(18+ / káromkodás)
Találkoztam egy fiúval egy
fõiskolai bulin, megvertem sörpongban, aztán hagytam, hogy elvegye a
szüzességemet, és cserébe kaptam tõle egy gyereket. Nem volt valami jó üzlet,
de a világ minden kincséért sem csinálnám vissza.
Fülszöveg:
♡
Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne
annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a
mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet
biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen
szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani
egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló
csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik
róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy
négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön
menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a
nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten
együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból
és vibrátorokból áll… hát legyen!
Könyv információk:
Eredeti mű: Seduction and Snacks
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyvmolyképző, Szeged,
2014
376 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789633990513
·
Fordította: Farkas
János
|
A
sorozat részei:
3.
Troubles and Treats (angol)
3,5.
Hearts and Llamas (angol)
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért
olvastam el?
Szimirza moly-barátnőm már ezer meg egy éve rágtam a fülemet,
mert teljesen beleszeretett a sorozatba.
Szerintem
Ez egy átlagos, 90-91 oldalban elmesélhető Harlequin romantikus
regény, amiből már elég sokat elolvastam: egyéjszakás kaland, eltűnő hancúr
pajti, terhesen maradt nő, aki egyedül nevelgeti pár évig a gyereket, amikor
felbukkan „apu” és Bumm, LÁV! Totál
átlagos és lapos, ugye? Mondom én, de
mégis hatalmasakat röhögtem a regényen, faltam a lapokat és jókat szórakoztam a
sok extra karakteren (George, Drew) és szituáción (erotikus kellékek, csokiillat-vadászat, hülye szövegű pólók, szótévesztő ismerős, tetovált Télapó nagypapa, káromkodó 4 éves), amik több
száz oldalasra duzzasztották a könyvet!
PRO
Claire (Rachel McAdams) |
Le a kalappal az írónő előtt, hogy egy ennyire klisé alapra
sikerült valami jót építenie – nem gondoltam, hogy ennyire szórakoztató és
érdekes lehet. Nem túl fordulatos és szép számmal akad benne káromkodás és
alkoholizálás, de nagyon bírtam ezt a könyvet. Kikapcsolt.
Tetszett a könyv kezdése, ugyanis az egyik főszereplő
(Claire) több oldalon át csak azt szajkózza, hogy mennyire nem szereti a gyerekeket,
és hogy egészen biztosan nem lesz gyereke… Kicsit magamra ismertem az
ellenkezésében, a szépen felsorakoztatott ellenérveiben. Persze aztán beintett
neki Karma néni, de bírtam az ellenkezését. Vicces kis könyvecske, már a
kezdése feldobott.
KONTRA
Egyetlen egyszer jutottam mélypontra, amikor beleszaladtam
ebbe a mondatba: „De ha ezt akarja, hogy engedjük ki a
szerelem lüktető pitonját a nadrágomból, hadd játsszon vele, én nem fogok
ellenkezni.” – Ez betett
nekem, nagyon fájt, de ettől eltekintve humoros volt az egész. Talán még azt is
fel tudom róni a könyvnek, hogy akadtak benne elpuffogtatott klisék, amiken
sokadszorra nem tud mosolyogni az ember. (Pl.: nem fordulok hátra, amikor belép
a barátnőm, hanem egyből kínos dolgokat kezdek el mesélni… aztán jól meglepődök
a belépő dögös baritonján…)
Irritált az is, hogy a könyv 2012-es, de túl van zsúfolva
hetvenes és nyolcvanas évekbeli, amerikai sit-comok / sorozatok utalásaival… Ha
valaki nincs képben, akkor hiába a lábjegyzet. (Mondjuk kifejezetten örültem a
rengeteg lábjegyzetnek, így néha-néha leestek a sitcom poénok is.)
Értékelés: 5
Összességében
Letehetetlen a könyv! Kivéve, ha a családod aludna hajnali
1-kor, de a röhögésedtől nem tudnak, és emiatt elveszik a regényedet…
(Megtörtént eset.) Botrányos, hogy mennyire szerettem, amikor egyébként a falra
mászok az ilyen klisés sztoriktól…
Carter (Bradley Cooper) |
A kedvenc részeim azok voltak, amikor George nagypapa
konfrontálódik Carterrel! Nagyon bírom, amikor a pasik megrettennek a szerelmük
(kigyúrt, tetovált, motoros) apukájától! Carter egyébként is egy fura mókus,
mert van valami szófosása: mindent kimond, ami átfut az agyán, amikor ideges. (Igazi
sült bolond, totál álom pasi.) Persze imádtam Claire és Carter kisfiának,
Gavinnek a ’csúnya’ szavait, „Mutasd a cicid!” -felszólításait és a többi
hasonló rá jellemző cukiságot. Igazából a főbb szereplőket imádtam egytől-egyig
az összes defektjükkel együtt.
Jelenleg az írónő összes további könyvére vevő lennék,
iszonyatosan tetszik a(z idióta) stílusa.
Kedvcsináló idézetek:
♡
– Amikor először mondta, hogy „anya”,
azt hittem, elolvadok. De soha nem fogja be a száját! Egyetlen percre sem. Még
álmában is beszél! Egyszer, amikor együtt mentünk valahova kocsival, egyre csak
mondta és mondta, birkákról beszélt és sült krumpliról és a kis nudlijáról, meg
a fűnyíróról, és akkor megállítottam az út közepén az autót, és kiszálltam.
Tettem egy kört az autó körül, majd újra beültem, de még mindig beszélt, meg
azt kérdezgette, hogy van-e a fűnyírónak is nudlija. Soha nem fogja be a
száját!
♡
– Lefeküdtem a feleségével –
jelentettem ki, és a karjaimat összefonva a mellemen, szúrós szemmel méregettem
az öreget. (…)
– A francba! Nem feküdtem le a
feleségével. Óriási félreértés történt.
A férfi megtorpant, nem közeledett
tovább felém. Ha lett volna egy csöppnyi eszem, befogtam volna a számat. Sajnos
azonban nyilván be voltam rúgva, amikor az észt osztogatták.
– Összekevertem a dolgokat. Azt
akartam mondani, hogy a lányával feküdtem le.
♡
– Na, jó, most, hogy végre túl
vagyunk a nyálas – csöpögős részen, meséld el, milyen sunyi dolgokat csinálsz –
mondta Drew csípős éllel a hangjában.
– Baszd meg! Ezek nem sunyi dolgok.
– Na persze! Mert bevonszolni engem
minden kibaszott csajos boltba, hogy álljak és várjak, amíg te végigszaglászol
mindent, ami csokiból készült, csokival készült, vagy valami olyan csinálta,
ami csokit szarik, ez nem furcsa egyáltalán. És azt sem felejtettem el, amikor
néhány hónapja egy boltosnak, aki megkérdezte, mióta járunk együtt, azt
válaszoltad, miután átkaroltál, hogy „Ó, cukipofa, ez a nagy, erős, szexi
vadállat és én már ősidők óta együtt vagyunk!” – idézte fel Drew a történteket,
azon a magas hangon utánozva engem, ahogy akkor beszéltem.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
A képek a
Pinterest táblámról származnak: Tara Sivec: Csokoládéimádók
További Seduction
and Snacks borítók a GoodReads-en.
♡ ♡ ♡ ♡ ♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése