„A
velünk történteken előbb-utóbb túlsegítjük magunkat.
Megrázkódtatásainkat
kisebbíti, hogy közben mi is megtörténtünk egymással.”
Fülszöveg:
Kezdetnek felhívogat.
Telefonüzenget. Követ. Leselkedik rád. Meglátogat álmodban. Távollétedben betör
hozzád. Tükrödre firkál, ágyadba fekszik, bemocskolja intimebb holmijaidat.
Eléggé félsz már? Jól van. Akkor rád kopogtat éjszaka. Ablakaidon, idegeiden
xilofonozik. Levelet kapsz tőle. Azt akarja, szeresd őt. Csak őt. Azután
öltöztetésedbe fog: harisnyát, cipőt, ruhát küld. Te vagy a menyasszonya! Egy
napon majd el is jön érted. Nem az első szerelme vagy. A Yardon tudnak egy
másik aráról. Az a lány meghalt, mert nem kért a szörnyeteg szerelméből. A
legkülönb zsaru vigyáz rád? Na és? Attól még nyugodtan halálfélhetsz. Vagy
pedig derítsd ki hamar, kicsoda ő. Végtére is, pszichológus vagy. Légy
trükkösebb, gyorsabb nála. Igyekezz! Az Idült már kitűzte bizarr kézfogótok
dátumát!
Eredeti megjelenés éve: 1997
Szerintem:
Olyan ez a könyv nekem, mint a
levegő – igénylem, éltet. Előveszem, beleolvasok, elcirógatom a borítóját. Gyönyörű
szép történet csodás főszereplőkkel, Az Ezeregyéjszaka meséinek újragondolása. Sahrijár
király most nem kap mesét - itt az Idült a szörnyeteg, aki meglesi,
kihallgatja, lefényképezi és üzeneteket hagy a leendő arának. Tőle félünk,
miatta borzongunk. Ebben a könyvben Seherezádét Navia-nak hívják, adunk mellé
egy okos, erős zsarut, aki vigyázza az életét, és akit éjszakánként az
élettörténetével szórakoztat. Néha táncolni mennek, harcba keverednek, egymásba
szeretnek, titkokat fednek fel egymás előtt.
Igazából imádom, ahogy szépen
lassan kibontakozik a két főszereplő egymás előtt, szeretem olvasni a
beszélgetéseket – jajj, rengeteget beszélgetnek! És nem csak önmagukat meg
egymást tárják-derítik fel, hanem megérintik az Olvasót is, aki döbbenten ül a
könyv végén és csodálkozik: kész katyvasz volt a lelke az olvasás előtt, most
meg…?! Az érzelmi skála rengeteg: félünk, aggódunk, nevetünk, mosolygunk,
szánakozunk, utálunk, haragszunk, a feszültség pedig csak fokozódik! – a könyv
végére elfogyunk, elfáradunk: relaxálttá válunk.
Persze csak magamról
beszélhetek… én tényleg szeretem ezt a szépen felépített, érzelem dús sztorit.
Imádom a 97’-es kiadás borítóját, sötét és szép, akár a könyv. Ha létezik
erotikus-thriller, akkor ezt a könyvet kikiáltom romantikus-thrillernek!
Értékelés: 5*
*sokadik újraolvasás, de nem az utolsó
Bővebben:
A könyvben van anorexia,
autizmus, ezotéria, depresszió, kamaszodás, vegetáriánus étrend, vagdosás,
barátság, lelki erőszakolás, horoszkópkészítés, segítség, meghallgatás,
pszichológia, öngyilkosság, vagdosás, bosszúállás, gyilkosság, szerelem,
különféle családmodellek – ez a könyv nem egysíkú, nem tömény cukor. Az
éjszakák megterhelők, szépet csempésznek bele. Az Olvasó hol fél, hol mosolyog,
hol aggódik – ezt a könyvet nem lehet unalmasnak mondani.
Annyi üres, jelentéktelen és
létszámnövelő karakterrel találkoztam már a lapokon, hogy mindig elámulok,
amikor Fable történeteiben egyetlen ilyennel sem futok össze. Kidolgozott
jellemű és háttértörténetű a gyilkos, a lovarda tulajdonos, a szomszéd kisfiú,
az orvos barátnő és az exférj – csak hogy párat felsoroljak. Mindenkit
szeretünk vagy utálunk, néha csupán örülünk, hogy vannak!
Navia Cameron
Különösen szeretem Navia
Cameront, a főszereplőt. Ő mesél, ő a Nap a történetben - minden körülötte és
miatta történik. Pszichológus, horoszkóp-készítő, beó tulajdonos, rajta akar
bosszút állni a szélnek eresztett exzsaru és őt szemelte ki menyasszonyának az
Idült.
Szeretem ezt a nőt, mert szépen
beszél, szépen érez és foglalkozik másokkal. Kiharcolta magát a szülővárosából,
de nem felejtette el és meg sem tagadta a családját. Nem néz le, nem sajnál.
Igazából az egész könyvet azért olvastam újra, mert azon gondolkodtam, hogy
kicsoda a kedvenc Vavyan Fable hősnőm!
Amennyiben valaki a fejébe
venné, hogy filmre viszik a történetet, akkor nálam csak két színésznő jöhetne
szóba: Rachel McAdams vagy Anne Hathaway! Szép, nem tökéletes
és mosolygós nők, akiknek a szeme is rengeteg érzelmet képes kifejezni.
Clochard, a beó
Navia az exétól kapta az
állatot, aki a későbbiekben a válóokok hosszú listáján is szerepelt. Bevallom,
hogy nem vagyok nagy madárbarát – inkább a szőrös, simogatható, nem madár-nem bogár
állatokat preferálom, de ez a beómica!
Zseniális állat, aki
tökéletesen illik a könyvbe. Nem szép, nem jópofa, de hatalmas figura, ahogy
hangutánoz, összefüggően beszél és kínálgatja a kukacait. A legnagyobb
kedvencem tőle, amikor égeti Naviát Elan és Symour előtt a rendőrös
szövegeivel.
Symour Yarn
Symour, akit mindig Seymour-nak
gépelek félre, a másik kedvenc karakter: A Pasi, akinek Lelke Van! De milyen
szép, milyen mimóza. Elfogad és kiegészít, meghallgat ÉS odafigyel, csak
annyira agresszív, amennyire a munkájához szükséges. Tipikus könyves csodapali,
bár ebben is különleges: nem a nyúlánksága, szeme kéksége vagy csodaszépsége
miatt szeretünk picit bele olvasás közben! Természetesen Férfi a talpán, de van
személyisége, értelmes, mesél, hallgat és odafigyel. Okos a tekintete és ez a
mögötte megcsillanó intelligencia van. (Szüksége is van a gyors gondolkodásra,
értelmességre, mert Navia nem ritkán szakzsargonnal dobálja meg!)
Ha én castingolnék, akkor
egyből a nyúlánk, kék szemű pasik közé rontanék, de kizárólag az okos
tekintetűek jöhetnek szóba. Két ilyet tudok a szerepre: James McAvoy-t vagy Bradley
Cooper-t. Játékos, megfontolt krapekok, de az ő szemükben látom az
intelligenciát.
Stílszerűen adott egy szomszéd
kisfiú, akihez közel áll a főszereplőnk, és aki rohamosan kamaszodik. Viszont
hallomásból megkedveljük Jay-t, mert tündéri kis krapek! Vagány, nagyszájú
gyerek, de nem udvariatlan. Aranyos, ahogy törődik Naviával. A fejemben mindig Freddie
Highmore volt a tökéletes színész a szerepre, bár a legutóbbi olvasás
óta a kisklapec felnőtt és beteg állatot játszott a Bates Motel-ben.
Elbizonytalanodtam cseppet, de mégis őt képzeltem el mindig erre a szerepre.
A másik gyermek a lovarda tulaj
leánya – Rhandi, aki néma, autista, de Csodagyerek. A lovak jelzéseivel, a
szemével-mimikájával és a rajzaival kommunikál. Leginkább Meera Chopra hasonlít az
általam elképzelt karakterre, bár valamennyivel fiatalabb kiadásban.
A Sárkány, Akit Senki Sem Szeret
Én nem fogom elárulni, hogy
kicsoda az Idült! Ki ír, ki telefonál, ki küld flamingó színű, leáldozott korból
származó ruhadarbokat Naviának. A könyv utolsó „pár” oldala körömlerágós,
izgulós és az Olvasó már tudja, hogy kicsoda Ő, mégis rettegi.
Annyira régen olvastam először
a könyvet, hogy nem emlékszem a könyvből derült ki előbb vagy magamtól jöttem
rá a kilétére – sokadszorra hamar tudom, akárcsak a végét és még mindig
megnyomta a hangulatomat Navia elkapása az őrült kérő által.
Idézetek:
♪
Időközben
gyérültek intimes együttléteink, bár szerinte nem kellett volna gyérülniük,
csak én voltam pocsék feleség. Ugyanis amikor éjjelente a legédesebb és nem is
első álmomból arra riadtam, hogy a lefeküdni igyekvő Fabio rajtam akar
lefeküdni, verbálisan és tettleg egyaránt felháborodtam. Rámutattam szexuális
életünk sivárságára. Ő ellenben úgy vélte, hogy életünk már nem is lehetne
szexuálisabb. Én kétképpen osztályoztam nemi produkcióit: a gyorsétkezéssel
felérőt McDonaldsnek, a még rapidabbat McDrivenak tituláltam.
♪
Kislánykorom
óta kedvenceim a sárkányok. Van egy régi könyvem, olyan világról mesél, ahol
csak sárkányok élnek; hajdan órákon át nézegettem a gyönyörű, színes rajzokat.
Még nem tudtam olvasni, ezért kitaláltam a mesét. Abban a könyvben élnek kövér,
sovány, acélos izmú, lusta, ripők, álnok, bájos, csúnya és szép sárkányok. Van
benne Papa sárkány, Roger sárkány, Navia sárkány, meg persze a mamát is
felismertem egyikükben. És van egy nem túl vonzó, morcos nézésű sárkány,
szemében könnycseppel, őt így neveztem el, négyesztendősen: A Sárkány, Akit Senki Sem Szeret. Sokat
beszéltem hozzá, vigasztalni próbáltam, neki panaszoltam el a sérelmeimet, de
az örömeimet is. Ám az a zord sárkány se csúfra, se szépre nem rezonált.
Megharagudtam rá.
♪
Anyám
munkahelye: rézkilincseket dörgölt, porszívózott, kádat súrolt, ágyneműt
cserélt álló nap. Imádattal beszélt arról a szállodáról, csodálta az ott
megforduló, többnyire csupán egyetlen éjszakát eltöltő, másféle embereket. Szentül
hitte, hogy ők egy elérhetetlenül távoli csillagról érkeztek, ahol mindenki
tekintélyes, finom modorú és boldog. Egy másik faj. Így emlegette őket: a boldogok. Körülöttük forgott az élete.
♪
-
Érdekes, hogy mazsolát nassoltunk?
-
Mazsolát?!
-
Igen. A mazsola: aszalt szőlőszem.
- És
ébren voltak?
-
Teljes mértékben. Álmomban sosem eszem. Félrenyelnék.
♪ ♪ ♪
♪ ♪
A képek a „Könyvek - Fable Önálló Regények” nevű Pinterest táblámról származnak
♪ ♪ ♪
♪ ♪
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése