Tillie Cole: A ​Thousand Broken Pieces - Ezer törött szilánk (Ezer csók 2.) | Blogturné Klub könyvajánló

  

– Itt – Kabir körbemutatott – a halált ünnepeljük. – Elmosolyodott. – A halál a legjobb lecke az életben. A halál megtanít minket élni, arra a rövid időre, amíg itt vagyunk. A halál megtanít minket arra, hogy teljes szívünkkel és lelkünkkel éljünk, napról napra, egyik értékes percről a másikra.

 

Lehet-e két összetört szívből egy egész?   Amióta három éve elvesztette szeretett nővérét, Savanna Litchfield nem él teljes életet. Amikor a terapeutája azt javasolja, hogy csatlakozzon egy gyászoló tizenéveseknek szóló világ körüli utazáshoz, a lány beleegyezik, hogy útnak induljon. Közben a nővére hátrahagyott, olvasatlan naplójában keres lelki támaszt. A tizenhét éves Cael Woods dühös. Egy évvel bátyja elvesztése után az élete lejtőre került. Cael, aki egykor a junior bajnokság legígéretesebb hokijátékosa volt, nem tud többé jégre lépni. És hallani sem akar arról a külföldi útról, amit a szülei kiválasztottak neki. Miután útra kelnek, Cael és Savannah egyre inkább egymásban talál vigaszt. Ahogy apránként megbirkóznak a gyásszal, lehet, hogy ez a kezdete lesz egy olyan szerelemnek, amiről sosem gondolták volna, hogy újra átélhetik?   Az Ezer törött szilánk egy gyönyörű és életigenlő regény a gyászról, szerelemről és barátságról.

 

Könyv információk:   Eredeti mű: A Thousand Broken Pieces Eredeti megjelenés éve: 2024 Könyvmolyképző, Szeged, 2025 464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636752323 · Fordította: Presér Ágnes Judit Műfaj/téma: romantikus, gyász, barátság, utazás, realista, YA	Sorozat:   1. Ezer csók 2. Ezer törött szilánk   (önálló, de összefüggő részek) ♡
KMK WEBSHOP / ÉLFESTETT / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

A történetről…

 

Elmúltak az évek, de Savannah (17) képtelen volt túltenni magát nővére, Poppy halálán. Nem önmaga, nem érez boldogságot, nem érdekli a Harvadra bejutás, nem segít rajta a terápia – de szíven ütik a testvére, Ida szavai, aki közli vele, hogy ő emiatt a gyász miatt mindkét nővérét elvesztette 4 éve… Sav ennek a kimondott igazságnak a hatására vesz részt a több országot felölelő, különleges gyászfeldolgozó utazáson, amin összesen hat fiatal vesz részt.

Sav utastársai mind a saját gyászuk súlyától szenvednek, de a zord, tetovált külsejű, majd két méter magas Cael mégis kirí közülük. A korábban híres jéghokis fiú képtelen legyűrni a dühét, amit fivére öngyilkossága lobbantott be, és ami elvadította mindenkitől… 

 

Szerintem…

 

2018-ban olvastam az Ezer csókot, és bár gyönyörűséges történetnek tartottam és nagyon szerettem a főszereplőit, számomra túlságosan giccses volt Rune és az ő Poppyminjének éteri és kizárólagos szerelme. Nos, a folytatásnak mutatóba sincs köze az első részhez, és én ennek bitang mód örültem! Természetesen az író ugyanolyan csodálatos karakteralkotásokkal örvendeztetett meg, de jóval tovább ment: egy igazán mély, elgondolkodtató és megrázó útra viszi az olvasót.

A regényben egészen meglepő módját próbálják ki a fiatalok a gyászfeldolgozásnak, amikor két terapeutájukkal eurázsiai körútra indulnak. Az angliai Tóvidéktől Norvégián át Japánig több országban megállnak jó néhány napra, hogy megismerkedjenek az adott ország hitvilágával és a halálhoz való hozzállásukkal. Hegyeken és dombokon túráznak, megünneplik a színek ünnepét, megtanulják a kincugi művészetének az alapjait, és nem csak visszatalálnak önmagukhoz (és ezáltal még élő szeretteikhez), de új kapcsolatokat is építenek.   

 

Nehéz szavakba öntenem, mennyire tetszett ez a regény, és mennyire fontosnak találtam a mondanivalóját. A hat fiatal tragédiája összehasonlíthatatlan, mert van köztük olyan, akinek a szerettei autóbalesetben hunytak el, míg más a párját veszítette el. Az egyik fiú pedig egy iskolai lövöldözés egyetlen túlélője… De egymásban barátra és támogatóra lelnek. Maga az út is zseniálisan van felépítve, fantasztikus lenne, ha létezne ilyen a valóságban is, ha már léteznek önmagukban feldolgozhatatlan veszteségek és traumák, ugye. 

 

Az élet zűrös. Összetörhet és szétszakíthat bárkit. De ez nem jelenti azt, hogy az életet, annak minden tökéletlenségében, nem lehet gyönyörűvé tenni és újraalkotni, vagy hogy a törésnek csúnyának kell lennie. Lehet lenyűgöző és lélegzetelállító.

 

A legszebb és legszomorúbb része a regénynek számomra az, hogy a gyászolókat tényleg elveszti a családjuk, amikor belefulladnak a veszteségükbe és bezárnak a külvilág elől! Gyönyörűen volt kibontva, ahogy lassacskán visszatalálnak önmagukhoz, hogy aztán újra rájöjjenek arra, hogy őket is szereti valaki, aki örülne, ha megbékélne a veszteségével…

 

A regényt Savannah és Cael váltott fejezeteiből beszéli el az író, akik a regény közepére igencsak egymásra hangolódnak, és legalább annyira lelki társai egymásnak, mint az Ezer csókban megismert Poppy és Rune. Mégsem zavart, hogy mennyire édesek együtt, mert a kapcsolatuk számomra sokkal mélyebb és támogató volt. Sőt, kifejezetten tetszett a regény végi fordulat kettejük kapcsolatában. 

 

Összességében

 

Ez a regény jóval mélyebb és erőteljesebb, mint az első rész volt, és ennek kifejezetten örültem. Szerettem Savannaht, Caelt és az egész bagázst, ami körülvette őket. A lelki társakos részeknél jobban szerettem az utazásokról, a különféle országok halálhoz való hozzáállásáról és a gyász feldolgozásáról olvasni.

Nagyon megérintett ez a történet, szerettem benne mindent a kincugitól kezdve a Holi ünnepén át a cseresznyevirágzásig. Nem állítom, hogy kibírtam sírás nélkül, sőt... de jól esett. Balzsam volt a lelkemnek, akárcsak ez a folytatás.

 

Értékelés: 5*

*Bestof2025

 

 Ajánlom, ha...

─ …szeretted az Ezer csókot és/vagy nagy rajongója vagy Tillie Cole-nak!

─ …úgy érzed, hogy szükséged van valamiféle támogatásra a gyászodban/veszteségedben. Egészen új perspektívába helyezi az életet ez a regény.

─ …szeretnél egy szívet összetörő, majd újra összeforrasztó utazásra indulni.

─ …érdekelnek a különféle vallások / hitvilágok.

 

Kedvcsináló idézetek:

☆

A veszteség megváltoztatja az embert.

De meg lehet gyógyulni. Meg lehet javítani a megtört lelket aranylakkozással, és ragaszkodni lehet az élethez. Az élet soha többé nem lesz ugyanolyan. De ez nem jelenti azt, hogy nem értékes. Hogy nem szép. Talán a veszteség megtanítja az embert arra, hogy jobban szeresse az életet. Mert megérti, milyen érzés elveszíteni azt az életet. Többé már nem veszi természetesnek.

☆

– A depresszió olyan betegség, ami minden boldogságot és fényt felemészt, amíg nem marad más, csak a reménytelenség és a kétségbeesés. Ahogy a rák felemészti a testet, úgy emészti fel a depresszió az elmét, a lelket, a szellemet. Csendes gyilkos, fokozatosan, pillanatról pillanatra lopja el az életet, kioltva minden fényt a lélekből.

☆

– Legtöbbször, amikor a gyász emészt bennünket, egyedül érezzük magunkat, és a világunk csak magunkra és az átélt traumára redukálódik. A világunk rövidlátóvá válik – folytatta Mia. – Azáltal, hogy olyan lebilincselő dolgokat látunk a világban, amelyek gyakran félelemmel töltenek el minket és túlterhelik az érzékszerveinket, a perspektívánk is megváltozhat. Betekintést nyerhetünk az élet és az univerzum csodáiba, ami talán segíthet megnyitni az elménket, és lehetővé teheti, hogy egy újfajta gondolkodásmódba kezdjünk. Emlékeztethet minket arra, hogy élünk, és bár még mindig küzdünk a gyásszal, még sok mindent megélhetünk.

☆

Magas hegyek vettek minket körül, mögöttünk a festői Tromsø városa. Gyászunkban a világunk csak a szerettünk elvesztésére és a gyomorszorító érzésekre korlátozódott, amelyeket minden egyes nélkülük töltött nap hozott. Egy ilyen helyen lenni, olyan dolgokat látni a valóságban, amilyeneket eddig csak a tévében láttam, emlékeztetett arra, hogy milyen nagy és hatalmas a világ. És hogy az én életem milyen apró az egészhez képest. Egyetlen homokszem a világegyetem partján.

 

További idézetek…

 

☆☆☆☆☆

A képek a Pinterest táblámról származnak: Ezer ​csók

A könyv kiadásai a GoodReads-en: A Thousand Broken Pieces

☆☆☆☆☆

 

Az Ezer csók megható, őszinte története folytatódik az Ezer törött szilánkban, mely az első részben megismert Poppy húgát, Savannah-t állítja a középpontba, és a gyász különböző fázisait járja körül. Egy újabb szívhez szóló, gyönyörűen megírt történet Tillie Cole tollából, ami bemutatja, hogy a legsötétebb alagút végén is ott vár a fény. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Savannah és Cael történetét, a blogturné végén pedig esélyetek nyílik megnyerni belőle egy példányt!

 

Nyereményjáték:   A nyereményjáték alkalmával a regény zenelistájából válogattunk - Nektek annyi a dolgotok, hogy az idézett sorokból kitaláljátok, melyik előadó melyik számáról van szó. A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

“Can you hear me screaming? Please don't leave me”

ÁLLOMÁSLISTA:   [Blogturné Klub] 03.12 Kitablar 03.14 Hagyjatok! Olvasok! - extra 03.16 Kitablar - interjúfordítás 03.18 Hagyjatok! Olvasok!