FÜLSZÖVEG:
MINDEN
ÖSSZEFÜGG
Egy
zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az
örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek
motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán –
egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg
a Felhőatlasz olvasóiban.
David
Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek
minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és
kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja
sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a
múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti
ugyanazokat a hibákat?
***
***
Cartaphilus, Budapest, 2012 / 576 oldal · ISBN: 9789632662206
· Fordította: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós
Marianna, Polyák Béla
A
regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes
filmet.
„Az
eddigi legmerészebb vállalkozás… egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges
és nagyratörő író tollából.” – Matt Thorne, Independent on Sunday
„David
Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak
fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út.
Velem legalábbis ez történt.” – A.S. Byatt, Guardian
„A
jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege.” –
Neel Mukherjee, The Times
„A
mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul
ejtett.” – Lawrence Norfolk
Vannak
történetek, amiknek a címe megragad az ember tudatának peremén és egyre inkább
követeli a figyelmünket. Így jártam a Felhőatlasszal – már több mint fél éve
birizgált, mire megszereztem a könyvet és a filmet, de csak nem álltam neki.
Ellenben sok másnak igen és nagyon nehezen szántam rá magam arra, hogy leüljek
és megnézzem a filmet!
Egy
hiba, amit ismét elkövettem – MIÉRT a filmet néztem meg előbb? Az első pár
másodperccel máris lelőtték az egész sztorit… Utána kapkodtam a fejem,
vissza-visszaugrottam egyes részekhez, mire körvonalazódott bennem a történet.
Még inkább eltoltam a könyv elolvasását és nyögvenyelősen értem végül a végére,
sokszor megtorpantam és napokig parlagon hevert a sztori…
A
történetet nehéz olvasni, nem tudom, miért – néhány könyv nehéz akkor is, ha
általában faljuk a betűket! A Gyűrűk urához tudnám hasonlítani, idő kell, amíg
megtaláljuk az olvasás ritmusát. Persze nem lesz könnyebb, csak kevésbé
szenvedünk.
Mégis
mind a könyv, mind a film kihagyhatatlan élményt nyújt a reinkarnációban, a „Valami
Nagy”-ban hívőknek és a sci-fi olvasóknak egyaránt. Érdemes körüljárni a
Felhőatlasz-kultuszt, mert valami megfoghatatlannal rendelkezik, ami helyre
rakja az embert. DE! Előbb a könyvet és csak aztán a filmet!
A könyvben írókról:
Adam
Ewing: Naiv, végtelenül naiv. Ahogy olvastam többször is úgy gondoltam rá: „Kis
butám!”
Robert
Frobisher: Művészlélek, de ne legyen már ekkora az arca valakinek! A zene
iránti lelkesedése és a tényleg jópofa levelei viszont egészen megfogtak!
Luisa
Rey & Sixmith: Csak fogtam a fejem, amikor megértettem az anyajegyek és a
fél-életek mélységét, ami a filmben nem jött át semennyire!
Timothy
Cavendish: A filmben nagyon-nagyon nem szerettem a palit és ez nem változott!
Ahogy olvastam a megpróbáltatásait magamban kajánkodtam a kárára.
Szonmi~451:
A kedvenc karakterem a filmben és a könyvben is. Szerettem, drukkoltam, sajnáltam!
A filmben végig HeyJoe-nak értettem Hae-Dzsu nevét: emiatt szeretek előbb
leírva látni dolgokat
Az
ötödik kor (Zakri-éké) a filmben nagyon jó volt, ott igazán élvezhető a
különleges (tanyasi? oktondi?) kiejtés, de a könyvben belegübbedt a szemem a
sok aposztrófba, elnyelt „n”-ekbe, nyújtott „ó”-kba!
Az
olyan apró – bár fontos – finomságok, mint az üstökös alakú anyajegy, a mellény
származása csak a könyvet olvasva válnak egyértelművé. Tetszett!
ÉRTÉKELÉS: 4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése