A cirkusz váratlanul
érkezik.
Jövetelét nem jelzik
hangszórók, nincsenek plakátok városszerte a falakon és a hirdetőoszlopokon,
nem tesznek közzé hirdetést a helyi újságokban, sőt azok még csak meg sem említik
a cirkusz várható érkezését. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma
sem volt.
„Sötétedéskor nyitunk
Hajnalban zárunk”
- Le Cirque des Rêves
Fülszöveg:
☆
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az éjszakai cirkuszban nincs
porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem
bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan
élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a
szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és
Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük
segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön,
hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra
használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben
észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni
kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik,
hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük
maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…
Az
Éjszakai cirkusz lenyűgözött. Játékos és elképesztően ötletgazdag – Erin
Morgenstern megteremtette azt a cirkuszt, amire mindig is vágytam. (AUDREY
NIFFENEGGER - Az időutazó felesége szerzője)
A CIRKUSZ
VÁRATLANUL ÉRKEZIK
JÖVETELÉT
NEM HIRDETI SEMMI
EGYSZERŰEN
CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT
EZ A
VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE
☆
Eredeti mű: Erin Morgenstern: The Night Circus / Eredeti megjelenés éve: 2011
 |
| Éjszakai Cirkusz |
Szerintem:
☆
Egy mondatba összefoglalva: Ez
egy jól összerakott és különleges történet.
 |
| Celia és Marco |
Amit éreztem, amikor mást olvastam
hasonló (ha nem ugyanolyan) volt, mint Bailey vágya a Cirkuszba való
visszatérésre. Öntudatlan és hatalmas vonzerejű. Természetesen ez nálam nem
meglepő, mert odáig vagyok a mágusokért, varázslókért és illuzionistákért –
néha jobban palástolom, mint máskor, de ez az igazság.
Én élvezem a nem lineáris
cselekményű, időben ide-oda ugráló sztorikat (pl.: Az időutazó felesége),
szóval nem zavart meg a kavargás az időben. Az élményleíró részek pedig
különösen izgalmasak, mert megteremtik az „Ott vagyok” – érzést. Ott voltam a
kapunál, a sátrak közötti labirintusban, a Torzító tükrök sátrában…
Hogy érzem magam, most hogy
vége? „Ők a rajongók, a cirkusz
legelszántabb hívei. Nem bírnak meglenni nélküle. Van valami a cirkuszban, ami
fölkavarja a lelküket, és hevesen sóvárognak utána, amikor távol van.” Úgy,
mint egy réveur.
Akarok egy különleges ezüstös
belépőjegyet, hogy aztán B/W-ba öltözve egy vörös sállal a nyakamon egész
éjszaka a Cirkuszban bóklászhassak. Persze szívesebben lennék a Cirkusz része,
mint réveurök társaságának tagjai.
Ez a könyv illik hozzám, néha
rátalálok egy-egy ilyen gyöngyszemre. Olvasnám még –feeling. Ráadásul ezt az
egy könyvet írta a szerző, szóval picit sírni tudnék…
Értékelés: 5*
*nagyon
szeretnék egy keménytáblás,
illusztrált
példányt belőle!
…és
innentől spoileres!
 |
| Bailey a Cirkusz után vágyakozva |
Sakk-Párbaj:
☆
Szinte végig magam előtt láttam
egy hatalmas fekete-fehér kockás sakktáblát, ahol Mr. A. H. és Prospero a
királyok, a királynőjük az akármerre bármennyit lépni képes Marco és Celia. A
sakktáblán minden a királynőkön múlik, de természetesen vannak más hasznos
bábuk, akiket a királynők a saját hasznukra használnak fel a kedvező
végkimenetel végett. Miközben a királyok várják a játszma legeslegvégét…
Olyan ez a könyv, mintha néha
rápillanthatnánk a sakktáblára, míg a játék folyik. Néha egészen az elején
járunk, aztán már csak néhány bábu van fent és közel a sakk matt. Természetesen
ez az én agymenésem, ezt csak én láttam a fejemben, de nem tudom, hogy honnan
máshonnan meríthette volna Erin Morgenstern az egész ötletet, mint egy
sakkjátszmából.
Oh, rendben – látott már
cirkuszsátrat, egész biztos. De én is és mégsem arra asszociáltam!
Aztán a könyv vége felé
többekben is felmerül a sakkjátszmás hasonlat ám! Először Cukiko / Tsukiko
említ valami hasonlót – „Azt hiszed, az számít lépésnek, ha hozzáadsz néhány
újabb sátrat a cirkuszhoz? Sokkal többről van szó. Minden, amit teszél, a
nappalod és éjszakád minden pillanata egy-egy lépés. A sakktábládat mindenhová
magaddal viszed, nem hagyhatod itt a csíkos sátorponyva tokjában. Bár neked meg
az ellenfelednek nincs olyan szerencséd, hogy egy szabályos, kockás táblán
lépegethessetek.”
Kedvenc részek – nem sorrendben:
☆
 |
| A Kívánságfa |
Szintén kettőjükhöz kapcsolódik
a következő kedvenc részem – a pillanat, amikor Celia is megtudja, ki az
ellenfele. Kicsit kínos, megmosolyogtató és suta találkozás, de aranyosak
voltak ott az esőben.
Jó volt olvasni az órásmester
és Bailey történeteit, amikor külön-külön és egymástól függetlenül felfedezik a
Cirkusz világát és a benne élőket / dolgozókat.
Tetszettek az Éjféli Vacsorák,
az összeesküvés és a Cirkusz létrehozása. A tervezgetések és Cirkuszos Éjféli
Vacsorák is.
A Kívánságfa olyasmi, amiről
szívesen olvastam volna még – ugyanis a jelentőségéhez képest elsikkadt, csupán
említgették. Épp ahogy több sátorba is szerettem volna még bekukkantani, úgy szívesen
olvastam volna róla - TÉNYLEGESEN a Kívánságfáról. Egyébként szépséges gondolat és
nagyon tetszetős fan art-ok készültek róla!
A szereplők szerintem:
☆
Döbbenetesen sok és különféle
habitusú ember keveredett bele az Éjszakai Cirkusz hálójába, ráadásul a nem
csupán a két főszereplő – Marco & Celia – történetét követhettük
figyelemmel, hanem a többiekét is.
 |
| Celia Bowen |
Azt hittem az első harmadban,
hogy Isobel megegyezik Celiával, aztán reméltem, hogy Isobel nem fog sérülni,
amikor a két főhős egymásra talál. Ebből következik, hogy reménykedtem abban
is, hogy Celia és Marco egymásba szeret. Izgatott, hogy mi van a párbajjal, mi
van a cirkusszal és mi van a mellékszereplőkkel.
Celia imádnivaló, de
rettenetesen magányos jelenség. Fél attól, hogy másra kell támaszkodnia, mert
sok időbe telt neki, míg megtanulta egyedül uralni az életét – pici
sorsközösséget érzek vele emiatt.
Egyértelműen ő az egyik kedvencem
a könyvben és szerencsémre a legtöbbet a vele kapcsolatos történeteket olvashatjuk. A
legjobb részek azok voltak, amikor Marco-val felváltva fejlesztgették a
cirkuszt és új szobákat, sátrakat hoztak létre.
 |
| Marco Alisdair |
Aaaaaaaaaaaaaaaanyira nem
voltam oda érte. Tudom, ássam el magam, de én Celia-drukker vagyok – ha
figyelembe vesszük, hogy egy párbajban térfelet kell választanunk. Marco nem
volt szimpatikus, így a bájos Celia mögé sorakoztam fel.
Picit alattomos, jobbára rideg
és itt-ott esetlen fiúcska férfiúcska ez a Marco gyerek, bár nem tudom milyen
lehetett a szürke öltönyös mellett felnőni, de összehasonlíthatatlanul Celia
húzta a rövidebbet. Néha úgy éreztem, hogy túl jól játssza a szerepét.
Ettől eltekintve érdekes
karakter, akit idővel meg lehet kedvelni, sőt…! A vége felé nehéz arra
gondolni, hogy mi lesz, ha valamelyikük veszít?!
Bailey – Pixi - Dixi
A legérdekesebb részek ugyan
szerintem Celia kapcsán jutottak el az olvasóhoz, de hasonló örömmel olvastam
az egyszerű Bailey központú cirkusz felfedezős részeket is. Érdekes szereplők a
Cirkusz megnyitásának napján születetett ikrek – Pixi (Poppet) és Dixi (Widget)
Murray, hiszen őket leszámítva senki nem öregedett látványosan, de a múltba- és
jövőbe látó képességeik is érdekessé teszik őket.
Cukiko / Tsukiko |
| Murray ikrek |
Bírom, bár nem különösebben
kiemelt szereplő, inkább úgy írnám le őt, hogy vannak nagy pillanatai és
valahogy mindig jókor van jó helyen. Kulcsszereplő, csak később gondoltam bele,
hogy mennyire.
Kezdetben Ő az Éjszakai Cirkusz
kezdeti mércéje. Később a segítőkész hallgatóság, a támogató barát. Aztán
kiderül Róla, hogy egy korábbi győztes… Viszont érdekes és értelmes dolgokat
mond, többféle szempontból is megvizsgálja a dolgokat – szerettem.
Isobel Martin
Mint már írtam – azt hittem,
hogy kiderül róla, hogy ő Celia „álruhában” és ugyan nem kedvelem túlságosan a
karaktert, mégis sajnálom Marco miatt. Csendes, segítőkész és titokzatos
karakter – bár nem annyira, mint például Cukiko. Neki jót tett a Cirkusz, mert
valahogy ott megtalálta a helyét. Reméltem, hogy Marco után rátalál a
szerelemre…
 |
| Isobel kártyái |
Prospero, a Mágus (Hector Bowen) & Mr.
Alexander (Mr. A. H.)
Igazából még egész a történet
elején elkezdtem utálni őket a hidegségük, a közönyük és a „csodás” személyiségük
miatt, bár ez az utálat kitartóbb Hector Bowen iránt. Az a pali szerintem egy
szörnyeteg, akit a legkevésbé sem érdekli, hogy Celia a lánya! Szerintem a
szürke öltönyös Mr. A. H. milliárdszor jobban szerette az örökbefogadott árvát,
mint a Mágus a saját vérét valaha is…
 |
| Jégszobor Celia kedvenc sátrából |
Chandresh-t szeretem, amiért
kitalálta és létrehozta a Cirkuszt, de sajnálom azért, amivé vált. Egyre
szomorúbban olvastam a vele kapcsolatos részeket… Viszont nagyon boldog voltam
az ő befejezése miatt.
Az összeesküvők közül a
legjobban Mr. Barris-t bírtam, mert gyakorlatiasan állt hozzá mindenhez, ahhoz
képest, hogy mennyire nem hitte magáról, hogy beleillik az éjféli vacsora
enteriőrjébe. Igazából engem már itt megnyert magának.
Tara és Lainie, a két Burgess
nővér kicsit elsikkadt nálam, ahogy Madame Padva is, bár ez utóbbi szereplő
szerintem tökéletes elvolt a maga kis ruhavilágával és jó volt ez így, mert
zseniálisakat alkotott. Egyébként a különleges ruhák miatt imádnám, ha
megfilmesítenék a könyvet – nem csak a sztori miatt, bár biztosan nehéz lenne
annyi szépséget megtervezni, amennyi a könyvben szerepelt.
Herr Friedrich Thiessen és a réveurök
Ez a legkedvesebb része a
könyvnek, mert ritkán lehet a rajongókról olvasni, illetve ritkán jut ennyire
nagy szerep az egyoldalú imádatnak a könyvekben. Írhatnám, hogy a legszomorúbb
is, hiszen elég elvakultak ezek a réveurök
és valamilyen szinten szánalmas is, amit művelnek – kicsit olyannak érzem,
mintha a kedvenc zenekaruk után rohanó rajongók lennének, akik mindegyik
koncertet végig akarják tombolni, miközben nem élik a saját életüket vagy nincs
is saját életük. A réveuröknek van
életük, igazából a fentebb felvázolt gruppi-életmód felnőtt változatát élik: ha
a Cirkuszuk a közelben van, akkor kiélvezik a lehetőséget, de nem vetik alá az
életüket a menetrendnek.
Igazából – ha szánalmas, ha nem
– tuti én is minden éjszaka ott lógnék, ha a közelben lenne az Éjszakai
Cirkusz!
Idézetek:
☆
– Ez sokkal több lesz, mint egy
karnevál – feleli Chandresh. – Sőt több lesz, mint egy egyszerű cirkusz… egy
olyan cirkusz, amilyet még soha senki nem látott. Nem egyetlen nagy sátor,
hanem sátrak egész sora, és mindegyikben valamilyen különleges látványosság
várja a látogatókat. De nem elefántok vagy bohócok. Nem, ennél valami
kifinomultabbra gondoltam. Csak semmi megszokott és közönséges! Ez valami más
lesz, valami teljesen páratlan élmény: az érzékszervek ünnepe. Színjáték színház
nélkül, lebilincselő szórakozás. Le fogjuk rombolni a cirkusszal kapcsolatos
összes előítéleteket és előfeltételezést, és valami egészen újat hozunk létre!
A fák egyre jobban ragyognak,
olyan erős fénnyel, hogy Celia lehunyja a szemét. Lába alatt hirtelen megmozdul
a föld, és ő kis híján elveszíti az egyensúlyát, de Marco a derekára teszi a
kezét, hogy el ne essen. Amikor kinyitja a szemét, ott állnak egy hajó
fedélzetén az óceán kellős közepén. Csakhogy a hajó könyvekből van összerakva,
a vitorláit egymásra boruló könyvoldalak ezrei alkotják, és a tenger, amelyen
úsznak, fekete tintából van. Az égen parányi fényforrások függenek, mint sűrűn
összezsúfolt csillagok, és olyan fényesen ragyognak, mint a Nap.
- Annyit beszéltünk szűk
helyekről, gondoltam, egy kis tágasság jól fog esni - mondja Marco.
Celia kisétál a fedélzet
pereméig, és végigfuttatja a kezét a korlátot alkotó könyvek gerincén. Könnyű
szellő játszik a hajával, régi, poros könyvek illatát és nedves, maró
tintaszagot sodor feléje. Marco odalép hozzá és megáll mellette. Celia elnéz az
éjfekete tenger fölött, amely a végtelenbe vész, és föld sehol nem látszik
rajta.
- Gyönyörű! - mondja.
☆
– A titkoknak hatalmuk van –
kezdi Dixi. – És ha megosztják őket valakivel, akkor ez a hatalom csökken,
úgyhogy ezért is jobb a titkokat megőrizni, méghozzá jól. Ha megosztunk
valakivel egy titkot, egy igazi, fontos titkot, még ha csak egyetlen másik
személlyel is, az magát a titkot is megváltoztatja. Papírra vetni őket pedig
még rosszabb, mert ki tudja, hány szempár fogja majd fürkészni a betűidet,
bármennyire gondosan őrzöd is. Szóval tényleg az a legjobb, ha magadban őrzöd a
titkaidat, ha már vannak a te érdekedben éppúgy, mint az övékben.
☆☆☆☆☆
A képek
a „Könyv -
Éjszakai cirkusz” nevű Pinterest gyűjteményemből származnak,
több információ róluk ott található.
Illetve
több a témába vágó kép is található a gyűjteményben!
Jó
csemegézést!
☆☆☆☆☆
☆☆☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése