„Amikor
farkas vagyok, csak arra tudok gondolni, hogy a többi farkassal legyek. Nem
gondolok a jövőre vagy a múltra, vagy hogy ki voltam. Ez nem számít. Csak a
pillanat számít, és a többi farkassal lenni, csak kiélezett érzékek gömbjének
lenni. Nincsenek határidők. Nincsenek elvárások. Csodálatos. A legjobb
kábítószer a világon.”
- Cole Saint Clair
Fülszöveg:
♪
A szemük, emberi szem
farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a
tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az
algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam
sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka
tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.
♪
Eredeti mű: Maggie Stiefvater:
Linger / Eredeti megjelenés éve: 2010
Könyvmolyképző, Szeged,
2010 / 360 oldal · ISBN: 9789632452647 · Fordította: Gazdag Tímea
♪
Szerintem:
♪
Várunk… találó cím, mert már a
láz szóba kerülése után vártam valamire… a tavasz miatt is várakoztam… Isabel,
Cole, Grace szülei - sokaktól vártam valamit…
Tetszett a több nézőpont, a
borító és az is, hogy nem csupán Sam & Grace lassú, tökéletes szerelmében
élvezkedünk, hanem van némi cselekmény is. Nem sok, hiszen egy sehonnai
kisvárosban vagyunk, amit egy nagyobbacska erdőség határol, de legalább
felkavarták az állóvizet.
Továbbra is csak 4 csillag. Még
nem az igazi, de jobb, mint az első rész volt.
Utálom Cole-t, mert volt egy
időszakom, amikor olyan voltam, mint ő. Persze hozzátenném, hogy sosem voltam
drogos rockzenész!
Értékelés: 4
SPOILERES sopánkodás a kapcsolatokról:
♪
 |
| Grace Brisbane |
Az első részben Sam és Grace
nézőpontjai váltakoztak, most hozzájuk csapódott Cole és Isabel is! Vavyan
Fable könyvei által megszoktam, hogy nem csupán egy szemszögből követem a
történetet, szóval jóleső nosztalgiával olvasgattam a könyvet.
Mondhatnám, hogy aranyos ez a
szülők arcába vagdosott örök elköteleződés Sam felé Grace részéről, illetve
igaza van - nem időben állnak neki szülőknek lenni, nem jókor jut eszükbe, hogy
Grace a lányuk és felelősséggel tartoznak iránta. A csajszi tulajdonképpen
felnevelte magát, amikor szólnak neki, hogy csalódtak benne és megbüntetik,
mert nem az a szétmisztifikált lény, akit távolról imádnak. Aki főz, mos,
takarít, bevásárol, etc. nekik – a szülőknek! Nem vették észre, hogy igényelte
volna a közelségüket, most már késő... Viszont Grace sem az a hisztis pi…, aki
dührohamokkal traktálja a szüleit. Sokkal inkább vártam, hogy leül velük és
kézen fogva őket végigvezeti a saját nézőpontján, esetleg mesél nekik a
farkasokról.
Isabel az első részben egy
csivavás szépségkirálynő volt a szememben, akit a testvérével történtek
ellenére utáltam. Ebben a részben megszerettem a stílusát! Most éppen Cole-t
utáltam, nem őt.
 |
| Cole St. Clair |
Cole… nem tolerálom a
drogosokat, azokat sem, akik mindenképpen menekülni akarnak az életük elől. Bár
ez utóbbi inkább irigység, hiszen nekem anno nem sikerült elszöknöm…
Mindenesetre szánalmasnak találtam a vergődését, mégis érdekes a gyerek.
Tetszenek Isabel-lel. Egyrészt szeretném, ha egymásra találnának – a két
elcseszett puzzle-darabka, akikről nem tudni, hogy milyen képből hiányoznak.
Másrészt kettejük kapcsolatáról az olyan szerelmesek jutnak eszembe, akik nem
csak a bárgyún egymásra bámulásig jutnak el egy kapcsolatban, hanem egymás
legjobb barátai is lehetnek, a megszokott legjobb barátos hülyülésekkel,
kötözködésekkel, szurkálódásokkal együtt.
Mire idáig eljutottam kettejük
kapcsán, elkezdtem élvezni Cole karakterét is.
A könyv utolsó pár fejezete
borzasztó, azt hittem, hogy megszakad a szívem. Grace haldoklása, Sam
elveszettsége… már megbántam, hogy örültem a folytatásnak. Maggie Stiefvater
mégis bár békén hagyta volna a Mercy Falls-ban élőket! Jövő héten nekiesek az
utolsó résznek, ami Sam & Grace körül forog, aztán…. aztán nem tudom mi
lesz… Annyira szeretném, ha lenne egy szép happy end-jük!
Idézetek:
♪
Volt egyszer egy lány, akit
Grace Brisbane-nek hívtak. Semmi különös nem volt benne, kivéve, hogy jól
értett a számokhoz, nagyon jól hazudott, és könyvek lapjai között talált
otthonra. Szerette a farkasokat a háza mögött, de egyet közülök mindennél jobban
szeretett.
És ez a farkas viszontszerette
őt. Olyan erősen szerette viszont, hogy még azok a dolgok is küönlegessé váltak
benne, amelyek nem voltak különlegesek: ahogy a fogához kocogtatta a ceruzáját,
a hamis dalok, amelyeket a zuhany alatt énekelt, és hogy amikor megcsókolta a
farkasát, az tudta, hogy örökre szól.
♪
Egy idő után az éjjeliszekrény
felé nyúltam, ahol egy szakadozott fedelű könyv hevert a rádiós óra mellett.
Nem tudtam elképzelni, hogy valaki annyiszor elolvasson egy könyvet, hogy így
nézzen ki. Úgy festett, mint amin áthajtott egy iskolabusz, miután valaki
fürdőzni vitte. A borító szerint verseskötet volt, Rainer Maria Rilkétől,
kétnyelvű kötet. Nem hangzott lebilincselően, és a költészetet általában a
pokol alsóbb köreire száműztem, de nem volt mást csinálni, így felemeltem és
kinyitottam.
♪
- (…) Mondj valamit, amit még
sosem mondtál el senkinek!
Egy pillanatra elgondolkodtam.
– A teknősöknek van a világon a
második legnagyobb agyuk az állatok közül.
Csak egy másodpercbe telt, míg
felfogta.
– Nem igaz.
– Tudom. Ezért is nem mondtam
még el senkinek.
♪
Van egy japán legenda, ami
szerint ha hajtogatsz ezer papírdarut, kívánhatsz valamit.
♪ ♪ ♪
♪ ♪
A képek
a „Könyv -
Mercy Falls farkasai” pinterest táblámról származnak, ott többet
megtudhatsz róluk és további képek várnak.
♪ ♪ ♪
♪ ♪
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése