2014. augusztus 29., péntek



Charlotte Brontë: Jane Eyre



„Ahol ön van, ott az én otthonom. Más otthonom nincs a föld kerekségén.”

A könyv ingyen elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) 
több formátumban (ITT), illetve hangoskönyvben is (ITT)
Fülszöveg:

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Rövidített változata A lowoodi árva címmel jelent meg.

Eredeti mű: Charlotte Brontë: Jane Eyre (angol) / Eredeti megjelenés éve: 1847
Olvasott kiadás: Európa, Budapest, 1968 / 494 oldal · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor

Szerintem:

Nem sikerült azt az átütő sikert elérnie nálam, amit a Büszkeség és balítéletnek, de nem volt rossz. Számomra Jane Eyre egy szimpatikus, bár túlontúl alázatos és idomuló emberke – annak ellenére, hogy ifjonti vagányságát szerettem. Mr. Rochester idegbetegnek inkább tűnt, mint „szeszélyesnek” *itt az értékelő hangja erősen ironikus* - felüvölt, ordít csakúgy szituáció idegenül. Visszás dolog még ez a sok vallás és a Gondviselés a könyvben, bár ez szubjektív: nekem volt sok, a sztorihoz tökéletesen illett.

Idegesített a zagyvaság. Néha nem csak Jane zavarodott bele Mr. Rochester szövegelésébe, hanem én is – kifejezetten dühítettek a párbeszédek, monológok. Amennyire élvezetes Mr. Darcy vagy Mr. Bennet szarkasztikus szövege vagy Fable karaktereinek párbeszédei, annyira élvezhetetlen volt itt-ott ez a mű.

Ez a könyv egy fiatal lány megpróbáltatásairól szól, aki tiszta lelkiismerettel, büszkén küzd meg az akadályokkal. Imádtam Jane-t, drukkoltam a boldogságáért. Összességében mégis örülök, hogy elolvastam – ráadásul a filmek előtt. Kíváncsi leszek, hogy Magneto (Michael Fassbender) hogyan szerepel Mr. Rochesterként ;))

Utógondolat:

Úgy vettem észre, hogy háromféle klasszikus irodalom-rajongó csoport van: Büszkeség és balítélet –fanok, Jane Eyre hívők és Üvöltő szelek imádók. Meg sem kell próbálnom a másik Brontë könyvét ahhoz, hogy tudjam immár magamról – én inkább Jane Austen műveit szeretem.

Értékelés: 4

Bővebben spoileresen:

A történet tagolásáról:

Nos, nem tudtam, hogy miről szól a történet, így elcsodálkoztam az első részeken. EGY GYEREKRŐL szólna a mű?! Sajnáltam szegény Jane-t a rokonok házában, aztán az árvaházban, de végig azt vártam, hogy mikor ugrik egy nagyot a történet. Nem tette. Mondhatni végigszenvedtük, végigéltük a kislány felcseperedését és veszteségeit.

A második nagyobb részben végre megérkeztünk Thornfield-be, megismerhettem végre Mr. Rochestert! Nem azt a kedves, bár morcos, de nagyon-nagyon szerelmes férfit kaptam, akit Jasper Fforde: A Jane Eyre eset című könyvében megszerettem. (Pedig imádom azt a könyvet, amiatt kezdett el izgatni ez a könyv is!) Nagyot csalódtam… Viszont izgalmas és enyhén horrorisztikus ez a szekciója a könyvnek! Tudtam a kattant első feleségről, illetve az ágy felgyújtásáról, de semmi másról nem!

A harmadik rész a szökés Thornfield-ből, az éhezés és a koldulás, ami miatt nagyon sajnáltam Jane-t! Ez a része a történet még kevésbé tetszett, mint Mr. Rochester viselkedése és az ijesztő asszonykája. Örültem a Rivers testvérek jóságának, élvezettel olvastam a könyv ezen részét. A rokoni szálra hamarabb rájöttem, mint St. John és Jane, amire összességében büszke vagyok magamra és nagyon örültem a nagy osztozkodásnak, nagy családi összeborulásnak, összeköltözésnek. Itt vált túlzsúfolttá a könyvbe írt vallási rész – St. John-tól pedig elkezdtem fázni! Amennyire megkedveltem eleinte Dianával és Mary-vel együtt, annyira megutáltam a házasodási huzavona miatt. A korábban említett Fforde könyvben Jane Eyre ELMEGY Indiába vele, szóval igazán nem értettem, hogy miért kéne szeretni ezt a sztorit… komolyan cidriztem attól, hogy tényleg lesz ez a történet vége!

Mindenesetre boldog voltam, amikor az utolsó részben visszatalált Mr. Rochester romjaihoz ez a bolond, szerelmes fruska. Így már egészen kezelhetőnek éreztem a férfit és végre éreztem, hogy megérte elolvasni ezt a nagyon furcsa romantikus történetet.

Felmerülő kérdés: Mindebből vajon mi maradt ki A lowoodi árva című rövidített könyvből?

Angolul tudóknak ajánlom ezt az oldalt: http://eyreguide.awardspace.co.uk/ Rengeteg extrával, mindenféle gyűjtéssel és egy érdekes adaptáció –gyűjteménnyel rendelkezik. Egyelőre csak a BBC verzióját és a fent említett 2011-es (Mia Wasikowska + Michael Fassbender) verziót tervezem megnézni.
3 kedvenc borítóm:
Mivel sokszor újra és újra kiadott klasszikusról van szó, rengeteg nyelvű és borítójú kiadása létezik – csak a GoodReadsen 1396 van fent!
Az abszolút kedvencem egy Penguin Classics borító, ami picit rajzfilmes-képregényes, a második pedig a Splinter fehér-lila borítója, a harmadik pedig egy szintén grafikus megoldás a Writer's Digest Books-tól.
 
Penguin Classic
Writer's Digest Books
Splinter
Idézetek:
- Nem, nem, nem! Ezt nem szeretem hallani. Beszéljünk másról! Ne beszéljen hozzám úgy, mintha hét országra szóló szépség lennék. Én azért a maga csúnya kis puritán nevelőnője maradtam.
- Az én szememben maga gyönyörű, Jane. És éppen az a fajta szépség, amely az én ízlésemnek leginkább megfelel: kecses, finom, légies.
- Azt akarja mondani, hogy vézna és jelentéktelen. Maga vagy álmodozik, vagy csúfolódik, uram. Az isten szerelmére, ne csúfolódjék!
Ebben a szobában a mennyország - a földi mennyország - vár rám. Csak be kellene mennem, és annyit mondanom: "Mr. Rochester, én szeretem magát, és amíg élek, nem hagyom el." Csak ennyit kellene mondanom, és megnyílnék számomra a mennyország.
- Milyen volt?
- Kísérteties, félelmetes, vad arc. Soha nem láttam hasonlót. Szörnyű volt. Bár el tudnám felejteni azokat a vérben forgó szemeket, azokat a felpuffadt, sötét vonásokat!
- A kísértetek sápadtak szoktak lenni, Jane.
- Ez lilásvörös volt. Az ajka dagadt és majdnem fekete, a homlok barázdás; a szemöldökök magasra fölrántva a véraláfutásos szemek fölött. Megmondjam, mire emlékeztetett?
- No, mondja.
- Az iszonyatos német kísértetre: a vámpírra.
Ebben az öblös, vörös fotelben Mr. Rochester valahogy másképpen festett; nem látszott olyan komolynak és rosszkedvűnek, mint máskor. Ajkán mosoly játszadozott, szeme csillogott, nem tudom, mitől; valószínűleg a bortól. Mindenesetre ebéd utáni jó hangulatban volt; közlékenyebb és derűsebb, mint rendesen, nem olyan mord és fagyos, amilyen reggelenként szokott lenni. Gránitba vésett vonásai még így is kemények voltak, ahogy fejét a dagadó selyemvánkoson nyugtatta, de nagy, sötét szemének tekintete – mert nagy, sötét szeme volt – mintha kissé ellágyult volna.
♪ ♪ ♪ ♪ ♪
A képek a „Könyv – Jane Eyre” nevű Pinterest táblámról származnak, a borítók a GoodReads kiadásoktól.
♪ ♪ ♪ ♪ ♪

1 megjegyzés:

  1. Anne Bronte: Wildfell asszonya is nagyon jó, ha próbálkozni akarsz a Bronte-kal, bocs, ha volt a blogon már róla szó.
    Ez a könyv olyan, hogy utána kedvem lett eret vágni magamon, jobban szeretem a kevésbé nyomorúságos történeteket. A vége is csak fél happy end nekem. Persze jobb, mintha nem lenne :D

    VálaszTörlés