Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Julia Walsh amióta az eszét tudja, sosem volt felhőtlen viszonyban az apjával. Alig találkoztak, alig beszéltek, akkor sem értettek egyet semmiben. Esküvője előtt néhány nappal
a lány telefonhívást kap apja személyi titkárától. Ahogy azt előre sejtette, Anthony Walsh nem tud részt venni az esküvőjén. Ez egyszer azonban Julia kénytelen elismerni, hogy apjának kifogástalan mentsége van.
a lány telefonhívást kap apja személyi titkárától. Ahogy azt előre sejtette, Anthony Walsh nem tud részt venni az esküvőjén. Ez egyszer azonban Julia kénytelen elismerni, hogy apjának kifogástalan mentsége van.
Meghalt.
A temetés másnapján Julia rájön, hogy apja nem csak az esküvőjét hiúsította meg a halálával, hanem még egy utolsó, elképesztő meglepetést is tartogat a számára…
Jóvátehető-e vajon, amit a múltban elrontottunk? Kaphatunk-e még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk egymásnak mindazt, amit elmulasztottunk elmondani? Túlélhet-e egy szerelem majdnem húszévnyi távolságot?
Egy apa-lánya kapcsolat és egy, a leomló berlini fal tövében szövődött szenvedélyes első szerelem története.
Szerintem:
Azonnal
megfogott a címe, az Utóirat: Szeretlek hangulatú borító és a cinikus, idegborzoló fülszöveg. Az első 140 oldal olvastatta magát. Izgalmas volt más nő apjával való rossz kapcsolatáról olvasnom, hol mérgesen, hol vidáman, hol meghatódva olvastam a könyvet – de végig zavart az édesapa „karaktere”. Aztán egy ponton nem bírtam tovább olvasni és félretoltam a könyvet, hogy „Hé! Ne máááár…!”
megfogott a címe, az Utóirat: Szeretlek hangulatú borító és a cinikus, idegborzoló fülszöveg. Az első 140 oldal olvastatta magát. Izgalmas volt más nő apjával való rossz kapcsolatáról olvasnom, hol mérgesen, hol vidáman, hol meghatódva olvastam a könyvet – de végig zavart az édesapa „karaktere”. Aztán egy ponton nem bírtam tovább olvasni és félretoltam a könyvet, hogy „Hé! Ne máááár…!”
Egy kihívásnak köszönhetően olvastam tovább (1 nap 5 oldal – ugyanis erről szólt a kihívás: végezzük ki felfüggesztett könyveinket!) és a végén minden nüánsz-t megbocsátottam, ami már nem a bonyolult apja-lánya kapcsolatról szólt…
Két dolog, ami mindenképpen mellette szól: a tipikusan amerikai meleg legjobb barát, aki természetesen elég szókimondó és a levelek, amik engem is kiborítottak, pedig nem vagyok könyv felett sírós vagy túlságosan érzékeny ember.
 |
| Berlini fal |
Bővebben:
Nagyon szerettem az egész történetet, mert sokrétű. Nem lehet beskatulyázni romantikusnak, komédiának, visszaemlékezésnek, kapcsolati regénynek, ifjúságinak vagy felnőtt irodalomnak. Mindegyikből van egy pici a könyvben, épp annyi, amennyi az ízlésesség határán belül szükséges az érzelmi töltetekhez.
Ami szimpatikus volt, hogy nem szépítget. Annyira igyekszünk “gyermekként” a szüleink kedvére tenni, szemben Julia-val, aki szinte mindent elkövetett, hogy ne legyen semmilyen szép emléke az édesapjáról! A családi kötelékek meglazulását persze tovább árnyalja, hogy a két főszereplőnek két ellentétes szakmai út volt megírva, ami még véletlenül sem keresztezhette egymást. A sikeres infografikus a maga kis kitalált állatkáival és a sikeres, gazdag üzletember…
Tetszett!
Tetszett!
ÉRTÉKELÉS: 5
Idézetek:
“Ha egy idegennek valljuk meg a titkunkat, az nem olyan, mint amikor egy hozzátartozónkkal beszélünk, az nem teszi visszafordíthatatlanná az igazságot, az csak egy kitárulkozás, amit a nem ismerés radírjával kitörölhetünk.”
“Az már egyszer igaz, hogy a kislányok nem olyanok, mint a plüssök, rajtuk nem lehet befoltozni a szakadásokat, amiket okozunk nekik!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése