– Nem számít. Csak az számít, hogy igaza volt. Olyasvalakit érdemelsz, aki nem sérült, mint én. – Ez őrültség – jelentette ki Jax a fejét ingatva. – Egyszerűen csak pánikrohamod volt… nem a világvége. – De, igenis az. Nem látod, Jax? Össze vagyok törve. Sérült áru vagyok, te pedig már rendbe hoztad magad. Nem azt érdemled, hogy az én összetört darabjaimmal foglalkozz, miután te magad olyan sok mindenen mentél keresztül. |
|
Nem akartam mást, csak menekülni. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az
ő karjába rohanok. Miután egy szeretetlen házasságból menekülve leléptem a városból, egy
kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet. Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város
feketebárányához. Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek. Úgy tűnt, senki nem veszi észre a Jax szemében meg-megcsillanó fényt. A
véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásait, amelyekre olyankor került sor,
amikor senki nem látta. Ahogy mosolyra fakasztott, és megnevettetett. Jax segített nekem megszabadulnom a csomagtól, amit a hátamon cipeltem.
Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a
nyugalom a hurrikánom közepette. Azonban amikor mindkettőnk múltja visszatért kísérteni a jelenbe, gyorsan
rájöttünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint
végződnek. Időnként nem marad más, csak a vihar kártétele. |
Könyv információk: Eredeti mű: Southern Storms Eredeti megjelenés éve: 2020 Maxim, Budapest, 2024 336
oldal · ISBN: 9789634998518 · Fordította: Tomori Gábor Műfaj/zsáner: new adult, romantikus,
erotikus, realista |
A sorozat részei: 1. Déli
vihar 2. Keleti
fények 3. Western
Waves 4. Northern
Stars (befejezett) |
WEBSHOP / BELEOLVASÓ / MOLY / GOODREADS |
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el…?
Az író romantikus regényeit az Az
vagy nekem-sorozattal szerettem meg, de nagyon tetszett A
szív ritmusa is. Plusz ki tudna ellenállni a fülszövegnek, ami közli az
olvasóval, hogy a főszereplő nő a városka fekete bárányába szeret bele? Nos, én
nem tudtam.
Szerintem…
Szeretem, szeretem, szeretem. Szerettem a magányos, magának való "város s#ggfejét", akit a saját családjában felhalmozott traumák (az apja el nem fogadása, az anyja elvesztése, a mérhetetlen bűntudata, a testvére lelépése, stb.) tettek azzá az embergyűlölő, de amúgy aranyszívű emberré, akivé vált... Szóval nagyon szerettem férfi főszereplőnk, Jax alakját, aki szívesebben üldögél az erdőben a százszorszépei között magában motyogva, mint jópofizik az orrukat mindenbe beleütő, mindenbe beleszóló városlakókkal.
És szerettem a női főszereplőt, Kennedyt is, aki nyíltan zakkant, furcsa lányból elmagányosodott, megfelelési kényszeres nővé cseperedett, és belebetegedett a lánya elvesztésébe. Őt is emészti a bűntudat, hogy a szerette haláláról ő tehet, akárcsak a férfit, de az ő története hamar letisztázódik: elővigyázatlan volt és szerettei egy autóbalesetben haltak meg, ahol Kennedy vezetett...
Hogy hogy találkoznak ők ketten? A nő a válási papírokat lobogtató férjétől, és a férfi kegyetlen szavaitól a nővéréhez és újdonsült férjéhez menekül, akik ideiglenesen az egyik felújítandó házukba költöztetik, majd ellépnek mézeshetekre. Természetesen kicsi hely, kevés lakos, hamar keresztezik egymást az útjaik, de ők nem tudják, amit az olvasónak hamar elárul az író: réges-régen ők nagyon jó barátok voltak, de az élet elszakította őket egymástól. Kennedy volt a Nap, Jax volt a Hold, de felnőttek és a lelkükön talán túl mélyek a sebek ahhoz, hogy barátok lehessenek.
De vajon lehet-e valaki olyanra szüksége egy másik embernek, aki nem egész? Aki össze van törve? Tudunk adni másoknak magunkból, amikor talán alig maradt valamink? A történet ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ két sebzett főszereplőnk váltott szemszögű elbeszélésében, és ahogy már megszoktam az írónőtől, most is sikerült a bölcsességeit gyönyörűen becsomagolva átadnia az olvasónak. (Ld. az idézeteket a bejegyzésben.)
– Van ez a félelmem – [...] – Hogy túlságosan is nehéz engem szeretni. Hogy sérült mivoltom elriasztja a világot. Hogy a traumám miatt túl sok szerethetetlen darabra törtem. |
Maga a történet egyszerű: egy férjétől elmenekülő nő új (kis)városba kerül, ahol összeismerkedik a legmorcosabb alakkal, majd jó sok dráma, könny és harc után egymásra találnak. Persze jönnek még az adalékok: elveszett legjobb barátok, kamaszkori első szerelmek, elvesztett szerettek, emésztő bűntudat... A hívószavak izgalmasak, de az író a saját szavaival, elbeszélési stílusával, karakteralkotásaival, illetve gondolataival varázsolja zseniálissá a történeteit.
A mostani regényben betekinthetünk Nap és Hold múltjába, az összebarátkozukkal egy nyári táborban. Nagyon bájosak ezek a röpke részek a közös múltjukból, élveztem ezeket a fejezeteket. Illetve talán egyedül vagyok ezzel, de én kifejezetten szeretem, ha egy regényhez egy vagy több epilógus rész tartozik, és így kicsit jobb bepillantást nyerünk a főbb karakterek életébe. Kifejezetten tetszett, hogy nem csak hónapokkal, de évekkel később is megleshettük, mi történik Jax és Kennedy körül! Hatalmas nagy piros pont részemről.
Összességében
Nos, nagyon jól szórakoztam, pedig nagyon szívszorító a főszereplők története... de ez a humor, amit átszőtte az egész sztorit? Zseniális. Nagyon szeretem Brittainy C. Cherry-t, mert tökéletesen képes elegyíteni a szerelmet és a drámát, fontossá tenni az apró részleteket és a finoman adagolni a főszereplői fájdalmát. Nem állítom, hogy nem volt néha torokszorító Jax és Kennedy egymásra és önmagukra találása, de irtó jól esett most ez a regény a mélységével együtt.
De nem csak a főszereplő párost szerettem nagyon, hanem az őket szerető és támogató mellékszereplőket is, mint Joy, Connor vagy Eddie. Általáluk kaptunk humoros és elgondolkodtató pillanatokat, például imádtam amikor Jax a munkatársával/beosztottjával, a 17-18 éves Conorral beszélget. Connor igazi napsugár! Teljesen odáig voltam érte is meg a munkamániájáért!
Értékelés: 5*
Tervezem folytatni? ABSZOLÚT! A következő részben CONNOR a főszereplő, hogy ne akarnám?! No, de komolyra fordítva a szót: ez egy olyan sorozat, ahol a részek önállóan is olvashatók, bár a szereplők fel-felbukkannak a többi részben is.
Külföldi borítómustra:
Kedvcsináló idézetek:
☆
Elmosolyodtam. – Szóval, viszlát kilenckor?
– Igen – adta be a derekát Jax. Felfelé görbült az ajka, és örültem, hogy tanúja lehetek ennek. Jax nem mosolygott gyakran, így amikor megtette, az a legédesebb desszertnek tűnt. Hátrálni kezdett a furgonja felé, ahol Connor várta. – Rendben. Eszméletlen. Ez egy randi. – Elhallgatott, az orrát ráncolta, és elborzadni látszott. – Mármint nem olyan randi, hanem baráti randi. Tudod, mint…
– Éééés jól van, ez most már eléggé kínosan gáz mindannyiunknak, szóval elcipelem ezt a pasit. Jó éjt, Kennedy, Jax holnap reggel jön érted – mondta Connor, elvonszolva a főnökét. Kuncogtam, miközben Jaxet korholta. – Haver! Mondtam, hogy lazán csináld, és ez éppen az ellenkezője volt a lazának. Nem tudnál még cikisebb lenni?
Jax rászólt Connorra, hogy fogja be a száját, én pedig nevettem magamban.
☆
– Tudom, milyen érzés ez.
– De te előrébb tartasz a gyógyulásban. Elvégezted a munkát, hogy jobban legyél. Én úgy érzem, hogy teszek egy lépést előre, és ötöt hátra.
– Nincs egyenes út, Kennedy. A gyógyulás nem lineáris. A gyógyuláshoz vezető út kanyarokkal, zökkenőkkel van tele, és kátyúkkal. Még mindig vannak napok, amikor eszembe jut anyám, és legszívesebben örökre ágyban maradnék. Még mindig vannak hetek, amikor sajog a testem a múlt emlékeitől, de tudom, hogy ezek a napok részei a gyógyulásnak. Eddie egyszer azt mondta, hogy nem tudunk meggyógyulni, ha nincs bátorságunk tisztelni az árnyékainkat is. Néha még a napot is eltakarják a felhők. Ez nem vesz el a fényből, amit ad.
☆
Jax volt az az ember, aki nekem teremtetett. Nem a tündérmesém rosszfiúja volt, hanem a megtört hős, az, akinek nem engem kell megmentenie, hanem önmagát, és ezt is csinálta. Napról napra beletette a munkát, hogy javítson önmagán, ami nagyon inspiráló volt számomra, és arra késztetett, hogy én is ezt akarjam csinálni önmagammal. Nem akartam, hogy Jax hozzon helyre engem – ez az én feladatom volt. Ezzel együtt nagyon is igényeltem az inspirációt, amit a fejlődéséből meríthettem, hogy én is fejlődhessek, gyógyulhassak, kijöhessek az adott helyzetből, és boldogságra leljek a túloldalon.
☆
– Én soha nem voltam szerelmes – mondta. – Soha nem voltam szerelmes, soha nem tudtam, hogyan működik a dolog, de próbálom jobban megérteni. Próbálok megtanulni róla mindent, amit lehet. Eddig azt tanultam meg, hogy amikor a szerelemre gondolok, akkor rád gondolok.
Szétnyílt az ajkam, és borzongás futott végig a testemen. – Jax…
– Szeretem a széttört darabjaidat, mert arra vallanak, hogy éltél. Megmutatják, hogy elég bátor vagy a világnak adni önmagad, bármennyire nehéz is tud ez lenni időnként. – Jax a szemembe nézett. – Szeretlek, Kennedy. Olyan módon szeretlek, ami nagyobb a szerelemnél. Szeretem a napsugaraidat és a holdárnyékaidat, és addig foglak szeretni téged meg a törött darabjaidat, amíg nem érzed annyira erősen a szeretetemet, hogy megfeledkezz a szíved repedéseiről. Utána tovább foglak szeretni.
☆☆☆☆☆
Nem saját
képek - HANGULAT
TÁBLA: Compass
#1 by Brittainy C. Cherry
Southern Storms a
GoodReads-en.
☆☆☆☆☆
Brittainy Cherry legújabb regénye a Maxim Kiadó gondozásában érkezett el
a magyar olvasókhoz. A Déli vihar egy kisvárosba kalauzol el bennünket, ahol
megtanulhatjuk, hogy a testi-lelki sebek gyógyulásának nincs megadott
határideje, és hogy a múlt, bármily szörnyű is, egy jobb jövő felé terel
bennünket. Kennedy és Jax szívszaggató története a példája, hogy az igaz
szerelem kiállja az idő próbáját, és vannak olyan érzelmek, melyek sosem
halványodnak el!
Nyereményjáték: A nyereményjáték során nincs más
dolgotok, mint elolvasni a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon
található kérdéseket! Figyelem!
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72
órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új
nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. |
Kérdés:
Mi a neve a kisvárosnak, ahova Kennedy költözik?
ÁLLOMÁSLISTA: 01.04 Kitablar 01.06 Kelly és Lupi olvas 01.09 Hagyjatok!
Olvasok! 01.10 Zakkant
olvas |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése