2016. június 28., kedd



Papp Dóra: Tükörlelkek (Tükörlelkek 1.)



– Hallgatlak. Mi jutott eszedbe ez alatt a tíz perc alatt?
– Az, hogy maga nem normális. Mármint… valami bogyót szed, hogy ennyire kiegyensúlyozott meg boldog? Elég szar a világ ahhoz, hogy ne legyünk mindennap ilyen hippik, mint maga.


Fülszöveg:
Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2015
Ciceró, Budapest, 2015
388 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789635399468

Sorozat:

2. (éppen írja az írónő)              
(még nem befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el? A cím figyelemfelkeltő, de igazából a borító ragadott meg.


A regény felépítése és stílusa

Két főszereplőnk van: Kriszti és Orsi. Mind a ketten ugyanabba az iskolába járnak és kb. ennyi a közös bennük, semmi más! Kriszti nagyon jól tanul, bár elég döntésképtelen a jövőjét illetően, míg Orsi tetőtől-talpig depresszív, viszont határozott: mindent elutasít / eltaszít. Körülbelül párhuzamos fut a történet mindkét lány szemszögéből, bár vannak elcsúszások az időben, de nem éreztem zavarónak. Mivel nem egy társaságban mozognak, kíváncsi voltam, hogy összefutnak-e egyáltalán a szálaik vagy csak a suli a közös pont? Tetszett ez az elbeszélési mód a két eltérő mentalitású és stílusú főszereplővel, illetve a más anyagi és családi helyzettel.

Szerintem…

Kriszti
…kifejezetten zavaróak az olyan regények, amikben a szerelmespárok kezdőbetűi azonosak (Khm… spoiler: Kornél + Kriszti, Orsi + Olivérspoiler vége), de ilyenbe már csak akkor kötök bele, amikor nincsen különösebb bajom egy regénnyel. Az elsőtől az utolsó soráig élveztem a történetet, amint belekezdtem, beszippantott és egyszer csak arra eszméltem, hogy elmúlt éjfél és már kiolvastam a fél könyvet.

Jobban szerettem az eminens, boldog, bár a jövőjét illetően bizonytalannak tűnő Kriszti részeit, mint Orsi történetét, amit kizárólag (!) az angol tanárja, Paul és az új srác, Olivér dobott fel azzal, hogy eljátssza az oroszlánszelídítőt, aki egy igazán veszélyes vadat akar betörni. (Csoda, hogy Orsi nem törte be a srác orrát!) Orsi kábé annyira volt egyébként érdekes vagy vidám, mint a South Park darkosai… (Értsd: sötét ruhák, sötét arcberendezkedés, szülők (és bárki) elküldése melegebb éghajlatra, cigizés, 100% világfájdalom.) Mondjuk a tánckedvelő, kreol bőrszínű Krisztiről meg folyton az egyik kedvenc táncos filmem ugrott be: Honey (2003).

Kriszti szálán megjelent a (spoiler: nyilvánvalóan melegspoiler vége) barát, akivel van egy-két hatalmas közös titkuk, amiről nem tudnak a szülők, sem az osztálytársak, senki. Csak ők ketten: Kriszti és Viki. Jobban belegondolva az ő szála nem volt olyan nagyon izgalmas vagy érdekes, kellett hozzá a depis lány ellenpontja és az, hogy néha összefusson Tragédia meg Rágógumi. Abszolút bejött ez a megoldás.


Összességében

Nagyon jó a két ellentétes leányzó váltott nézőpontú története, bár főleg az életük mellékszereplőit szerettem meg nagyon! Viki, Olivér, Paul haláliak – vitték a maguk történeteivel a sztorit. A főszereplők közül én az eminens Krisztihez húzok jobban, bár úgy érzem, hogy mindkettejüknek össze kéne szedniük magukat ahhoz, hogy ne csak lógjanak a levegőben. Érdekes volt, kíváncsian várom a folytatást.

Kifejezetten tetszett a regény üzenete, miszerint a (jó) kommunikáció másokkal, illetve a barátok, a bizalom és az őszinteség nagyon fontos – főleg egy kamasz életében -, plusz légy önmagad és állj ki magadért! Szerettem a sztorit, jól esett olvasni.

Értékelés: 4,5


Ajánlom, ha… 

...szereted a romantikus ifjúsági regényeket, főleg azokat, amik középiskolában vagy gimnáziumban játszódnak. Szereted az eltérő nézőpontokból elmesélt történeteket. Kedveled a zenével és tánccal is sokat foglalkozó történeteket. Bírod a jócskán depresszív és/vagy „jó kislány” karaktereket. Ajánlom, ha egy laza, nyári, gyorsan haladós olvasmányra vágysz.

Nem ajánlom, ha… 

...nem kedveled a középiskolában / gimnáziumban játszódó kamasz történeteket, nem érdekel a tánc, a románc és/vagy a zene.

Zene a könyvben

Az egész regényből kicsordult a zene (és a tánc iránti szeretet), amit imádtam, mert rengeteg kedvencemet is említették benne. Mivel a karakterek is sokfélék, így elég sok eltérő stílusú zeneszám jelenik meg a könyvben, pl.:


A főbb karakterekről
SPOILERESEN (!)

Egy érem két oldala a két főszereplő leány, de mindkettejüknek megvan a maga baja / gondja. Van a „menő” és sikeres Kriszti, aki nem csak, hogy jól tanuló, de látszólag bejött neki az élet – minden ellenére, ugyanis azért az ő élete sem leányálom. Különösen jónak tartom a becenevet, amit Orsi adott neki: „Mindenki rajta csámcsog: Rágógumi.”
Orsi

A másik főszereplőnk, Orsi már eleve rémes alapokat kapott az élettől, ugyanis gyerekként öngyilkos lett az apja és ő ezt mindmáig nem dolgozta fel. (Pl.: nem bírja látni azt a földszinti fürdőszobát, ahol ez történt és nem bírja a paradicsomot.) Agresszív, dühős, idegbajos, depressziós és elfojtó személyiség. Nem volt szimpatikus, nem is annyira szerettem az ő részeit olvasni, mert kiborít, ha valaki nem képes tenni azért, hogy sínre tegye az életét, kilábaljon a mocsárból… (Ld.: Kétségbeesés mocsara vagy Szomorúság Ingoványa – a Végtelen történetből…) Persze Orsi felől is voltak nagyon jó szereplők! Odáig vagyok Olivérért és Paul-ért! Ők abszolút pozitív / optimista karakterek voltak, a vidám személyiségük feldobta ezt a sötétebb szálat szerintem, igazán kedveltem őket!

Orsi so-so tehetetlenségén és elutasító magatartásán kívül irritált picit Kriszti „hű, de király” élete… én nem igazán éreztem olyan nagynak az ő kis tragédiát. Igen, eltökölődik a továbbtanulása, a vers meg úgy általában minden miatt, de… Komolyan nincs olyan gondja, ami ne oldódna meg, ha kinyitná a száját és előadná a véleményét. Ez valóban fontos és nehéz dolog, de azért Orsi majdnem totál elszúrt dolgához képest nulla. Kriszti nagyon okos, de mocsok gyáva egy leány. 
(spoiler vége)

Kedvcsináló idézetek:
– Lehet, hogy elülök előled magyaron.
– Mi van? – bámultam rá. – Miért?
Megragadott a könyökömnél, és közelhajolt a fülemhez:
– Ha még egyszer kerek harminchárom percen keresztül szórakozol a nyakamnál, akkor legközelebb kénytelen leszek neked rontani a magyarcsoport szeme láttára.

Megtorpantam, mert amikor felvettem a szöveggyűjteményt a földről, egy kis cetli maradt utána a szőnyegen. Na, ne…
Félbe volt hajtva. Szétszedtem, és elolvastam a jól ismert macskakaparással írt két sort:
     „Make you happy is a mission”
     Joy to Share, Brains
Elolvastam vagy hússzor.
Aztán odafutottam a géphez, bekapcsoltam, és amint felállt, nyitottam egy böngészőt, hogy megkeressem a dalt. Amikor elindult, rájöttem, hogy ez a cucc nagyon messze van az én zenei ízlésemtől, de ez nem igazán akadályozott meg abban, hogy elbőgjem magam a hallgatása közben.


Ezért nem tartozik a beszéd a kedvenc időtöltéseim közé: egyrészt azért nem akarok beszélni, mert az nem változtatja meg a múltamat, ami tíz éve meghatározza azt, aki vagyok, másrészt tisztában vagyok vele, hogy a beszéd veszélyes. Ha egyszer elkezded, sose tudod, mi lesz a következménye. Megbántasz valakit, megváltoztatsz valamit, eldöntesz valamit, elárulsz valamit magadból, amit inkább elrejtenél a színfalak mögött.

A képek a „Könyv –zárt- Tükörlelkek” Pinterest származnak.
Nem sajátok! :)


1 megjegyzés:

  1. De jó, hogy összefoglaltad a karaktereket :) Ahogy olvastam a bejegyzésedet, elkezdtem aggódni, mert szinte semmi nem rémlett a történetből és mondom akkor hogy olvassam el majd a folytatást? De így már minden beugrott :D

    VálaszTörlés