2014. május 8., csütörtök



Lewis Carroll: Alice Tükörországban



Fülszöveg:

[

Minden tükör kész varázslat: megkétszerezi a világot! Szinte kedvünk támad belépni és körülnézni abban a másik világban. Bizonyára mindenki érezte már ezt a vágyat, legalábbis gyermekként. Ám amire mi csak vágyunk, azt Alice véghez is viszi. A kandalló fölötti nagy tükörben ez a bájos és talpraesett leányka átlép egy különös, bolondos birodalomba. Itt a megelevenedett sakkfigurákon kívül olyan fura lények fogadják, mint a zsemlepke, a hintalódarázs, aztán Subidám és Subidú, no meg Dingidungi, hogy az Egyszarvúról meg Gyilkanyesszről ne is beszéljünk. Sok veszély közt, sok mókás kalandon át jut el Alice odáig, hogy királynővé koronázzák. A gyermekirodalom nagy angol klasszikusa, Lewis Carroll mellesleg a matematika professzora volt. Alice alakjaként barátja kislányát, Edith Lidellt tette halhatatlanná. Kötetünket, az eredeti angol kiadás nyomán, John Tenniel rajzai kísérik, a logikai fejtörőktől hemzsegő és nyelvi ötletektől sziporkázó szöveget Révbíró Tamás és Tótfalusi István magyarította.
[

Eredeti mű: Lewis Carroll: Through the Looking-Glass / Eredeti megjelenés éve: 1871

Általam olvasott kiadás: Szukits, Szeged, 1997 / 150 oldal · ISBN: 9639020818 · Fordította: Révbíró Tamás, Tótfalusi István · Illusztrálta: John Tenniel

Szerintem:

[

Bevallom féltem ettől a könyvtől. Féltem, hogy megint csalódok. Csodaország elkeserített, mert kaptam egy nagyon buta kislányt és egy tragikusan lagymatag történetet fejlevágós királynővel, varázscicával, pipás hernyóval és egy malaccá változó babával.

Alice-zal is úgy vagyok, mint Pán Péterrel, hogy sosem az eredeti történetet ismertem és szerettem, hanem az adaptációk és újrafeldolgozások során rárakódott töménytelen bónuszt.
Pán Péter nem egy kis szigeten vacakoló furulyás kisfiú számomra, ahogy Alíz sem egy buta , sőt retardált kislány. Ők szerencsére nem eredeti (vagy Disney-s) mivoltukban formálták a személyiségemet, hanem a hozzájuk kapcsolt allegorikus mondanivalókkal és beléjük magyarázott mélységekkel.

Pedig ez a macskaimádó kislány azt tette, amit én az ő korában: elbambult. – Elbambult a tükröt nézve és a fejében megelevenedett egy beszélő virágos, oroszlános, egyszarvús, több királynős, sakktáblás, Dingidungis és halakról verselős történet.

Valahogy Tükörország mégis beférkőzött a szívembe a maga kreatív sakktábla világával, a hétéves és hathónapos Alice-zal, a kötözködős Dingidungival és a Subi-ikrekkel. Szerettem a párbeszédeket, sokkalta humorosabbak voltak, mint a Csodaországbeliek.  

A halas orientáción én is elgondolkodtam és hatalmas mosollyal jutalmaztam a könyv végét, amikor kiderült a MIÉRT!


Értékelés: 4

Szereplőgárda

[

Semmi fehér nyuszi, semmi Chesire cat és nem volt egy ici-pici Mad Hatter / Kalapos sem a sztoriban, mégis nagyon bejött.

Az új szereplők a sakktábla uralkodói, lovai és lovasai, Subidu és Subidam, Dingidungi voltak. Említésre méltónak tartom az Oroszlán és az Egyszarvú harcát, aztán az idióta beszélgetést a kis főszereplőnkkel. A legjobb részei a könyvnek egyértelműen azok, amikor Alice bemutatkozik a különféle szereplőknek.

A könyv felépítése egy-egy rövid esti mese, ha akad gyermeke az olvasónak. Rövid, emészthető és olvasmányos sztori egy szépen kigondolt és kreatívan felépített, de abszurd világban.


Aki szeretne egy kirándulást tenni a könyv különböző kiadású borítóinak világában, annak ajánlom a GoodReads kiadás gyűjteményét! A könyv 1871-es publikálása óta a világ különböző tájairól 478 féle kiadást regisztráltak! (A GoodReads kiadásaihoz kattints ide.)



Idézetek:

[

„- Amíg fölfrissíted magad - mondta a Királynő -, én elvégzem a szükséges méréseket. Azzal mérőszalagot vett elő a zsebéből, méricskélni kezdett a földön, és itt-ott kis karókat szúrt le.
- Két méternél - mondta, és letűzött egy pálcát, hogy a távolságot jelezze - megadom az utasításokat... Kérsz még egy kekszet?
- Nem kérek, köszönöm - felelte Alice -, egy éppen elég volt.
- Remélem, eloltotta a szomjadat - mondta a Királynő.
Alice nem tudta, mit feleljen, de szerencsére a Királynő nem várt válaszra, hanem folytatta:
- Három méternél elismétlem őket, nehogy elfelejtsd. Négynél elköszönök, és ötnél indulok!
Ekkorra épp letűzte az utolsó jelet is, és Alice nagy érdeklődéssel figyelte, amint visszatér a fához, majd lassan elindul a leszúrt karók mentén.
A kétméteres jelzésnél Alice felé fordult, és azt mondta:
- A gyalog az első lépésnél két mezőt lép. Így a harmadik mezőn nagyon gyorsan átjutsz majd, gondolom, vonattal, és egyszerre a negyedik mezőn találod magad. Ott él Subidam és Subidu... az ötödik mező nagy része víz: a hatodikon él Dingi-dungi... Nem szólsz semmit?”


[

„- Hát... ez meg... micsoda? - szólalt meg végül.
- Egy gyerek - felelte Szaladár buzgón, és Alice elé lépett, miközben a kezét amolyan angolszász furcsaságképpen kiterjesztette felé. - Csak ma találtuk. Épp természetes nagyságú, és legalább kétszer olyan élethű!
- Mindig gondoltam, hogy léteznek mesebeli szörnyek! - mondta az Egyszarvú. - Eleven?
- Tud beszélni - mondta Szaladár ünnepélyesen.
Az Egyszarvú álmatagon Alice-re nézett, és így szólt hozzá:
- Beszélj, gyerek.
Alice szája önkéntelenül mosolyra húzódott, mikor megszólalt:
- Tudod, én meg az egyszarvúakról hittem azt, hogy mesebeli szörnyek. Egyet sem láttam még soha elevenen.
- No, most, hogy láttuk egymást - mondta az Egyszarvú -, ha te hiszel énbennem, akkor én is hiszek tebenned. Áll az alku?
- Rendben - felelte Alice.”



A képek a WeHeartIt.com-ról származnak, a saját Wonderland and Alice Things nevezetű kollekciómból!

[

A könyv elérhető többféle verzióban a MEK-en! (Ide Katt A Linkért!)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése