|
Az Alvilág királyának lenni
nélküled az én örökkévaló Poklom.
|
 |
Az istenek szeretnek
játszani velünk, egyszerű halandókkal. És százévente hagyjuk őket… Az istenek sosem
voltak kegyesek hozzám. Távolról sem, hála Zeusznak. A Tolvajok Rendjének
elátkozott irodai alkalmazottjaként élek, csak lehajtom a fejem, és remélem,
hogy az Olymposzról uralkodó szeszélyes lények nem vesznek észre. Nem könnyű
feladat, tekintve, hogy San Francisco városának Zeusz a védőistene, de meg
tudok birkózni vele. Túlélem. Egészen addig az éjszakáig, amikor is egy másik
istennel kerülök összetűzésbe. A legrosszabb istennel. Hádésszal. (Teljes
fülszöveg) |
|
Könyv információk:
Eredeti mű: The Games Gods Play Eredeti megjelenés éve: 2024 Maxim Kiadó, Budapest,
2025 606
oldal puhatáblás ISBN:
9789636901301 Fordította:
Bozai Ágota Műfaj/zsáner:
Görög mitológia, Romantasy, Fantasy, Romantikus |
Tűzpróba-trilógia:
2. The Things Gods Break 3. The Wrath Gods Reap
(befejezett) |
|
WEBSHOP /
BELEOLVASÓ
/ MOLY / GOODREADS |
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miről szól a
történet…?
Főszereplőnk, a 23 éves Lyra Kheres gyűlöli Zeuszt,
aki születésekor elátkozta, és ezáltal a lányt lehetetlen szeretni. Szülei
emiatt elhagyták őt, ezért Lyra jelenleg a Tolvajok Rendjében dolgozik,
lehetetlenül szerelmes az egyik tolvajmesterbe, és pechjére éppen az induló
viadal éjszakáján keveredik összetűzésbe az Alvilág királyával, Hádésszal. A
szemtelenül jóképű isten végül útjára engedi a döbbent nőt, ám később őt
választja a képviselőjének az istenek ünnepén, amit 100 évente rendeznek meg.
A Choneftiri ünnep igazából egy viadal a kiválasztott halandók között, aminek a
lényege, hogy a győztes patrónusa/patrónája lesz 100 évig az istenek királya/királynője,
és idén először Hádész is beszáll a buliba! Ám mivel ennek nem örülnek se az
istenek, se az istennők, ezért Lyrának fokozottan vigyáznia kell az életére!
Szerintem…
Gondolom, mondanom se kell, hogy egészen ODÁIG
VOLTAM ezért a sztoriért? Nagyon szeretem a mitológiát, főleg a görög
istenségekkel kapcsolatos írásokat/mítoszokat, ráadásul ez a regény egészen
újszerűen közelít mind az Olümposziak kegyetlenségéhez és a istenek mindennapjaihoz. Ebben a regényben találkozhatunk farmernadrágos Hádésszal,
piszkosul jóképű Khárónnal, pajzán humorú Aphroditéval, de mindenféle
helyzetben találkozhatunk istenekkel és istennőkkel: dühtől tajtékozva,
szédelgő részegként, bosszúért kiáltva, elbájolva, csalásért büntetést
követelve vagy éppen piszkos módon csalva.
A Viadal 12 versenyszámból áll, amit jó előre
egyeztettek a kihívásokat kitaláló istenek és istennők, majd engedélyeztettek a
bírákkal, akik démonok. A regény nem pehelysúlyú olvasmány, és nem csak a kb.
600 oldalára gondolok, hanem arra is, hogy akadnak benne kegyetlen részek,
ugyanis a viadalokba bizony csúnyán bele lehet halni! A játékok egyszerűen:
minél több versenyszámot túlélni és megnyerni. A nyertesek mindig kapnak egy
ajándékot/képességet/áldást az adott versenyszámot megalkotó Olümposzitól, amikkel javíthatják az esélyeiket.
Bevallom, én ezeket a részeket szerettem a
legjobban, ugyanis izgalmas volt a különféle istenek áldásainak a
felhasználásairól olvasni. Oké, ez így nem teljesen igaz… A legjobban Lyra és Hádész
közös jeleneteit szerettem – főleg azokat, amikor a lány valamivel-bármivel
felbosszantotta az istent -, és csak ezek után jöttek az isteni tárgyak, játékok meg áldások!
|
(…) Hádészt a
konyhában találom. A haja nedves, frissen zuhanyozott, éjfekete helyett fakó
fürt hullik a homlokába. Farmernadrágot visel és egy jobb napokat látott,
kifakult, kék pólót, amin az áll: „Persze, megsimogathatod a kutyámat.” Ha még mindig nem
lennék ledöbbenve a tiarától, nevetnék, mert a kutyája Cerberus, a háromfejű
állat, a pokol őrzője, aki köztudottan senkit sem szeret.
|
Mivel én tipikusan az az olvasó vagyok, aki
kifejezetten imádja, ha a regények paranormális/mítikus szereplői túlvilágian
szépek, így oda meg vissza voltam a szépséges istenektől! Komolyan, még Hádész
révésze is lélegzetelállítóan „szép szőke”! Ráadásul Khárón nagyon szimpatikus
karakterisztikát is kapott, ami elég rendhagyó, mert általában meghagyják
csendes, keserű, sötét alaknak, de itt egy humoros, őszinte, segítőkész és
végtelenül lojális lény.
Persze Cerberuszt meg Hádészt még nála is jobban
szerettem, de az igazi kedvencem Lyra volt. Izgalmas karakter nagy
érzelmi intelligencáival és belső erővel. Nyilván van egy nagyszájú, játékos
oldala, ami sokszor bajba keveri, de kevés dolgot szeretek annyira, mint a fair
playt játszó embereket, és Lyra fantasztikus volt a versenyszámok alatt! (Ennél
jobban nem szeretném ezt elspoilerezni...) Romantikus szempontból többnyire csak a szikrák pattogtak Hádész és Lyra között, ami nekem tetszett, mert mind a kémia, mind a feszültség érezhető volt köztük, illetve én szerettem, hogy minimális erotikus rész volt a regényben. (Valahogy nem lett volna hiteles, hogy az élet-halál viadalok között folyton egymás gyűrik... :D)
Összességében
A cselekmény sodró lendületű, itt-ott kegyetlen, de
végig fenntartotta az érdeklődésem. Meg se kottyant ez a sokszáz oldal, és csak
azt sajnáltam, hogy egy trilógia tagja a regény, mert irtó jól le lehetett
volna zárni a regény végi óriási csavarokkal. Persze volt benne váratlan
fordulat bőven, és ötletes is volt, mert a 12 versenyszám az valami frenetikus
lett! Lyra és Hádész irtó jó központi karakterek, de örültem, hogy minden
isten, istennő, halandó, démon és egyéb karakter is megkapta a maga kis
háttérsztoriját meg hozzá valamilyen szerethető/gyűlölhető/megérthető/stb
személyiséget. Nem volt unalmas egy pillanatig sem!
Egészen az utolsó fejezetig úgy gondoltam, hogy ezt
a könyvet nem lesz könnyű felülmúlni a szívemben idén, pedig nettó 7 napja
kezdődött az év, de… Nos, maradjunk annyiban, hogy az utolsó oldalakig eszembe
se jutott, hogy ez egy sorozat első része, mert annyira letaglózóan zseniális
volt. Aztán pedig… (SPOILER!)
függővég… (spoiler vége). És bár emiatt elesett fél
csillagtól a regény, azt kell, hogy mondjam: MOSTAZONNAL folytatni akarom!
Értékelés: 4,5
Kedvcsináló idézetek:
☆
Hádész majdnem olyan nehéz sóhajt hallat, mint én.
– A többiek igen, mert számukra a halandók csak
jönnek és elmennek. Egy pillanat az egész. Ha egy halandó szemszögéből gondolsz
a pillangó élettartamára, nagyon rövid a tietekhez képest. – Megvonja a vállát.
– Úgy gondolsz rá, mint egy gyönyörű, de halálra ítélt lényre, ami itt van, de
túl gyorsan elmegy ahhoz, hogy ragaszkodni lehessen hozzá.
– De nem tapossuk el örömmel azt a gyönyörű lényt
csizmasarokkal.
☆
- De tudnod kell, Lyra. Azt akarom, hogy az enyém
legyél. Nem a versenyzőm. Nem tolvaj. Nem halandó. Az enyém. – Szinte vicsorog.
– Az enyém, és senki másé.
☆
– Tényleg kedves vagy – mondom önkéntelenül. És
aztán halkabban: – Sajnálom.
Aphrodité nevet.
– Ne mondd el a többieknek – forgatja a szemét. –
Nehéz elérni, hogy komolyan vegyenek, amikor a szerelem olyan hatalmakkal küzd,
mint a vihar, a háború, a tudás és a halál.
– Nekem úgy tűnik, a szerelem képes lecsendesíteni a
viharokat, véget vetni a háborúknak, bolondot csinálni okos emberekből, és
áthidalni az élet és a halál közötti szakadékot. Hát nem a szerelem a
legnagyobb hatalom?
☆
– Te nem gondolsz így a halandókra?
– Nem.
– Miért nem?
Az a kifejezés, ami eltűnt, most visszatér.
– Mert a végén mind hozzám jönnek.
Ez a hat szó annyira nehéz tehernek hangzik,
fogalmam sincs, hogy nem roppan össze alatta.
Először döbbenek rá: az Alvilág királya pontosan az,
ami. Király. Minden lélek uralkodója, aki valaha is hitt a görög istenekben, és
aki a halála után az ő birodalmába kerül. Uralkodó, akinek büntetnie és
jutalmaznia kell a lelkeket az életükért, amit a Felvilágban éltek. Uralkodó,
akinek ismernie kell a szívfájdalmat, amit a halandók világában maradók
éreznek, amikor egy szerettük eltávozik, mert végül azokkal a lelkekkel is
találkozni fog.
– Neked mi nem vagyunk pillangók – súgom. – Neked mi
az örökkévalóság vagyunk.
☆☆☆☆☆
Nem saját képek. Pinterest tábla: The Games Gods Play
The Games Gods Play a
GoodReads-en.
☆☆☆☆☆
A Tolvajok Rendjének egyszerű irodai alkalmazottja összetűzésbe kerül
Hádésszal, de vajon képes túlélni az istenek játékát? És a szíve vajon miért
ver hevesebben, amikor a Halál az övének nevezi?
Tarts te is a bloggereinkkel a The
Games Gods Play – Az istenek játékai blogturnéján, és ha helyesen
válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak
hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
|
Nyereményjáték:
Ezúttal úgy gondoltuk, hogy egy egyszerű
játékot találunk ki nektek. A Maxim Kiadó oldalán található beleolvasót
használva válaszolnotok kell az állomásokon feltett kérdéseinkre!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és
csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe
venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni
a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban
javítani. A nyertesnek 72 órán belül
válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) |
Mi a helyes tolvajmester neve, akiről mindenki fantáziál Lyra szerint?
< A kitöltendő form ide
kattintva érhető el! >
|
BLOGTURNÉ ÁLLOMÁSOK:
12/22 - Angelika blogja 12/29 - Könyv és más
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése