„Voltaképpen egy mitológiai
lény vagyok.
Gyakorlatilag nem kéne
léteznem.”
- Samuel K. Roth
- Samuel K. Roth
Fülszöveg:
♪
Grace nem tud élni egy sárga
szemű farkas borzongató közelsége nélkül.
Sam két életet él: a nyárban és
a télben…
Aztán Grace találkozik egy
sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete.
Az ő farkasa! Csak ő lehet!
De a tél itt van a nyakukon…
Hagyd,
hogy Maggie elbűvöljön a meséjével!
Szeretni
fogod.
♪
Eredeti mű: Maggie Stiefvater:
Shiver / Eredeti megjelenés éve: 2009
Könyvmolyképző,
Szeged, 2009 / 328 oldal · ISBN: 9789632452333 · Fordította: Gazdag Tímea
♪
Szerintem:
♪
Jó volt olvasni, de miről
szólt? Végig 3-3,5 csillagot akartam adni a könyvnek, de a vége az eléggé
bejött a 4 csillaghoz!
A történet nagyon-nagyon-nagyon
lassú… eltelt 100 oldal és nem történt semmi… aztán megint semmi, viszont
rádöbbentem, hogy a hiba bennem van – mostanában rengeteget utaztam a
valóságban és a könyveimben is. Emiatt tűnt ennyire lassúnak. Sokkal jobban
pörögtem, nem jókor kapott el a könyv… persze ettől még nem volt rossz!
A sztori bájos és szerethető,
de végig ideges az Olvasó, mert van valami megmagyarázhatatlanul szomorú
mellékzöngéje a sztorinak. Az egészen biztos, hogy a könyv fülszövege semmire
sem elég, nem készít fel a könyvre!
Tetszenek az összetartozó
borítók!
A befejezés korrekt,
olyannyira, hogy csendben megjegyzem - Jennifer E. Smith itt be is fejezte
volna és új könyv írásába kezd! Nem is nagyon értem, miről szólhat a hátralévő
két rész?!
Kedvenc karakterek: Grace és
Sam, együtt és külön is szerethetőek!
…és mivel imádom őket, nagyon
is örülök, hogy az írónő nem hagyta békén Mercy Falls-t és a farkasait.
Értékelés: 4
Merengés-Spoilerkedés:
♪
Lassú, de nem vontatott.
Tulajdonképpen monoton
autókázunk iskolába, Beck házához, a könyvesboltba, haza Grace-hez és így
körbe-körbe. Erről szól az egész könyv!
Szívszorító és rettenetesen
szomorú.
Ez a könyv a tél könyve és
habár imádom a telet, ebben a könyvben nem szerettem… Ha hideg van, akkor a
vérfarkasok a melegig (tavasz-nyár) átalakulnak, de csak bizonyos ideg. Minden
farkas kap egy lejárati dátumot, amikor elkapja a kórt – és egy szép, meleg
nyári napon többé nem változik vissza emberré… Ráadásul Sam a csontjaiban érzi,
hogy ez az utolsó átalakulása életében.
Nem csupán ez a szomorú a
történetben, hanem mindenkinek meg van a maga kis gondja, az Olvasó szépen
összerakosgatja a kapott kirakós darabokat és már nem is látja a könnyektől a
lapokat.
Grace egy aranyos csajszi, aki
hamar megnyert magának a könyvszeretetével. Olyasvalaki, akire úgy hivatkozunk
– „jó ember” és ebben benne is van az egész lénye. A szülei viszont érthetetlenek
voltak számomra. Mindegy nekik, hogy él-e vagy hal a jó tanuló, házi tündér,
felelősségteljes és gyakorlatias lányuk! A családjuk tökéletes, hiszen minden
rendben van így, ahogy van és szeretik egymást, de még sincs rendben semmi...
Sam imádnivaló srác! Picit
töketlen karakter, de végre valaki, aki nem egy könyves szuperpasi – komolyan
nála még Anita Blake alávetett Nathaniel-je is férfiasabb jelenség! (Akit
nagyon imádok, szóval ez nem ítélet! Relax.) Feldobták a könyvet a dalba
szedett gondolatai!
Egyetlen olyan karakter volt,
akit utáltam a könyv során és az Shelby volt. Ok nélkül kegyetlenkedő és
alávaló dög. Komolyan ujjongtam, amikor végre agyonlőtték, erre… Grr. Illetve
elente Jack-et sem szerettem, bár őt a könyv vége felé inkább sajnáltam már,
akárcsak a testvérét.
Már-már imádom Beck-et, akit
valamilyen szinten misztifikált Sam szeretete és a hozzáállása a farkasaihoz,
de mégis bizonytalan vagyok a szerepét illetően. A múltban példamutató
apa-pótlék, de a jelenbeli tettei magyarázat nélkül maradtak számomra.
Ugyancsak elsikkadt Paul, a
Falkavezér. Könyörgöm, hogy lehet egy vérfarkasokkal foglalkozó könyvben
ennyire semmilyen a vezérük? Néma, hallgatag? Persze, persze… eddig Paul nálam
egy hatalmas nulla.
Idézetek:
♪
Észrevettem, hogy Grace-nek és
a szüleinek nem okozott gondot a semmiről beszélgetni. Végtelen kapacitásuk
volt lényegtelen dolgokon nevetgélni, de egyszer sem hallottam, hogy bármi
fontosról beszélgettek volna.
♪
Vannak napok, amelyek részletei
úgy illenek össze, mint az ólomüveg ablak darabkái. Száz apró darab, színek és
hangulat, amelyek ha összeállnak, kiadják a teljes képet. Az elmúlt huszonnégy
óra ilyen volt. A kórházban töltött idő: beteges zöld színű, csillogó
üvegdarab. A kora reggel sötét órái Grace ágyában: felhős, lila mező. Aztán a
másik életemre emlékeztető darabka következett, amely hideg kék volt: a reggel.
Végül egy ragyogó, tisztán áttetsző üvegmező: a csókunk.
♪ ♪ ♪
♪ ♪
A képek
a „Könyv
- Mercy Falls farkasai” pinterest táblámról származnak, ott többet megtudhatsz róluk és további képek várnak.
♪ ♪ ♪
♪ ♪
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése