2017. augusztus 9., szerda



Baár Tünde: Imádom ​a nyarat! (Buda és Vince 2.)



Ismeri valaki a daruhajtogatást? Esetleg a történetét? – kérdezte Rik bácsi a reggeli után.
– Japánban, idős nagyszülőnek és kis óvodásnak, üzletembernek és gyári munkásnak, azaz mindenkinek benne van a kezében a mozdulat – folytatta Rita néni. – A papírhajtogatás művészetét origaminak hívják, és a daru nemzetük szimbóluma. Úgy tartják, ha sikerül ezer darut meghajtogatni, akkor az szerencsét hoz, és teljesül a kívánságod.


Fülszöveg:
Amik a táborban történtek:
– rengeteg nevetés, sok hecc
– bátorságpróba és éjszakai kalandok
– túrák és kreatív feladatok
– váratlan fordulatok és meglepetések
– pulcsievő kecskék, alvó baglyok, bogarak és kutyák

Buda és Vince, no meg az osztálytársaik kalandjai ismerősek lesznek minden iskolásnak, így egész biztosan velük izgulnak, nevetnek a nyári kalandjaikon. Baár Tünde sokéves pedagógusi élményeit is beleszőtte a fiatalok történeteibe, amit lánya, Bakos Barbara vagány illusztrációi töltöttek meg még több színnel és élettel.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2017

112 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789634033431 ·
Illusztrálta: Bakos Barbara
A sorozat részei:

1. Utálom a padtársam!
3. ???

(nem befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
…azért, mert friss megjelenésű, magyar szerzőjű, ifjúsági regény! (Zsűrizünk ezerrel idén is. ;))

Szerintem…

Ez egy humoros, bájos táborozós történet, amit abszolút feldobtak és kiegészítettek a bájos illusztrációk! Mindenképpen odaadnám a nyári tábor gondolatától hidegrázást kapó gyereknek, mert még én is – felnőtt fejjel – kedvet kaptam ahhoz, hogy visszautazva az időben befizessem magam valami hasonló osztálybulira!

Nagyon vicces és fordulatos a könyv cselekménye, de tetszett, hogy egy fejezet – egy bonyodalom tagolású, ezáltal könnyedén emészthető. Tulajdonképpen egypercesként (vagy egy esti rövid meseként) is üzemelnek az egyes fejezetek. Imádtam a piros táskás és az információk után nyomozós történeteket, ahogy a tájszavakkal tarkított, burkolt okítást is. A legaranyosabb rész egyértelműen az volt, amikor a színes ajtajú szobákra alkudoznak a skacok, hogy ki melyikbe szeretne lakni a tábor ideje alatt és miért!

Összességében

Aranyos nyári táboros történet, és bár nem vagyok egy hatalmas nyárimádó, mégis tetszett a sztori! Szinte visszavágyom a suliba, hogy részt vehessek valami hasonlóan jó kedélyű táborban! Bírtam a rejtett okosságokat és érdekességeket a könyvben, úgymint a daruhajtogatás történetét és a dolgok tájneveinek a felbukkanását, megmagyarázását. Az illusztrációk szuperek, nagyon illettek a könyvhöz és a szereplőkhöz! Imádtam!


Folytatás? Amint jön egy harmadik rész, de előbb mindenképpen szeretném elolvasni az első részt is, mert tetszett a történet és ez az osztályközösség!

Értékelés: 4

Ajánlom, ha….szereted a szépen illusztrált történeteket, ifjúsági regényeket, iskolásokról és a (nyári) táborozásukról szóló sztorikat.

Nem ajánlom, ha… nem kedveled az ifjúsági regényeket és/vagy az illusztrált történeteket.

Kedvcsináló idézetek:
– Lassan indulnunk kellene, gyerekek! Bori néni finom ebéddel vár minket a tanyán – szedelőzködött Rita néni.
– Kenyérlángost süt a kemencében, házi tejföllel! Higgyétek el, mennyei lesz! – vette fel a hátizsákját Sanyi bácsi is.
– Az olyan, mint a langalló vagy a pompos. Sőt, töki pomposként is hallhattátok. Minden tájegységen más a neve, magyar pizzának is hívják – nevetett Márta néni.
– Rita néni! Kifacsarhatom a citrom levét? – mutatott Buda a héjától megfosztott citromra. – Kedvencem a citromos-porcukros palacsinta.
Nem telt el pár perc, a ház mögül nevetéssel kevert sikítás törte meg a tanya nyugalmát.
– Lesz olyan fél óra, amikor nem történik semmi rendkívüli? – állt fel a padról Rik bácsi. A karámhoz érve Jin rojtos felsőjét és Ádám mellényének szélét kecskék harapdálták. A két gyerek megdermedve figyelte, mi történik a ruhájukkal. Szorosan léptek utánuk az állatok, eléjük fordultak, nem hagyták őket mozdulni.
– Csináljon már valaki valamit! – kérte panaszos hangon a többieket Ádám. Jin csak nevetett, és mozgatta a derekát, hogy vidám táncot járjanak a csípője körül a hosszú rojtok.
– Ne hajladozz már, kérlek szépen! A többi kecskét is idecsalogatod ezzel! – könyörgött Ádám. 
◈◈◈◈◈
Az illusztrációk Bakos Barbara csodálatos munkái!
(A képeket a könyvből „loptam” a poszthoz. ^.^)
◈◈◈◈◈ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése