Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre 1.)

„– Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a legrosszabb – folytatta az örökítő –, hanem az egyedüllét. Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.”

Fülszöveg:

♪

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonsa előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

Eredeti mű: Lois Lowry: The Giver / Eredeti megjelenés éve: 1993

Olvasott kiadás: Animus, Budapest, 2001 / 238 oldal · ISBN: 963930719X · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

1. Az emlékek őre / 2. Valahol, messze / 3. Hírvivő / 4. A fiú

Szerintem:

♪

Réges-réges-régen el kellett volna olvasnom már, most is csak a film közelsége – és egy ezen a közelségen alapuló Olvasd el… kihívás - miatt álltam neki. Végre!

Amikor először kiadták Magyarországon még nem is hallottam az utópiákról és disztópiákról – tizenévesen inkább a fantasy könyvek és a szerepjátékok foglaltak le. Csupán néhány éve kezdtem elmerülni az ilyen túl jó / túl rossz jövőképeket megjelenítő művekben, bár mint később kiderült: filmben már rég szerettem, csak nem tudtam a műfajt hozzátársítani…

A borító ezzel a hóban pihenő, üres szánkóval egyszerűen semmitmondó, nem vonzza az olvasót magához – én is hiába láttam meg a használtkönyv árusnál, ha nem tudom, hogy hamarosan kijön filmen ÉS ifjúsági disztópia, akkor ott hagyom. Pedig a címe érdekesnek tűnne magában… vagy legalábbis elolvasnám a fülszövegét a hátoldalán, ha maga kelletőbb kép lenne a borítón. Gondoltam olvasás előtt, de amikor a könyvben elértünk a szánkózáshoz…! Egyből megszerettem a borítót!

A történet csodálatos és ijesztő. A könyv pedig könnyen olvasható, jól felépített, de nem gyerekes vagy egyszerű. Már megtanultam, hogy az ilyen tökéletes társadalmaknak mindig van pár mocskos, kis titkuk, de elsőre mindig jónak tűnnek a szememben! Érdekes, egyedi és nagyon-nagyon várom a filmes megvalósítást.

Értékelés: 5

Spoileres "egyenlét" szidás:

♪

Igazából a reggeleket túlélném, mert ritkán álmodom vagy nem szoktam emlékezni rájuk. A rendezettséget elviselem, a szabályokat szokásom betartani. Viszont az esti érzésbeszámoló rítusnál elvéreznék. Megőrülnék, ha meg kéne osztanom másokkal az érzelmeimet! Ebben a társadalomban pedig ez egy kötelező naponta ismétlődő rítus. Persze szép és jó átbeszélni a gyerekekkel a napot vagy mesélni nekik róla, de a köntös, amibe ezt a részt öltöztették… a hideg kiráz.

Bevallom nem hökkentem meg az elbocsátáson, de a bolydulást eltompító tabletta sem lepett meg. Az évenkénti decemberi évlépést ünneplő buliban még benne is lennék, hiszen mindent letudunk egyszerre és nincs kecmec.

DE A KÖNYVEK! Egyrészt a könyvek csak az örökítő / őrző helyiségében voltak fellelhetők – magyarul bármit, ami nem törvény vagy hasonló leírást tartalmazó könyv egy átlag polgár nem érhet el; másrészt semmilyen szerepet nem játszottak azon kívül a regényben, hogy az öreg NÉHA feléjük intett, rájuk mutatott!

Én több éjszakát töltöttem volna ott és vadul olvastam volna! Jonas meg… persze izgalmasak az emlékek és nem is áll olyan közel a könyvekhez, mint én, de akkor is!

A könyv végét sejtettem, ugyanis az olvasás tervezésekor elkezdtem a Pinterestes táblámra képeket gyűjtögetni és láttam, ahogy a babával szökik. A függővég viszont váratlanul ért. Leültem, már-már egy ültő helyemben behabzsoltam ezt a párszáz oldalt és egyszer csak kopp – vége!

Zseniális megoldás és szégyellje magát, aki így fejez be egy könyvet!

Azért érdekelne, hogy mi történt velük? Visszavándoroltak-e Jonas emlékei a hátrahagyottakhoz? Mi ez dolog a világos szeműekkel? Van-e Máshol? Hova értek a fiúk? …és mindezt hogyan lehet megvalósítani filmen?

Mozi -trailer…

♪

Besorolás: Sci-Fi és Dráma, huh.

Igazából több régi kedvencem is megjelenik a filmben: Katie Holmes, Alexander Skarsgård, Meryl Streep és Jeff Bridges. Az ifjabb generációt nem ismerem, bár Brenton Thwaites (Jonah) egész kis cuki, egyáltalán nem olyan, amilyennek a karaktert elképzeltem. Viszont a Vámpírakadémia filmbéli Masont alakító színész Cameron Monaghan fogja alakítani az ügyefogyott, de vidám Ashert! Ezzel a választással tökéletesen egyetértek.

IMDb link a filmhez - Az emlékek őre (2014) trailer:

Borító - mi lenne,…

♪

…ha nem ezt a szánkós borítót tették volna a könyvre, hanem a többi GoodReads-es kiadást alapul véve kerestek volna hozzáillőt? Semmi. Egyik sem tetszetős, az eredeti 1993-as HMH Books for Young Readers borító tetszik és a 2014-es Gramedia Pustaka Utama ötletes. Talán a legjobb a legújabb HarperCollins-ra mondanám azt, hogy ezt megvenném! Persze nehéz tizenéves szemmel nézni őket, inkább a mai napság divatos borítók szemszögéből igyekeztem válogatni.

HarperCollins

HMH Books for Young Readers

Gramedia Pustaka Utama

Ugyanakkor van néhány, amitől a falat kaparom és rettegnék tőlük, ha a polcomról néznének le rám. Ilyen az 1995-ös Mondadori olasz kiadás; mellkasomban egy bébi jobb szeme- lehetne a mottója. A kínai 正體中文 borító véleményem szerint erősen pedofilnak tűnik, holott tudom, hogy az örökítő épp emléket ad át Jonah-nak rajta. A 2009-es perzsa چشمه borítója rémisztő, és ahogy néz… hidegrázós!

Mondadori

 kínai

perzsa

Idézetek:

♪

– Apa, Anya, szeretnék kérdezni valamit.

– Halljuk, Jonas – nézett rá az apja.

Jonas elpirult zavarában, de azért kipréselte magából a kérdést, amit a hátsó szárnyból hazafelé egész úton gyakorolt.

– Ti szerettek engem?

Szavait pár másodpercnyi kínos csend követte. Aztán Apa elnevette magát.

– Ejnye, Jonas. Ha valakinek, neked tudnod kellene, milyen fontos a helyes szóválasztás.

– Miért mondod ezt? – értetlenkedett Jonas. Mindenre számított, csak arra nem, hogy nevetve megdorgálják.

– Azért, Jonas – magyarázta Anya – , mert egy nagyon általános jelentésű szót használtál. Ez az ige olyan üres és semmitmondó, hogy már szinte teljesen feledésbe merült.

♪

– De azért tetszett az emlék. Értem, hogy miért ez a kedvenced. Csak sajnos nem tudom a szót az egész érzésre, ami olyan erős volt ott a szobában.

– Szeretet – mondta az örökítő.

– Szeretet – ismételte Jonas. Ahogy az érzés, úgy maga a szó is új volt számára.

♪

(…) a népünk így döntött. Az egyenletet választották. Az én időm előtt, az elődöm ideje előtt, réges-réges-régen. Akkor mondtunk le a színekről, amikor eltüntettük a napfényt és megszüntettük a különbségeket… – az örökítő elgondolkozott. – Sok mindent az irányításunk alá vontunk, és cserébe sok mindent feladtunk.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪

A képek a „Könyv - Giver series” nevű Pinterest táblámról származnak, 
további borítókat pedig a GoodReads-en találsz.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪