvnek egy új kiadása pár év múlva AZZAL a borítóval. Gyermeteg
játék, tipikus bookworm népeknek.
A fülszöveg melletti magyar
borító az összes közül a legszebb – szóval ismét egy csodás magyar borító!
Nagyon tetszenek még a következő német, amcsi és francia borítók:
Illik a könyvhöz és elég
szívszorító a következő 3 borító, de nem ragadja meg az embert. Szóval szódával
elmegy a török, a holland és a finn borító:
…és egyáltalán nem tudom mire
vélni az olasz kiadás borítóját? Sánta kislány véres talpnyomokkal halad előre
a hófehér semmibe? Még jó is lehetne, tekintve a könyv sztoriját, DE NEM AZ!
Idézetek:
[
„Óceánszemű”, apám hívta így,
valahányszor megfájdult a foga egy kis konyakosmeggyre, amit anyám mint titkos
nyalánkságot a bárszekrényben tartott eldugva. Most értettem meg a nevet. Azt
hittem, a kéksége miatt kapta, de most láttam, hogy a számomra már-már rémisztő
feneketlenségéért.
[
Ez volt a mitológiai történetek
ideje is, amelyekre még az iskolában kapott rá. Előszeretettel mesélt nekünk
Perszephonéról és Zeuszról. Színes, illusztrált könyvekkel lepett meg bennünket
a skandináv istenekről, akik miatt mindig rosszakat álmodtunk. Irodalomtanári
képesítést szerzett – foggal-körömmel kellett harcolnia Lynn nagyival, hogy a
tanulásban idáig eljusson –, és még mindig dédelgetett halvány ábrándokat, hogy
majd tanítani fog, ha már elég nagyok leszünk, és otthon lehet hagyni
bennünket.
[
„Amíg távol voltál, újra beléd
szerettem – mondta.
Most döbbentem rá, mennyire
szeretnék anyám helyében lenni. Apám anyám iránt érzett szerelme nem afféle
nosztalgikus lángolás volt, valami örök utáni vágyódás. Ez egy
szőröstül-bőröstül szerelem volt, benne foglaltatott anyám megtörtsége,
megfutamodása ugyanúgy, mint az, hogy ott van a megfelelő helyen a megfelelő
pillanatban, mielőtt a nap felkel, és a kórházi személyzet bejön a szobába.
Benne foglaltatott a mozdulat, ahogy apám az ujja begyével anyám hajához ért,
és az is, ahogy habozás nélkül belevetette magát, pedig ismerte az óceánszeme
mélységeit.
A 2009-es dráma, fantasy besorolású
film Peter Jackson rendezésében készült, aki mint elismert forgatókönyv író,
rendező és producer jelentős szerepet játszott a Gyűrűk ura-filmek, A hobbit-filmek,
a Tintin kalandjai, a King Kong és még sok csodás film elkészültében.
Egyike azon rendezőknek, akik
csodás képzelőerővel rendelkeznek és képesek látványos, de nem gusztustalanul
giccses fantáziavilágot a nézők szeme elé tárni.
A film trailere:
A főbb szereplők:
Saoirse Ronan (Susie Salmon) –
A burokból is ismert leányzó. Nem egy szimpatikus jelenség számomra, mert Susie-t
nem hozzá hasonlónak képzeltem el. Biztos találtak volna más színésznőt a
főszerepre, de remélem a legjobbakat.
Mark Wahlberg (Jack Salmon), Rachel
Weisz (Abigail Salmon) és a háttérben Susie testvérei. Wahlberg urat nem
szeretem, míg Rachel Weisz-t iszonyatosan imádom: szóval 1:1 a
szereplőválogatásnak.
Stanley Tucci (George) – A pali,
aki az egyik kedvenc mellékszereplőm a csajos filmekből. Annyira oda vagyok a
humoros-gunyoros alakításaiért, hogy tartok tőle: nem leszek képes drukkolni
ellene. Ugyanakkor nehezen tudom a pedofil sorozatgyilkos szerepkörben
elképzelni.
Susan Sarandon (Lynn nagymama) –
Iszonyatosan jó választásnak tartom Lynn szerepére!
Michael Imperioli (Len
Fenerman) – Kérdőjel van a feje felett, ugyanis még nem láttam a színészt egy
filmben sem.
Kedvenceim: Carolyn Dando (Ruth
Connors) és Reece Ritchie (Ray Singh) – Szintén ismeretlenek számomra, csak még
nehezebb lesz a dolguk velem, mint a nyomozót alakító színésznek, mert az
általuk megformált karaktereket imádtam a könyvben.
A filmből a képeket CinemaSquid
weboldal, a filmhez készült Blu-ray Screenshots-jai közül válogattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése