LGBT+ regény
|
Oliver hirtelen bukkant elő a szekrényből, és hatalmasra tágult szemmel
bámult rám. – Lucien, éppen most vallottad be nekem, hogy megcsaltál? – Mi van? – szakadt ki belőlem. – Dehogy! Csak én ilyesmit csinálnék.
Úgy értem, az a típusú ember, aki vagyok, ilyesmivel cseszné el a kapcsolatát
egy olyan típusú emberrel, aki te vagy. Oliver vett egy mély lélegzetet. – Nem vagy olyan típusú ember. Csak minden alkalommal, ha valaki szeret
téged, ettől kezdesz rettegni. Ez egyszerre volt megnyugtató és megalázó. |
 |
(Nagyon is valós) férj kerestetik!
Olyan, aki közel sem tökéletes, de nagyon igyekszik. Luc és Oliver találkozott, eljátszották,
hogy egymásba szerettek, csakugyan egymásba szerettek, megbirkóztak
szívfájdalommal és csalódással, családdal és barátokkal… Aztán valahogy
kitalálták, hogyan működhetne a kapcsolatuk. Most, két évvel később mintha a világon
mindenki összeházasodna körülöttük. Luc érzi is a nyomást, ezért megkéri
Oliver kezét. De négy esküvő és egy temetés, meg egy
teli tál különleges curry aligha elég arra, hogy ők ketten kiokoskodják,
hogyan jussanak el a „nemigen tudom, mit művelek” mondattól addig, hogy
„igen”-t mondanak. Kész szerencse, hogy legalább Oliver
ilyen tökéletes FÉRJALAPANYAG. Tarts a párossal az idei esküvői szezon
leglátványosabb eseményeire! |
|
Könyv információk:
Eredeti mű: Husband Material Eredeti megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző, Szeged, 2025 408
oldal · puhatáblás · ISBN:
9789635979899 · Fordította:
Róbert Katalin Műfaj/zsáner: LGBT+, romantikus, humoros |
London Calling-sorozat:
(még nem befejezett) |
|
KMK
WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS |
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
A történetről…
Visszatérünk Luc-hoz, aki még mindig annál a
jótékonysági szervezetnél dolgozik, ami a trágyabogarak megmentésének szentelte
a működését, illetve a kedveséhez, Oliverhez, a védőügyvédhez. Két éve, hogy az
eleinte csak álcának indult kapcsolatuk igazivá vált, és most mintha körülöttük
mindenki házasodna! A regényben többféle esküvőre és egy temetésre jutunk el a
fiúkkal, miközben igyekeznek túllépni saját és barátaik furcsaságain.
Szerintem…
Szeretném leszögezni, hogy bár irtó jókat nevettem a
regény első harmadán, valahogy mégsem érzem hiánypótlónak ezt a részt. Lucien O’Donnell
számomra még mindig egy önző, kis dög, aki bár teljesen és tökéletesen odáig
van a párjáért, nagyon elkötelezett jó barát és a munkatársait is igyekszik
elviselni. Engem még mindig nagyon zavart a gyerekes viselkedése, a szerintem
rossz döntései, illetve a rossz kommunikációja, amivel néha összezavarta az
amúgy is elég zavarodott Olivert.
Ugyanakkor teljesen odáig vagyok még mindig Oliver
Blackwoodért, akinek – fáj bevallanom, de – jót tett, hogy Luc olyan, amilyen…
Oliver kevésbé feszült, görcsös, és ennek köszönhetően megismerkedhetünk végre
Szarkasztikus és Gonosz Oliverrel is, akik kész felüdülést jelentettek a
történet szempontjából.
A történetben valaki meghal, de az ő temetését
leszámítva többnyire vidám eseményekre megyünk a fiúkkal. Megházasodik a
folyton katasztrófákat okozó legjobb barát, a nagyon buta, de szerethető, kékvérű
munkatárs, és még egy nagyon underground, nagyon szivárványzászlós, nagyon
meleg esküvőre is ellátogatunk velük. Igazából tetszett, hogy ahány különféle
pár, ahány társadalmi réteg, ahány különféle szerelem, ahány ismert tradíció –
legalább annyi ideális elképzelése létezik a Nagy Napnak. Szerettem a különböző
párok esküvőiről olvasni, és arról, hogy ezeket az eseményeket hogy dolgozzák
fel a főszereplőink.
Azt ugyanakkor nem értem, hogy amikor már szinte
megfulladsz a rengeteg esküvőbe és az azokat megelőző idegbajba és problémába,
akkor miért döntesz úgy, hogy megkéred a párod kezét? Márpedig már a címből
tudni lehet, hogy főhőseink egyike bizony megkéri a szerelme kezét… (Azon, hogy Luc pánikolt be és kérte meg
Olivert, hogy legyen a férje nem lepődtem meg. Egyrészt mert Luc teljesen
idióta, másrészt pedig akármennyire is idióta, ő is tudja, hogy egy közös élet
Oliver Blackwood-dal életreszóló kalandnak ígérkezik.)
|
– Tessék? – Majdnem
átestem egy formára nyírt bokron. – Nem! Nem ezt akartam. Én csak… Hát, nem
is tudom. Talán egy szivárványos lufikaput. De azt tutira nem, hogy hirtelen identitásválságba
kerülj. És végre
mosolygott. – Ha ez segít, azt
hiszem, ez az identitásválság már jó ideje esedékes volt. Továbbá hozzá kell
tennem, hogy a szivárványos lufikapu rettenetesen hangzik.
|
Természetesen a történet tálalása humoros, bár néha
beleesünk abba a fájó abszurditásba is, ami már az előző részben is feltűnt.
Sajnos az abszurd szituációkat mégis jobban viseltem, mint a regény végi... Nem is tudom meghatározni mi. Minden? Agyamra
ment a vekengés, a hiszti, az, hogy mindenki mismásolgat, tologatja maga előtt
a problémákat – vagy addig nem is hajlandó tudomásul venni, hogy vannak, amíg
már össze nem omlik minden.
Mivel ezek ráadásul illettek a karakterekhez,
egészen iszonytatóan illettek a történetbe – és talán emiatt éreztem úgy, hogy
elég volt nekem a humoros, szerethető első rész, és nem kellett volna
folytatnom a sorozatot. Akármennyire is szerettem volna még egy pici Olivert az
életembe.
A negatívumok… Lucien még mindig
nagyon diszfunkcionális, Oliver pedig még mindig képtelen beszélni a párjával,
illetve még önmagával sem jött teljesen tisztába. Mindkét fiú elég sérült a
maga módján, és bár szerintem nagyon jó párost alkotnak, igenis el kellene
járniuk közös terápiára. (Nem, még véletlenül se úgy értem, hogy baj lenne a
szerelmükkel és meg kellene azt menteni! Úgy értem, hogy kellene nekik egy animátor/terapeuta,
aki még közelebb vezeti egymáshoz őket, aki kimondatja velük a belső
kétségeiket és segít azt együtt feldolgozni.)
Annak örültem, hogy Luc igyekszik a kedvese mellett
állni, amikor az önelfogadás, önmegismerés útján lépked, és mellette áll a
vegánságában, a testképzavarának a kibogozásában, stb. De kettejük közül nem
csak Olivernek kéne eljárnia kezelésekre, maradjunk ennyiben... Minden
könyvbéli túltolt vagy felturbózott félreértést simán meg lehetne oldani
annyival, hogy kommunikálnak egymással, és képtelen vagyok felfogni, hogy két
év együttjárás után miért nem teszik? Bosszantott, na. Szeretném már azt olvasni, hogy igazán jól működnek együtt. <3 Talán a harmadik részben?
Összességében
Nagyon szeretem-nem szeretem a kapcsolatom ezzel a
történettel. Egyrészt irtó nagyokat nevettem olvasás közben*, nagyon imádtam,
hogy az író mennyi különböző esküvőt mutatott be és azt, hogy Oliver mennyire
sokat változott pozitív irányba… Másrészt számomra tökéletes volt az első rész
lezárása (bár hangsúlyozom: egy epilógust kaphattunk volna, mondjuk egy Egy év múlvá-t!), bár elég sok kedvenc
részem volt a regényben.
*Kedvencek: Oliver kiállása magáért / Alex Twaddle és Luc
bármely munkatársa, ahogy nem értik a vicceket / a kétségbeesett éjszakai
zabáló bulik / Rhys live adásai és a kínos pillanatok :D / Priya őszintesége /
a Tom utáni nyomozás a cseppet se feltűnő óriás fekete furgonnal / A Micsoda nő! musical körüli poénok
Értékelés: 3,5
Kedvcsináló idézetek:
☆
Zavartan köhintett egyet.
– Idiótán viselkedtem, mert hiányzol, és több időt
akarok tölteni veled. Meglehetősen kontraproduktív lett volna büntetésként még
szakítani is.
Az imádnivalóan logikus Oliver az öt kedvenc
Oliver-állapotom egyike volt.
– Te is hiányzol nekem. És megtaláltuk Tomot.
Kiderült, hogy nem csalta meg Bridge-et, viszont okoztunk egy kisebb nemzetvédelmi
katasztrófát.
– Nem vagyok meglepve.
– Kisebb
nemzetvédelmi katasztrófa: ez lenne a szexvideóm címe.
☆
– Egyszerűen egy rohadék vagy, aki mindent túl
komolyan vesz – mondtam neki.
– És két évig tartott, hogy ez leessen?
– Az elég gyorsan megvolt, hogy mindent túl komolyan
veszel. Az viszont sokkol, hogy egy rohadék vagy.
Oliver kissé elvörösödött.
– Szóval kígyót melengettél a kebleden.
– Oliver, az egyetlen kígyó, amit örömmel
melengetek, a tiéd…
– Azt tudtad, hogy a kígyó egyes művekben a péniszt
szimbolizálja, ugye?
– Már melengetem is, ha akarod!
– Szerintem az nem lenne túl biztonságos vezetés
közben.
☆
– Talán az az oka, hogy már elmúltam harminc, de az
egész jól alvás az öt kedvenc hálószobai fantáziáim egyike.
– És mi a többi négy? – pillantott fel Bernadette,
aki éppen az éjkék koszorúslány-ruháját igazgatta.
– Új könyvespolc, egy olyan férj, aki nem nyúlja le
a takarót, azok a párnák, amiktől nem fáj a hátad, és Dwyne Johnson, a Szikla
citromfagyiba forgatva.
☆
- Van egy
adatbázisod a faszikról, akiket küldözgetünk? Egy faszabázis?
- Kicsit
aggaszt, hogy azt gondolod, tényleg van valamilyen adatbázisom.
- Lefogadom,
hogy tényleg van. Lefogadom azt is, hogy valamelyik ügyvédbojtár vezeti neked
Eléggé megkönnyebbültem, hogy a dolgok visszatértek
a rendes kerékvágásba közöttünk.
- Azt hiszem, ha
egy ügyvédbojtárt arra köteleznék, hogy adatbázisba gyűjtse a faszképeinket, az
kimerítené az ellenséges munkakörnyezet fogalmát.
- Attól függ,
hogy szépek-e azok a faszok…
- Ez az érvelés
egészen biztosan nem állná meg a helyét a bíróságon.
☆☆☆☆☆
Nem saját
képek.
HANGULAT TÁBLA: Pasialapanyag
/ Boyfriend Material
London
Calling #2 a GoodReads-en.
☆☆☆☆☆
Immár két éve, hogy Luc és Oliver egymásba szerettek - ezzel pedig
álkapcsolatuk valódivá vált. De most mintha körülöttük mindenki házasodásra
adná a fejét, ami miatt Luc bepánikol, és megkéri Oliver kezét! Vajon túléli a
fiúk kapcsolata az esküvőszezont?
Tartsatok bloggereinkkel a Husband Material – Férjalapanyag
blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően
egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a regényt!
|
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban nem más a
feladat, mint válaszolni az állomásokon található kérdésekre. A helyes
válaszokat pedig a Könyvmolyképző kiadó oldalán található beleolvasóban
találjátok! Jó olvasást!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után
nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a
kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak
magyarországi címre postáz.)
|
Melyik koktél többes
számát keressük?
|
ÁLLOMÁSLISTA: 06/28 - Hagyjatok!
Olvasok! 06/30 - Spirit Bliss Sárga könyves út 07/02 - Sorok között |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése