2015. február 9., hétfő



Leiner Laura: Remény (SzJG 5.)



„– Tudod – nézett rám a tükörből. – A lányok akkor váltanak drasztikusan frizurát, amikor valamin túllépnek.
– Tudom – mondtam komolyan. Nyissz.”


Előző részek: SZJG1  SZJG2 SZJG 3SZJG4

Fülszöveg:
Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek…

A 11/B-ben továbbra is „zajlik az élet”, miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a Gomba, hogy Zsák kibe lesz szerelmes és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon…

Na és persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt…

Reninek is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik, egyre jobban felnő hozzájuk…
Eredeti megjelenés éve: 2011
Ciceró, Budapest, 2011
486 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635397440

Szerintem:
Úgy hiszem, hivatalosan is menthetetlen vagyok, ugyanis ez az 5. rész 486 oldal, a 4. rész 444 oldalas volt – én pedig 930 oldalt olvastam el 3 nap alatt… (Úgy, hogy közben normális családi életet is éltem (bevásárlás, családi tévézés, kutya séták, vasalás, barátnőzés, estébé…). Olvastatja magát. Nagyon.)

Egyszerűen imádom ezt a társaságot! A párokat, az új osztálytársat, a programokat és a versenyeket. Annyira akarok egy zombibulit! Egy ilyen sok havas karácsonyt, amikor karácsonyi fényeket nézek másokkal.

Azt hittem, sokkal jobban meg leszek zuhanva, ha már jócskán lecsökken az egyik kedvencem jelenléti ideje a cselekményben, de végül mégis erre a részre adom az 5 csillagot. Egyszerűen minden benne volt, ráadásul viccesen, jól megírtan és aranyosan tálalva.

Ambivalens érzések: vagy tényleg ritkábban volt „Cortez” + „menő”, vagy elérzéstelenedtem ezzel kapcsolatban, vagy annyira tetszett minden más. Gyanítom, hogy az utóbbi. Rengeteget nevettem!

Értékelés: 5

Bővebben (spoiler):
Én tényleg igazán imádtam az én gimimet, mert elég sok programunk volt és ugyanilyen jól összetartó osztályközösségünk volt. Ráadásul kb. ennyire voltunk rosszak is, és mégis imádom ezeket a bolond Szent Johannásokat iskolástul, Mádaystul, mindenestül.


Ugyanakkor Renit egyszer-kétszer szívesen lefejeltem volna, pláne a vége felé… Meg is értem és fel sem foghatom – szóval vele kapcsolatosan is ambivalensek az érzéseim, nem csupán a fent említett szópárosítással.

Akit abszolút bírok, akármilyen pszichopata is – Kinga! Akárcsak Virág buta derűje, az ő pszichopata eminenciája is kell ahhoz, hogy pörögjenek a dolgok. Amúgy lett új kedvencem is Dave mellé, akinek a neve: Macu! Az elején egyből összebarátkoztattam őket fejben, persze meglepett, hogy Dave milyen idióta ezzel kapcsolatban!



„– Biztos nincs nálad kínai kaja? – kérdezte Zsolti.
– Miért lenne? – kérdezett vissza Macu. – És amúgy is, én japán vagyok!
– Aha, értem. És szusid van? – lépett túl a „japán-kínai” kérdésen, mire elnevettük magunkat. És még volt velük majdnem egy teljes órám. No comment.”


A szerelmespárok: Hümm, hümm… Nekem jó így, mert valahol mélyen csak van egy icuri-picuri, dobbanó részem, ami drukkolt nekik… de azért egyet kell értenem az A-sokkal is és Kingával is. Girlpower, szedd már össze magad, kiscsaj!

Legjobb rész: az ablaktábla harca a széllel. Tényleg. A második kedvencem pedig a zombis buli volt!  Aztán az állatkertes kirándulás, illetve Virág és az állatsimogató rész!

Akkor ijedtem meg, amikor Reni elkezdte Vladárt búcsúztatni… Komolyan csak ennyi rajzuk volt? Totál nem emlékszem, hogy nekünk meddig volt. Viszont zabáltam azt a részt, amikor megjelent az etikatanár! Haláli az a tanár és nagyon jók az etika órák! Nekem, Reninek nagyon nem.

Akkor is megijedtem, amikor Reni szülei… Hmm… Gyanúsan normális családja volt a többiekéhez képest, most aggódom a maradék 3 rész erejéig. Jajh… Szintén nem tetszett a bagózós rész sem, de a Gombás rész sem – bár a kajás poénon beröhögtem.

Apropó: mondtam már, hogy el akarok menni az SZJG Halloweenekre?! Ez a zombis még jobb lehetett, mint az előzők… (Szegény, Zsák.)

Idézetek:
– Bejglit? – kérdeztem körbe. Ricsi, Macu, Andris és Robi azonnal odapattantak és vettek egy-egy szeletet. – Házi – tettem hozzá. Hárman azonnal visszatették (haha, nagyon vicces), Macu azonban mit sem sejtve harapott bele.
– Úristen – kerekedett el a szeme, és kiköpte egy zsepibe, aztán zavartan magyarázkodni kezdett, hogy „egyébként finom, de most pont nem éhes”.
Budapesti Állatkert
– Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos.
– Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra.
– Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát.
– Na és? Madár-madár.
– Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít – vágta rá visszafojtott mosollyal.
– Kösz – biccentett az elsős.
– De, hallod – szólt közbe Zsolti nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének hívja – bólogatott vadul.
– Oké.
– Ha esetleg elkezd ordítani, ne is törődj vele. Kicsit bolond – tette hozzá Dave.

A képek a „Könyvek - Leiner Laura” Pinterest táblámról és az „SZJG by Leiner Laura” we<3it kollekciómból származnak.

Kedvenc számaim a könyvből + idézet:
Várj – szóltam utána. – Otthon maradt a zenelejátszóm, adnátok egyet? Most nem bírom a karácsonyi zenét – utaltam a sulirádióból üvöltő All I Want for Christmas is You punk változatára.
– Rá van írva, hogy forró – vihogott Bálint.
We no speak americano – vágta rá Dave, és Macuval együtt énekelni kezdték minden idők egyik legidegesítőbb dalát.
Ahogy felcsendült a Once Upon a December eleje, a torkomba ugrott a szívem, és megtelt könnyel a szemem.
Hirtelen kinyílt a tesiterem ajtaja, és Andris meg Robi léptek ki rajta, mindketten a Cranberries Zombie-ját üvöltötték.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése