2015. február 22., vasárnap



Nina George: Levendulaszoba



„Az olvasás: vég nélküli utazás. Hosszú, örökös utazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát lesz.”


Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?
Eredeti megjelenés: 2013
Maxim, 2014
336 oldal · ISBN: 9789632615400 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Szerintem:
Nem is tudom, mit írhatnék.

Tartottam a könyvtől, de odáig vagyok érte. Annyira snasszul hangzik minden, amivel értékelhetném… Ez egy olyan történet, amit pár oldal után sírva olvasunk, de a végére elfogynak a könnyeink – félelmetes, hogy mennyire a szívemre vettem Perdu életét, szövegét. Nagyon élveztem a vele való utazást.

(Kicsit bele is szerettem.)

A könyvet magát csak lassan lehet olvasni, de nem dagályos vagy túlcifrázott. Soknak tűnik, amit elolvasunk, de alig haladunk 20-40 oldalt vele… Holott nincsen benne semmi felesleges, minden szó épp ott van, minden mondat akkor következik, amikor a leginkább szíven üt. Szép a mondanivalója és mély tartalma van, érdemes a könyv idézeteit átböngészni.

Ebbe a könyvbe belesajog az ember lelke…

Nem szeretem, ha hozzám érnek, de mégis sokszor arra vágytam olvasás közben, hogy csak úgy megöleljen valaki és odabújhassak hozzá. Erős könyv, egy korty friss levegő, de mégsem ajánlom mindenkinek. Aki nincs felkészülve erre a megrendítő sztorira, annak rémes olvasásélmény lesz. Hangulatkönyv.

Folyton azon merengek, hogy vajon mit ajánlana nekem Monsieur Perdu, ha betérnék az Irodalmi Patikába. Milyen könyv illik hozzám, mit kéne olvasnom? Mi bajom van?

Értékelés: 5*

Bővebben – enyhe spoilerek:
A könyvkereskedő, az író és a szakács utazása

Azt hiszem, kevés fejezet kellett ahhoz, hogy belezúgjam ebbe az ötvenes könyvkereskedőbe, akit Jean Perdunak hívnak, van egy Lulu nevű hajója, amely igazából Irodalmi Patika néven könyvesbolt. És 21 éve szenved a szerelme elvesztése miatt…
És mégis imádom a szövegét, az eszmefuttatásait és elolvasnám a könyvet, amit végül megírt. Aztán Provenceben sétálnék egy levendulamezőn, meglátogatnám Cuiseryt, a könyvvárost, argentin tangót tanulnék titokban, megkóstolnám a levendulalekvárt és bejárnám Franciaország könyvesboltjait, könyveshajóit…

Max, az író is egy nagyon szimpatikus karakter, ráadásul a könyv nagy részében Perduval szökik, kalandozik. Az első pillanattól kezdve az utolsóit egy imádnivaló kölyök, akinek kellett ez az utazás a révbe éréshez. Akárcsak Perdunak, akárcsak Cuneonak.


„– Mi akart lenni, amikor kisfiú volt, ö… Jordan úr?
– Kisfiú? Vagyis szinte tegnap? – Max öntelten nevetett. Aztán nagyon halk lett. – Olyan férfi akartam lenni, akit az apám komolyan vesz. És álomfejtő, ami viszont ez ellen szólt – tette hozzá.”


Apropó Cuneo! Ő egy egész új színvilágot hozott a történetbe. Feldobta a sztorit, ami ugyan előtte sem volt unalmas vagy lapos. Nagyon szerettem a három férfi egyre erősödő kapcsolatát, az egymásnak elmondott vallomásaikat és a furcsa élettörténeteiket. Amikor Perdu és Cuneo lebuktatja magát az tipikusan egy olyan keserédes fejezet, ami egyszerre vicces, de mégis szomorú – az egész regény ilyen! Keserédes, humoros, szomorú, okos és vidám.


„A tehetségtelen hazudozó a nápolyi férfi után nézett.
– Alacsony, kövér és tárgyilagosan tekintve nem áll azon férfiak első sorában, akiknek faliposzteren a helye. De okos, erős és valószínűleg mindent tud, ami egy szeretetteljes élethez fontos. Számomra a legeslegszebb férfi, akit valaha is meg fogok csókolni – mondta Samy. – Furcsa, hogy az ilyen jó, nagyszerű embereket nem szeretik sokkal jobban. Túlságosan álcázza őket a kinézetük, és senki nem veszi észre, hogy a lelkük, a lényük, az elveik mennyire készen állnak a szeretetre és jóságra?”



Az egyetlen, akit képtelen voltam megkedvelni az Manon… én végig haragudtam rá, holott Perdura egy másodpercig sem, pedig ő is követett el baklövéseket. Igazából Manonra még most is haragszom.

Érdekes könyv ez. 

A címadó levendulaszoba többszörösen is baklövés, bár annak zseniális: csipetnyi Provence Párizsban (úgy, mint Manon…), aztán pedig egy született párizsi Perdu Provence levendulamezőin. Ez a történet így volt kerek. Szép-szomorú keretbe zárt történet, ami 21 évet ölel fel…


Mi van a könyvben, amit szeretek:


Franciaország és Párizs. Könyvek, könyvkereskedések. Ételek, italok. Merengő beszélgetések. Bizalom és elfogadás. Gyönyörű tájak és tájleírások. Levendula(-illat). Önelfogadás témakör.

És mi van, amit nem szeretek vagy hidegen hagy általában,
…de így tálalva mégis tetszett?

Argentin tangó, hosszú utazás hajón, sok-sok szeretet és szerelem. Abszolút hangsúlyos a szeretet! Siránkozás a múlt szerelmei után. Bezárt fájdalom, remete életmód. Szerelmi háromszög.


Idézetek:
Én szeretek élni, akkor is, ha olykor félelmetesen megerőltető, és a világmindenség szemszögéből tekintve közömbös.
Tudod, hogy a vég és az újrakezdés között van egy köztes világ? Ez a sérült idő, Jean Perdu. Ez egy mocsár, ebben gyűlnek az álmok, az aggályok és az elfelejtett szándékok. A lépteid nehezebbé válnak. Ne becsüld alá ezt az átmenetet, Jeanno, a búcsú és az újrakezdés között! Adj időt magadnak! Ezek a küszöbök néha szélesebbek, semhogy egy lépéssel át lehessen jutni rajtuk.

– Ön mit csinál, amikor nem tudja, hogyan tovább Perdu úr? – kérdezte erőtlenül.
– Én? Semmit.
Majdnem semmit.
(…)
Könyveket olvasok, húszat egyszerre. Mindenhol, a vécén, a konyhában, a bisztróban, a metróban. Szobapadló nagyságú kirakókat rakok ki, szétszedem, amikor kész vannak, és újra kezdem. Gazdátlan macskákat etetek. Ábécésorrendbe rakom az élelmiszereket. Néha altatót veszek be. Ébresztésnek Rilkét. Nem olvasok olyan könyveket, amelyben olyan nők szerepelnek, mint ***. Kővé válok. Tovább csinálom. Minden nap ugyanazt. Csak így élem túl. De egyébként, egyébként semmit nem csinálok.
– A könyv nem tojás. Csak mert egy könyv egy kicsit korosabb, még nem romlik meg. – Monsieur Perdu is növelte a hangerőt. -És egyáltalán, mit jelent az, hogy koros – a kor nem betegség. Minden korosodik, a könyvek is. De vajon ön, vagy akárki más kevésbé értékes, kevésbé fontos, csak mert valamivel régebb óta van a világon?

Képgyűjtemény a Pinteresten: Random Pictures For My Blog.
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése