2017. augusztus 17., csütörtök



Chris Higgins: Bolondos ​családom nyaral (Bolondos családom 2.)



– Nyugalom, hölgyem – mondja a buszvezető. – Itt már korni idő van.
– Mit jelent az, hogy korni idő? – kérdezi V.
– Azt, hogy időnk, mint a tenger – feleli a férfi, és megáll csevegni egy másik autóvezetővel.


Fülszöveg:
A Butterfield család Cornwallba utazik vakációzni. Mattie természetesen most is aggódik. Listát készít arról, hogy mi minden nyugtalanítja: Mi lesz, ha elveszíti a bőröndjét? Vagy ha valaki lezuhan az egyik szikláról? És a legrosszabb… mi van akkor, hogyha valakit történetesen ottfelejtettek a vasútállomáson? A nyaralás persze végül jól sikerül, és Mattie sok új élménnyel tér haza.

Könyv információk:

Eredeti mű: My Funny Family on Holiday
Eredeti megjelenés éve: 2013

128 oldal · keménytáblás
ISBN: 9789634033301 ·
Illusztrálta: Lee Wildish
Bolondos család történetek:

1. Bolondos családom
3. My Funny Family Gets Bigger
4. My Funny Family Moves House
5. My Funny Family's Got Talent
6. My Funny Family Saves the Day

(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Csak úgy lekaptam a a gyermekkönyvtár polcáról, mert valami színes, vidám, nyári történetre vágytam. Szinte a kezembe ugrott a polcról! :)) Az már később derült ki, hogy második rész, de szerencsére önmagában, önállóan is élvezhető!

Szerintem…

Nagyon aranyos történet egy nagyobb család vonatos kirándulásáról! Tetszett, hogy még otthon csatlakozunk hozzájuk, végigszenvedjük velük a hosszú Cornwallba tartó utat, minden probléma, gond vagy vicces szituációt, ami utazás közben történik, együtt élünk át velük és még a kéthetes nyaralás idejére is ott maradunk.

Élveztem, jóféle történet, amiben azért akad némi csavar és egy pici titokzatosság, érzelgősség is. Cornwall csodálatos, jócskán ráérős hely, ahol a buszsofőr munka közben is ráérősen csacsog - ld. a fenti idézetet -, és a család is egy igazán izgalmas farm tulajdonosnál bérel helyet a sátruknak. Ted, a Sunset Farm tulajdonosa csodálatos egy muki – imádják a gyerekek, folyton a nyakára járnak egy-egy újabb mesééért és ő szívesen szórakoztatja őket. A sátorozós része a történetnek nem az én világom, de a kísértethistóriát már annál inkább szerettem a könyvben!

Összességében

Ha mellőzzük a logikát, ami azt mondja, hogy nem tud egy művész ennyi gyermeket és egy kutyát eltartani, vagy hogy butaság 7 fővel - amiből 5 gyerek – egy hosszú, sok órás vonatútnak nekiindulni nyaralás címszó alatt, akkor és csak akkor elkezdhetjük élvezni a sztorit. Szóval ezeket mellőzve IMÁDTAM a könyvet! 
Tetszett ez az utazás, ez a családi vakáció Cornwallba, mert nagyon jófej ez a család és nincsenek ellene semmi jónak vagy kalandosnak. A kissé aggodalmas főszereplőnk ellenére is kiélvezik az egész nyaralást és igyekeznek minél többet kihozni a dolgokból. Különösen szerettem a könyvet olvasós vagy éppen a könyvek felett vitatkozó részeket, illetve azokat, ahol a szulákat és a fókákat emlegették. Bevallom, nem hallottam még a felbukkanó legendákról (spoiler nélkül csak annyit, hogy a fókáknak közük van a halottakhoz). Megható, kicsit megrázó befejezésű, de abszolút értékes olvasmány, ráadásul csodásak az illusztrációk benne. 

Folytatás? Amint jön egy harmadik rész, de előbb mindenképpen szeretném elolvasni az első részt is, mert tetszett a történet és ez a bolond család.

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… szereted a szépen illusztrált történeteket, illetve azokat a gyerekeknek szóló regényeket, amikben családi nyaralásról lehet olvasni.

Nem ajánlom, ha… nem kedveled az ifjúsági / gyerek regényeket és/vagy az illusztrált történeteket.


Kedvcsináló idézetek:
Szeretem a Sunset Farmot. Csak két napja vagyunk itt, de úgy érzem, mintha már régóta itt laknánk. Bárcsak mindig itt élnénk!
Anyu elsőre nem így gondolta.Amikor meglátta a konyhát, azt mondta: „Egy kicsit egyszerű!”. Amikor meglátta a tusolókat, akkor pedig azt: „Egy kicsit nomád!”. Amikor pedig meglátta a vécéket, akkor tényleg nagyon csúnyát mondott.
– Ó, nem én találtam ki – válaszolta Alfred. – Sokkal régebbi történet ez.
– Öregebb, mint mi vagyunk – tette hozzá a néni.
– Édesem, senki és semmi nem olyan öreg körülöttünk, mint mi vagyunk – ingatta a fejét Alfred, és mindketten nevettek.
– Benne van a könyvedben, V – mondom, és előhúzom a könyvét, amit a vonaton felejtett.
– Ja, hogy abban – szusszan V –, azok uncsi sztorik.
Anyu a szemét forgatja, apu a fejét ingatja. Saját magának árt, hogy nem szeret olvasni.

◈◈◈◈◈
Az illusztrációk Lee Wildish csodálatos munkái!
(A képeket a könyvből „loptam” a poszthoz. ^.^)
◈◈◈◈◈


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése