Fülszöveg:
[
Minden tükör kész varázslat:
megkétszerezi a világot! Szinte kedvünk támad belépni és körülnézni abban a
másik világban. Bizonyára mindenki érezte már ezt a vágyat, legalábbis
gyermekként. Ám amire mi csak vágyunk, azt Alice véghez is viszi. A kandalló
fölötti nagy tükörben ez a bájos és talpraesett leányka átlép egy különös,
bolondos birodalomba. Itt a megelevenedett sakkfigurákon kívül olyan fura
lények fogadják, mint a zsemlepke, a hintalódarázs, aztán Subidám és Subidú, no
meg Dingidungi, hogy az Egyszarvúról meg Gyilkanyesszről ne is beszéljünk. Sok
veszély közt, sok mókás kalandon át jut el Alice odáig, hogy királynővé
koronázzák. A gyermekirodalom nagy angol klasszikusa, Lewis Carroll mellesleg a
matematika professzora volt. Alice alakjaként barátja kislányát, Edith Lidellt
tette halhatatlanná. Kötetünket, az eredeti angol kiadás nyomán, John Tenniel
rajzai kísérik, a logikai fejtörőktől hemzsegő és nyelvi ötletektől sziporkázó
szöveget Révbíró Tamás és Tótfalusi István magyarította.
[
Eredeti mű: Lewis Carroll:
Through the Looking-Glass / Eredeti megjelenés éve: 1871
Általam olvasott kiadás: Szukits, Szeged, 1997 / 150 oldal · ISBN:
9639020818 · Fordította: Révbíró Tamás, Tótfalusi István · Illusztrálta: John
Tenniel
Szerintem:
[
Bevallom féltem ettől a
könyvtől. Féltem, hogy megint csalódok. Csodaország elkeserített, mert kaptam
egy nagyon buta kislányt és egy tragikusan lagymatag történetet fejlevágós
királynővel, varázscicával, pipás hernyóval és egy malaccá változó babával.
Alice-zal is úgy vagyok, mint
Pán Péterrel, hogy sosem az eredeti történetet ismertem és szerettem, hanem az
adaptációk és újrafeldolgozások során rárakódott töménytelen bónuszt.
Pán Péter
nem egy kis szigeten vacakoló furulyás kisfiú számomra, ahogy Alíz sem egy buta
, sőt retardált kislány. Ők szerencsére nem eredeti (vagy Disney-s) mivoltukban
formálták a személyiségemet, hanem a hozzájuk kapcsolt allegorikus
mondanivalókkal és beléjük magyarázott mélységekkel.
Pedig ez a macskaimádó kislány
azt tette, amit én az ő korában: elbambult. – Elbambult a tükröt nézve és a
fejében megelevenedett egy beszélő virágos, oroszlános, egyszarvús, több királynős,
sakktáblás, Dingidungis és halakról verselős történet.
Valahogy Tükörország mégis beférkőzött
a szívembe a maga kreatív sakktábla világával, a hétéves és hathónapos
Alice-zal, a kötözködős Dingidungival és a Subi-ikrekkel. Szerettem a
párbeszédeket, sokkalta humorosabbak voltak, mint a Csodaországbeliek.
A halas orientáción én is
elgondolkodtam és hatalmas mosollyal jutalmaztam a könyv végét, amikor kiderült
a MIÉRT!
Értékelés: 4
Szereplőgárda
[
Semmi fehér nyuszi, semmi
Chesire cat és nem volt egy ici-pici Mad Hatter / Kalapos sem a sztoriban,
mégis nagyon bejött.
Az új szereplők a sakktábla
uralkodói, lovai és lovasai, Subidu és Subidam, Dingidungi voltak. Említésre
méltónak tartom az Oroszlán és az Egyszarvú harcát, aztán az idióta
beszélgetést a kis főszereplőnkkel. A legjobb részei a könyvnek egyértelműen azok,
amikor Alice bemutatkozik a különféle szereplőknek.
A könyv felépítése egy-egy
rövid esti mese, ha akad gyermeke az olvasónak. Rövid, emészthető és
olvasmányos sztori egy szépen kigondolt és kreatívan felépített, de abszurd
világban.
Aki szeretne egy kirándulást
tenni a könyv különböző kiadású borítóinak világában, annak ajánlom a GoodReads
kiadás gyűjteményét! A könyv 1871-es publikálása óta a világ különböző tájairól
478 féle kiadást regisztráltak! (A
GoodReads kiadásaihoz kattints ide.)
Idézetek:
[
„- Amíg fölfrissíted magad -
mondta a Királynő -, én elvégzem a szükséges méréseket. Azzal mérőszalagot vett
elő a zsebéből, méricskélni kezdett a földön, és itt-ott kis karókat szúrt le.
- Két méternél - mondta, és letűzött egy pálcát, hogy a távolságot
jelezze - megadom az utasításokat... Kérsz még egy kekszet?
- Nem kérek, köszönöm - felelte
Alice -, egy éppen elég volt.
- Remélem, eloltotta a
szomjadat - mondta a Királynő.
Alice nem tudta, mit feleljen,
de szerencsére a Királynő nem várt válaszra, hanem folytatta:
- Három méternél elismétlem őket, nehogy elfelejtsd. Négynél elköszönök, és ötnél indulok!
Ekkorra épp letűzte az utolsó
jelet is, és Alice nagy érdeklődéssel figyelte, amint visszatér a fához, majd
lassan elindul a leszúrt karók mentén.
A kétméteres jelzésnél Alice
felé fordult, és azt mondta:
- A gyalog az első lépésnél két
mezőt lép. Így a harmadik mezőn nagyon
gyorsan átjutsz majd, gondolom, vonattal, és egyszerre a negyedik mezőn találod
magad. Ott él Subidam és Subidu... az ötödik mező nagy része víz: a hatodikon
él Dingi-dungi... Nem szólsz semmit?”
[
„- Hát... ez meg... micsoda? -
szólalt meg végül.
- Egy gyerek - felelte Szaladár
buzgón, és Alice elé lépett, miközben a kezét amolyan angolszász
furcsaságképpen kiterjesztette felé. - Csak ma találtuk. Épp természetes
nagyságú, és legalább kétszer olyan élethű!
- Mindig gondoltam, hogy
léteznek mesebeli szörnyek! - mondta az Egyszarvú. - Eleven?
- Tud beszélni - mondta
Szaladár ünnepélyesen.
Az Egyszarvú álmatagon Alice-re
nézett, és így szólt hozzá:
- Beszélj, gyerek.
Alice szája önkéntelenül
mosolyra húzódott, mikor megszólalt:
- Tudod, én meg az
egyszarvúakról hittem azt, hogy mesebeli szörnyek. Egyet sem láttam még soha
elevenen.
- No, most, hogy láttuk egymást
- mondta az Egyszarvú -, ha te hiszel énbennem, akkor én is hiszek tebenned.
Áll az alku?
- Rendben - felelte Alice.”
A képek a
WeHeartIt.com-ról származnak, a saját Wonderland
and Alice Things nevezetű kollekciómból!
[
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése