John Cure: A ​fekete esernyős férfi

 Mini-könyvklub 9. felvonás: krimi, thriller

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

A többiek értékelését itt olvashatjátok el.

– Szerinted mik voltak ezek? – kérdezte. – Földönkívüliek? – Annak kellett, hogy legyenek – bólintott Marcell. – Én a Tescoban még nem láttam ilyet azelőtt. Szofi mosolygott. A férfi humora a legnehezebb helyzetekben is mindig oldotta a benne dúló feszültséget. Bármikor meg tudta színezni a pillanatot.

   

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1980-ban ​Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával… 

2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő. 

(A fülszöveg folytatódik a Molyon…) 

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2016 Mogul, 2016 464 oldal · ISBN: 9786155668128

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért szavaztam erre a könyvre?

Igazából az elérhetősége miatt – láttam már boltban könyves állványon -, illetve, mert ez a magyar könyv tetszett meg a választékból. Szeretem a titokzatos borítókat és címeket, meg a borzongató fülszövegeket. (Fun fact: már jó ideje szemezek az író két másik könyvével, amelyeknek sokkal jobban tetszik a témája és a leírása: Rekviem egy halott lányért, Hontalan lelkek.)

Mi a véleményem?

A véleményem röviden: Hűűű!

Persze ezt azért azonnal kifejtem egy kicsit bővebben is, hiszen erről szól ez a blog, nem? Engemet szimplán lenyűgözött ez az izgalmasan felépített, jól kitalált és megírt történet, amiben központi szerepet játszanak a gondosan titkolt, ám igencsak létező földönkívüliek, pár háttérbe húzódó, titkos szervezet, és két teljesen átlagos, magyar fiatal!

A könyv nagy része 2015-ben játszódik, amikor is Marcell és Szofi az Apokalipszis Harsonái után nyomoznak, ugyanis a lány újságíró és erre a témára kattant éppen rá. Aztán képbe kerül egy titokzatos, fekete esernyős, elegáns férfi, akinek egyedül a cipője poros és kellemes vanília illatot áraszt, megérkeznek az Éberlények a Földre, hogy levadásszanak két magyarországi Kristálygyermeket, majd mindennek a tetejébe megindul a rendőrségi nyomozás a titokzatos emberi el- és feltűnések után.

– Aszta nyúlszájú kanmajmát, megint az Interneten lóg zászlós? – szegezte neki a kérdést. – Komolyan mondom, kezdem azt hinni, magának mobiltelefon volt a jele az óvodában. Miket beszélek, amikor maga kis csupasztökű volt, akkor még nem voltak ilyen agyzsugorító dolgok.

Nem semmi a sztori, de szerintem nem a 2015-ben játszódó történet a lényeg, hanem az 1980-ban, Balatonalmádiban felbukkanó Magyar András (Bandi bácsi) története a regény lelke. A nevelőotthonban dolgozó fiatalember rengetegszer felbukkan a történetben, és bár mindig a háttérbe húzódva, mintegy kiegészítve a dolgokat, sokkal jelentőségteljesebb, mint az olvasó elsőre gondolja. Magyar Andrással nyomozunk a különleges Simonka után, aki mókusokat keltett életre Balatonalmádiban, majd néhány titokzatos öltönyös férfi elvitte a nevelőotthonból. 1985-ben András már ténylegesen a Simonka-ügy megszállottjaként bukkan fel megint, de akkor már fél éve boldog házasságban él a feleségével, Pék Katalinnal, akivel megosztotta a fiú titokzatos eltűnését. 1999-ben Magyar András a nevelőotthon egykori igazgatójával találkozik, aztán egészen eltűnik az olvasó szeme elől, és csak Szofi kapcsán bukkan fel újra.

A regény legerőteljesebb és legmegrázóbb része szerintem a 2016-ban játszódó kerettörténet - amivel a regény legelején és a legvégén találkozunk -, amikor a névtelen ezredes felkeres egy tébolydát, hogy megbizonyosodjon egy rossz döntés következményéről, és egy lobotómia előtt álló, összetört embert talál egy cellában.

A regény stílusáról…

Inkább mondanám letehetetlenül izgalmasnak és misztikusnak, mint horrorisztikusnak vagy romantikusnak. Oké, vannak benne nagyon parás és nagyon undorító részek (pl.: Popovics Nándi részei), de az egyes horrorisztikus jelenetek mellett felbukkan egy lágyabb, esetlenül aranyos szerelmi szál is. Őszintén szólva nem vártam romantikus szálat a regény fülszövegéből kiindulva, de kellemesen meglepett, és tulajdonképpen jól állt a sztorinak a fiatalok lassú egymásra hangolódása.

Összességében természetesen ijesztőnek tartom a történetet, jó néhány „rémálom-alapanyag” van benne... (Például simán összerázkódom, amikor valaki megkérdezi, hogy nem érzek-e égett szagot, és nem szívesen mászkálok a fürdőszobába se esténként.)

Tervezek még az írótól?

Igen, főleg a már említett műveit szeretném egyszer elolvasni: Rekviem egy halott lányért, Hontalan lelkek. Úgy gondolom, hogy az ilyen szellemes-misztikus dolgok közelebb állnak hozzám, mint a földönkívüliek vagy a titkosszolgálatos dolgok. (Persze tetszett ez is, ahogy írtam is.)

Összességében

Tetszett, hogy nagyon aprólékosan ki vannak találva a karakterek, a történet sokrétű és az utolsó pontig kidolgozott. Megdöbbentett, hogy igazából nem is a 2015-ös történet a lényeg, hanem az csupán csak egy epizód - egy „munka” - A fekete esernyős férfi életéből! Egyszerűen el vagyok ájulva a könyvtől!

Volt egy pont a vége felé, amikor összeállt, hogy mi miatt („Nem szeretnék ezzel foglalkozni, tábornok úr” – 342. o) dőlt romba egy ember élete, és akkor majdnem elsírtam magam – nagyon megrázó volt!

A földönkívüliek és a többi dolog meg… Valahogy sokkal elvontabbnak gondoltam elsőre, mint amilyen igazából volt. Sikerült beleépíteni a pletykálkodós, a FB-on okoskodó, átlag magyar „mindenki osztja az észt” valóságba azt, hogy léteznek a földönkívüli Éberlények meg a titokzatos fekete öltönyös és esernyős emberek. 

Simán megnézném filmen is a sztorit.

Kedvenc rész: amikor igazoltatni akarják a magyar rendőrök a földönkívülieket. Zseniális!

Értékelés: 4,5

Zene a könyvben: Cseh Tamás: Csönded vagyok

Miért nem 5 csillag?

(Enyhe spoiler!)

Attól, hogy el vagyok ájulva az írótól és a regénytől, még akadtak benne zavaró dolgok. Nekem a vége felé kicsit sok volt, hogy A fekete esernyős férfi kilépett az addigi tartózkodó, hideg szerepéből és elkezdett a fiatalok szerelmébe belebeszélni. A barátkozóvá válás nem volt annyira zavaró, mint az, hogy elkezd tanácsokat osztani Marcellnak Szofival kapcsolatban… Valahogy nem illett bele a történetbe nekem ez a dolog, pedig TUDOM, hogy ennek a két lütyő szerelmesnek igenis kellett a kezdőlökés egymás felé.

De nálam az észosztó monológok is túllőttek néha a célon... Gondolok itt arra, amikor az író 1-1 témával kapcsolatban (pl.: politikai helyzet és a paranormális dolgok egymásra hatása, földönkívüliek létezése, menekültek / migránsok, lélekvándorlás, Isten és a földönkívüliek viszonya a hit tekintetében, a Föld megmérgezése) hosszabban kifejti a véleményét, amit egyik-másik karakter szájába adva ad az olvasó tudtára.

Érdekes, hogy számomra ezektől lett kevésbé életszagú a sztori, nem az Éberlények vagy az Álmodók miatt! (Tudom, fura vagyok…)

Ajánlom?

Abszolút, ha érdekelnek a kicsit sci-fi beütésű thrillerek, a méltánytalanul elhanyagolt jól író magyar írók művei, illetve ha kedveled az összeesküvés-elméletes és/vagy földönkívülis sztorikat.

Kedvcsináló idézetek:

❖

– Tehát szerinted is vannak földönkívüliek.

– Igen. Határozottan azt gondolom, hogy nagyképűség lenne azt állítanunk, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben. Egy olyan Univerzumban, ahol a saját Galaxisunkat sem tudjuk teljeskörűen feltérképezni, megismerni. És akkor most gondolj bele Szofi, hogy az Univerzumunkban több százmillió ilyen galaxis létezik még! Egy galaxis akár ezermilliárd csillagból is állhat. Mindezen túl egy új tanulmány szerint elképzelhető akár az is, hogy az általunk jelenleg ismert Univerzum egy olyan féreglyuk belsejében van, ami önmaga is egy sokkal nagyobb Univerzumban lévő fekete lyukban létezik.

❖

Egy ember csak akkor lehet igazán boldog, ha a lelke mélyén megőriz valamit abból a gyerekből, aki valamikor volt.

❖

Nem volt egy szellemi világítótorony, de nem is volt olyan sötét, mint egy disznóól.

❖

– Barátok vagyunk – jelentette ki Szofi. – Ugye tudod, hogy ez nekem nagyon sokat jelent?

– Igen, tudom – sétált Marcell a közeli kukához a cigarettacsikkel. Szofi követte. Mindketten elnyomták a parázsló cigi-véget.

És te ugye tudod, hogy megőrülök már attól, hogy minden lélegzetvételemben téged érezlek? Néha úgy érzem, amikor nem vagy velem és rád gondolok, hogy szét akar szakadni a mellkasom, és csak a karjaidban találna zaklatott szívem megnyugvást. Ha pedig itt vagy velem, bizsereg mindenem tőled. Még az ujjam hegye is. És legszívesebben hagynám, hogy ledőljenek a korlátok, mert a férfi és nő barátságában talán épp az a legcsodálatosabb, hogy időnként a korlátok ledőlhetnek, és hagynunk is kellene őket ledőlni. Csak annyira félek. Féltelek téged. Magamtól.

❖❖❖❖❖

További képek a Könyvek - John Cure táblámon találhatóak.

A fekete esernyős férfi a GoodReads-en.

❖❖❖❖❖