Fülszöveg:
[
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Egy ideje már a Téli Udvarban
élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha
valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a
családom minden tagja és minden barátom rég halott.
Igyekszem nem túl sokat
gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.
A nevem Meghan Chase”.
Félig ember, félig a
Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte,
a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő
foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi
veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak
ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje
eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol
megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül
Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.
[
Könyvmolyképző, Szeged, 2012 / 392
oldal · ISBN: 9789632456447 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
[
Szerintem:
[
Az egész könyvsorozat
összefoglalható egy, a könyvből kiragadott mondattal: „Akárhova pillantottam,
csodák és rémségek sorakoztak az egyszerűen különös dolgok mellett.” (Hatodik
fejezet: A Goblin Piac)
Az eleje kicsit monoton volt…
Jaj, de nagyon rossz szegény Meghan Chase-nek a Tél birodalmában… ejj, ejj…
Ash-t akkor is bírom, amikor utálom, de döbbenetesen kevésnek tartottam az
olvasóra eső Jégherceg-százalékot a könyv első harmadában. Helyette visszatértek
a kedvenceim… Puck, Kacor, Vasparipa… gyors iramban váltottunk, izgalmasabb
lett a sztori.
Kedvencem: Leanansidhe
„birodalma” és minden, ami oda tartozik. Még a Charles-ok is. Ez a szál
különösen izgatja a fantáziámat. (Ugye nem sikkad el és marad ki a hátralévő
pár részből, illetve több melléktörténetből?)
Negatívum: Utoljára Rebecca
Donovan: Elakadó lélegzet című könyvében olvastam ennyiszer az „elakadt a
lélegzetem”-et és különféle permutációit… Elkeserítő. Következő alkalommal
iszok, ahányszor a szemem elé kerül a könyvben…
Mozgalmasabb, akciódúsabb a
történet. Szerettem, hogy picit csajosabb a rész, tényleg hercegnősebb volt a
történet... Az egyetlen gondom, hogy nem tudom eldönteni jó-e, hogy hosszú és
szerteágazó a sorozat vagy nem? Mondjuk Ethan története (Call of the Forgotten)
nem érdekel…
Értékelés: 4
Merengés-Spoilerkedés:
[
Nem igazán voltam felkészülve
arra, hogy ennyire meg tud rázni pár alig szerepeltetett figura halála. Sage-t
és a farkasát rettenet sajnáltam… Alig szerepelt, igazán röpke esélye volt,
hogy megkedveljem – aztán már meg is ölték… döbbenet… Ráadásul az a mocsok
Rowan… akinek így is elég ideje volt rá, hogy végzetesen megutáljam! Döbbenet!
A másik, hogy mélyen
megérintett a Charles-ok igazságtalansága… Elveszve a „szeretett” nő imádatában
és életük utolsó pillanatáig az ő szórakoztatására élni-alkotni. Bár nem sokat
tudtunk meg Meghan „kislánykorabeli” apjáról, várható fejlemény volt számomra a
Charles identitása… Nagyon remélem, még visszatérünk erre a témára a későbbiekben!
A második értelmetlen halál
Vasparipa halála volt… sírni lett volna kedvem… Már az első részben is bírtam a
fejét, de a másodikban nagyon sokat szerepelt és a lojalitásával engem megnyert
magának. Nem vicces, nem aranyos, nem érzékeny – nem tudom, miért szerettem meg
a konok lovat. Hiányozni fog. (Bár kiderülhetne, hogy Meghan vasvarázserővel
bír és esetlegesen képes feltámasztani vagy meggyógyítani vastündéreket. – Ez
abszolút saját találgatás vagy nevezzük REMÉNY-nek.)
A legnagyobb esélyt Rowan
felbukkanására látom, ugyanis eléggé elsikkadt részlet lett hozzánk vágva, hogy
elmenekült a harcok elől.
Mit nem látok? Azt, hogy Ash
miként fog túlélni a Valóságban. Tuti túléli, hiszen az én szememben elsikált
dolog az ő szerelmi száluk. Tuti lesz még huza-vona, mert még hátra van két
rész a sagából, de az utolsó oldalakon túl ők ketten „boldogan élnek majd, míg
meg nem halnak” véget fognak kapni véleményem szerint! DE…! Visszatérve a
második rész végéhez. A fiatalok épp úgy döntöttek, ahogy vártam, viszont
eléggé köti a tündéreket a szabályzatuk és az ígéreteik, miáltal nem látom be,
hogy a fészkes francba fog Ash és Meghan megint Tündérföldére lépni.
Kedvenc részem: a Goblin Piac
volt, mert volt egy halvány Neil Gaiman – Sosehol utánérzésem miatta! Egyébként
izgalmas dolgokat árulnak – többek közt „levágott kezekből készített füzér” és „pókhálóból
és gyermekcsontokból készített álomfogók” is kaphatóak! Csak tessék, csak
tessék! Az egész sorozatra vevő lennék filmen… *álmodozó sóhaj*
Idézetek:
[
Habár egymás tökéletes
ellentettjei voltak, mégis mindkét királynő hihetetlen hatalommal bírt. Titánia
maga volt a nyári vihar, szépséges, halálos, aki kész egy villámmal halálra
sújtani azt, aki felbosszantja. Mab maga volt a tél leghidegebb napja, amikor
minden mozdulatlan és halott, amikor mindent markában tart a kegyetlen jég,
amely egyszer már megölte a világot, és megölheti újra.
[
Egy időben Leanansidhe volt a
birodalom egyik leghatalmasabb lakója. Azért nevezték Sötét Múzsának, mert sok
ragyogó művészt megihletett, az ő segítségével alkották legnagyobb műveiket.
Néhány halandót, akinek segítséget nyújtott, ismerhetsz… James Dean, Jimi
Hendrix, Kurt Cobain…
– Na, ne!
Puck megvonta a vállát.
– De ahogy azt már tudnod kell,
az efféle segítség sosem kapható ingyen. Senki, akit Leanansidhe ihlet meg, nem
él sokáig. Az életük ragyogó, színes és nagyon rövid. Néha, ha a művész egészen
különleges, elhozza magával Sohaföldre, hogy szórakoztassa mindörökre. Vagy
amíg rá nem un.
[
A Képek a WeHeartIt.com-os The
Iron Fey series gyűjteményemből vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése