2014. június 1., vasárnap



Samantha Young: Dublin Street (Dublin Street 1.)

„Súlytalan felhőből nem esik eső.”

Magyarul: a kőszívű, hazug ribancok nem szoktak sírni.

Fülszöveg:

[

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…
 [

Eredeti mű: Samantha Young: On Dublin Street /
Könyvmolyképző, Szeged, 2013 / 400 oldal · ISBN: 9789633731062 · Fordította: Molnár Edit

[

Szerintem:

[

Nem terveztem több könyvet májusban, de ez így alakult. *vállat von*

Ahogy egyre inkább kibontakozott előttem Joss jelleme, viselkedése, mind jobban és jobban megdöbbentett. Mikor már nagyon az idegeimre mennek a drágáim (értsd: családom) vagy az időjárás, akkor szoktam mondogatni, hogy történjen velük valami és tépek északra… (Micsoda csodálatos ember vagyok, hogy ilyeneket mondogatok nekik…! tudom-tudom, de azért szeretnek így is…) Ezt így is gondolom, ha már nem tartana itt semmi, azonnal felköltöznék Angliába, Skóciába vagy oda valahova. Mindegy… Szóval döbbenet, hogy Joss az első olyan főszereplő, aki majdnem teljesen olyan, mint én. Leszámítva, hogy él a családom és nem vagyok gazdag – épp ilyenek a kapcsolataim, a jó barátaim, a pánikrohamaim és a kezeléseik (erősen múlt időben… szerencsére), a felfogásom a „tartós” párkapcsolatról, a szövegem, az írói ambícióim, az elvárásaim, a hangulataim, a zárkózottságom, etc… Nagyon durva, hogy még a hajamat is felfogom folyton, mert idegesít, ha lóg! Mondjuk elkövette azt a hibát, amit én sosem – leállt a barátnője bátyjával, pedig az én nőimnek is vannak fincsi férfi rokonai, de mégis…


Szóval ezt nem nagyon tudtam tolerálni, árulásnak éreztem Ellie-vel szemben, illetve Braden ezzel a „kellesz, ezért megkaplak” hozzáállásával… *elkeseredett sóhaj*
Aminek örülnék: annak a lakásnak Dublin Street-en és egy olyan aranyos, csacsogós lakótársnak (és barátnőnek), mint Ellie.


Értékelés: 3,5


Ki lenne a tökéletes Bradon?

[

Utólag találtam rá az írónő blogjára (legalul megadtam a linkjét), ahol egy bejegyzésben arról ír, hogy szerinte a színészek közül Chris Hemsworth (IMDB) illik legjobban Bradon szerepére. Bevallom, iszonyatosan szexinek tartom a palit, de az írónő elsősorban az akcentusát tartja  Braden-hez illőnek!


Lehet, hogy sokkal szimpatikusabb lett volna számomra a karakter, ha Chris H.-öt képzelem magam elé minden egyes jelentnél. Grrr… imádom én ezt az ISTENI pasit! (A blog írója nem titkoltam első sorban LOKI-fan, szóval bocsássák meg neki a röpke kitérőt a bátyó felé…)

Jocelyn szerepére nem láttam, hogy talált volna bárkit is, de én leginkább Jennifer Lawrence-t (IMDB) tudom elképzelni. Imádom a sokszínűségét, szerintem simán hozná ezt a morcos pokróc stílust!

Hiszti, hiszti, hiszti:

[

Különösen tetszett Hannah, a könyvmoly és a könyvvásárlós rész. Bradennek az ajándékai a legjobbak, erre csodálkozik, hogy miért az a része kell a nőknek… Ironikus, nemdebár?!

Imádnám a főszereplő palit, ha simán öltönyös és szexi lenne, kár volt rámenni az izomagy vonalra… Ez a kiverem a fogait stílus nem jött be – kifejezetten élveztem, hogy Joss húzta az agyát és szívatta!

Morgás: Csak azt nem értem, hogy vajon kötelezően csak akkor tekinthetünk egy könyvet new adult-nak, ha valaki valakit folyamatosan leBÉBIz? Létezik egy elvárásokkal teli kódex, ahol felsorolják, hogy „Amennyiben könyvét a new adult kategórián belül akarja tudni, használja fel a következő szavakat: kemény, dugás, bugyi, lucskos, bébi, beindul, kurvára, szemétláda… satöbbi?

Ettől függetlenül tetszett a könyv, hamar befaltam. Jókat lehet rajta mosolyogni, ami plusz pont nálam és szépen adagoltan kapjuk meg a múlt háttérinfót, ami titokzatossá tette a történetet. Tökéletes keretet kapott a történet, a mellékszálak elsimulnak és finom lezárása van a sztorinak. Kikapcsolódáshoz tökéletes, ha épp olyanja van az embernek… azért jó néha ilyesmit olvasni, mert megbízhatóan csöpögős, nyálas, esküvős happy end-del zárul, de nem fordulatmentes vagy eseménytelen a cselekmény sem.

Legjobb rész: a szakítás másnapja a konyhában – Joss lebuktatása

Legrosszabb: Ellie betegsége övön aluli ütés volt…
Második legrosszabb: a síróssá tett Joss… hiteltelenné tette a karaktert. A nem sírós emberek nem változnak át mindenért bőgicsélőkké.


Idézetek:

[

— Nézzétek, mit kaptam! — lobogtatott meg Hannah egy hitelkártyára emlékeztető tárgyat. Csak remélni mertem, hogy nem az.
Clark zavartan hunyorgott.
— Az meg mi?
Hannah szeme felragyogott.
— Egy nagyon nagy ajándékkártya. A könyvesboltban lehet beváltani.
— Klassz - nyújtotta felé a karját mosolyogva Ellie. - Mit veszel rajta?
A húga odaszaladt hozzá, és lehuppant mellé a kanapéra. Szégyenlős mosolyt villantott rám, majd Ellie-re nézett.
— Van egy új vámpírsorozat, amit szeretnék elolvasni.
— Hannah igazi könyvmoly — szólalt meg egy érdes hang közvetlenül a fejem fölött.

[

- Szerinted nem túl brutális Hannah-nak? – hallottam Ellie halk, aggodalmaskodó hangját a fejem fölül.
Rámosolyogtam Hannah-ra, aki legalább két centivel magasabb volt nálam. Nyurgaságban az anyjára meg a nővérére ütött. Megfordultam, és hitetlenkedve néztem fel a hátam mögött tébláboló Ellie-re.
– Hannah tizennégy éves. Ez pedig ifjúsági könyv.
Hannah kikapta a kezemből a könyvet, még mielőtt Ellie leállíthatta volna. Vasárnap délelőtt elkísértem őket a könyvesboltba, hogy Hannah nagy kéjesen beválthassa a Bradentől kapott ajándékkártyát.
Ellie zavartnak tűnt.
– Igen, egy disztópikus világban, ahol a tizenévesek halomra gyilkolják egymást.
– Olvastad egyáltalán?
– Nem…
– Akkor bízz bennem! – vigyorogtam rá Hannah-ra. — Nagyon ütős könyv.

[


A képek a pinterest-ről (INNEN) és az írónő hivatalos weboldaláról (INNEN) vannak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése