Megmutatjuk a
város minden lakójának, hogy a helyettesek nem csak ostoba lányok, akiket
adnak-vesznek, és akikkel úgy bánnak, mint a házi kedvencekkel vagy a
bútorokkal.
Olyan ellenfelek
vagyunk, akikkel számolni kell.
|
Fülszöveg:
♥
Violet Lasting rabságban és
elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény nem derül viszonyára
Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell.
Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki
barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő
zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat
a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi
családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven
mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él
Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat,
és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem
arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.
Könyv információk:
Eredeti mű: The White Rose
Eredeti megjelenés éve: 2015
Maxim,
Szeged, 2016
304
oldal · puhatáblás ·
ISBN:
9789632617688 ·
Fordította:
Szűr-Szabó Katalin
|
The
Jewel-trilógia:
2.
A fehér rózsa
3.
A fekete kulcs
(befejezett)
Extrák:
#0.1
– Sil’s story
#0.2
- The Wishing Well
#1.25
- Garnet's Story
#1.5
- The House of the Stone
|
(Az
értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Tetszett az első kötet és
kíváncsi voltam a folytatásra!
Szerintem… (enyhe spoiler!)
Kicsit unalmasabb volt a folytatás, ahogy általában az összes menekülős
kötet a sorozatokban és a trilógiákban. A szökés itt-ott össze van csapva
szerintem, ráadásul elég valószínűtlen módon értünk az út végére Violetékkal.
Nem nevezném kalandosnak a szökést, de aggasztónak
igen - szinte végig fogtam a fejem a fiatalok döntései miatt. Na, de kezdjük az
alaptörténettel: az Ékkőben az élet rettenetes és hosszútávon végzetes a
helyettesekre nézve, ezért Violet úgy dönt, hogy megpattan. Persze nem egyszerű
megmenteni valakit, aki vinné magával az összes szerettét!
Violet jóval szimpatikusabb és karakánabb, mint az első részben és ezt
imádtam benne! Igazi YA disztópia főszereplővé vált, ahogy megszabadult a Tő
Hercegnőjétől és a rákényszerített életviteltől. De nem csak ő, hanem a többi
karakter is sokat fejlődött: Ravent nagyon megszerettem, igazán jó karakterré
vált és Asht sem csupán egy kötelező bonyodalomnak éreztem, hanem elkezdtem
végre megérteni őt is.
A regényben az a legjobb, hogy végre felbukkan egy izgalmas, ám kemény és
ezáltal nehezen kedvelhető női karakter, Sil, aki kicsit helyrevágja ezekez a
lányokat. Abszolút zseniálisnak tartom Sil élettörténetét, ahogy egyébként azt
is alig vártam, hogy kiderüljön, miképp nevelik a kísérőket és mi történt
Ravennel. Szerencsére Ash is, Raven is kinyitja a száját! A Magányos Város
történelme nem ütött akkorát – szerintem klisés -, de legalább kitalált valami
izgalmasat a helynek is az írónő. Tetszett a mágia és a tenger végtelenségének a metaforája is!
Sajnos a történet csúcspontját jutott eszembe, hogy a trilógiának még
csak készül az utolsó magyar része,
szóval kicsit lelombozott a gondolat, hogy milyen sokára kaparintom kézbe. (A
jó hír az, hogy már megvan, mikor fog megjelenni: még a hónapban.) Mostanság
folyton így járok…, de hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy ezt bánom, mert ez
azt jelenti, hogy szuper könyveket olvastam az elmúlt hetekben!
Összességében
Nyomasztó és néhol sokkoló* volt, de nem tudtam letenni és (szinte) egyvégtében elolvastam
a második kötetet. Kicsit ugyan sietős volt nekem, hiszen szinte átrohantunk az egész
történeten - gondolom emiatt lehetett gyorsan kiolvasni. Ha Raven, illetve Ash nem mesélte volna el, hogy hogyan bántak velük,
akkor a rohangálás miatt kicsit lapos lett volna az egész.
*Két-három érzelmileg
kritikus pontot leszámítva fordulatoktól mentes volt még így is. Nekem kevesebb volt, mint az első kötet, de ettől függetlenül szeretem
Violet borzasztó világát és tűkön ülve várom az utolsó részt.
Értékelés: 4
Ajánlás
Szerintem minden YA
disztópia rajongónak tetszeni fog, különösen azoknak az olvasóknak, akik
szeretik azokat a történeteket, amikben a nők különleges státuszba kerülnek.
(Itt ugye szülni képes rabszolgákká válnak.)
Hozzátenném, hogy a
komolyabb témákat kezelni képes olvasóknak ajánlanám inkább. Valóban akadnak
benne kiborító, megalázó részek…
Borító:
Bár nincs különösebb
gondom a magyar kiadás borítójával – simán nem jön be -, be kell vallanom, hogy
engemet az eredeti borítók ragadtak magukkal. (Akkor is, ha A Párválasztó-sorozat koncepciójára hajaz.)
Kedvcsináló idézetek:
♥
– Miért, te azt hiszed,
mind egyformák vagyunk? Az erdőben minden fa egy és ugyanaz? A tóban minden
vízcsepp? Persze, hogy nem. A természet valamennyiünket, másmilyenre formált.
♥
– Mit tettek veled? –
mormolja Sil.
– Mindent – vallja be
Raven.
♥
– Bárcsak többet tehetnék
– mondja. – Hasznosabb lehetnék. Négy évet töltöttem a Kísérők Házában, és csak
annyit tanultam meg, hogyan kell elcsábítani a nőket. Annak nem sok értéke van.
– Te nagyon is értékes
vagy.
– Valóban? Életem során
csak annyit értem, amennyit hajlandóak voltak fizetni értem.
– Én sosem fizettem érted
– mondom. – Mégis mérhetetlenül értékes vagy számomra.
♥ ♡ ♥ ♡ ♥
THE
WHITE ROSE borítók a GoodReads-en!
♥ ♡ ♥ ♡ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése