Stephen King: Cujo

Telis-tele van szörnyekkel a világ, és kényük-kedvük szerint bánhatnak el 

az óvatlanokkal és az ártatlanokkal, széttéphetik, megölhetik őket.

Fülszöveg:

◈

Cujónak hívják Brett Camber legjobb pajtását, az irdatlan méretű, de jóságos bernáthegyit. Cujo szívesen ered nyulak nyomába a nyári mezőn. Nyúl után szaglászik akkor is, amikor fejét egy üregbe tolja. Csakhogy az üregben, ahová a nyúl Cujo elől elbújt, veszettséggel fertőzött denevérek laknak… Cujo iszonyú alakváltozása, ámokfutása Castle Rock lakóinak életét merő iszonyattá változtatja. Maga a Gonosz jött el Castle Rockba, hogy minden vétket megtoroljon. 

Könyv információk:   Eredeti mű: Cujo            Eredeti megjelenés éve: 1981 Európa, Budapest, 2008 364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630784900 · Fordította: Boris János

Stephen King a blogon:  A ragyogás  A tűzgyújtó  Állattemető  Joyland  Christine  Cujo

                                            (Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

Bírom Stephen Kinget – szép lassan átrágom magam a könyvein, de most a Cujo kellett egy kihíváshoz, így ő került sorra…

Szerintem

Ez a könyv olyan, hogy a kutyás gazdi előszeretettel hagyja félbe, hogy hatalmas sétákat tegyen az esti ködben és nutellás palacsintát egyen kettesben a kutyájával vagy csak úgy megölelgesse a szőrgombócot és úgy érezze, rendben van a világ.

Borzasztó, de ez az eddigi legjobb King könyv, amit olvastam, de még most is küzdök a gombóccal a torkomban. Elképesztő volt. Nagyon tetszett, ahogy szép lassan kicsúcsosodik a történet, ahogy minden szereplő szétszéled oda, ahol a helye lesz a tetőponton. Azt hiszem, azért tetszett a könyv, mert nem voltak benne felesleges körök az író részéről, nincsen semmi elhúzva, túlbeszélve – csak megy a sztori. Rendeződnek a játékosok a sakktáblán, és amikor néhányan jó helyen állnak, néhányan rossz helyen, akkor elkezdődik a végjáték…

Ez az eddigi legjobb King-könyv élményem, de kikérem magamnak a fülszöveget, miszerint „Maga a Gonosz jött el Castle Rockba”. Cujo nem gonosz… Cujo egy JÓ kutya, aki megbetegedett!

CUJO by KePafrenico

A történet karaktereiről röviden (spoilermentes)

Nagyon sokrétű történet volt ez is. Stephen King szeret több fontos szálon felgombolyítani egy-egy történetet, én pedig kifejezetten szeretem a szétágazó, sokszereplős regényeket. Volt olyan rész, ami két reklámiparos küzdött a megélhetésért a fő munkaadójukkal – itt jelent meg az egyik kedvencem: Zabpehelyprofesszor, aki picit feldobta a borús sztorit. Volt a növekvő gyermeke mellett unatkozó háziasszony és az okos fiát az elfalusiasodástól féltő háziasszony. Volt egy „szarok rá!” életstílusú veterán, aki jobbára magában, néha az egyetlen barátjával – egy autószerelővel – vedelt. Mindenki igazi volt, mindenkinek megvolt a maga félelme és a maga titka. 

Volt kit utálni, volt kinek drukkolni – nagyon állat a szereplőgárdája a regénynek.

Abszolút másodlagos, hogy mennyire képes taccsra tenni minden bekezdés, ami szegény Cujo fájdalmával, szenvedésével foglalkozott. Olyan ez a könyv, hogy hiába éjszaka fejeztem be, muszáj volt előtúrnom a kutyusom eü. könyvét, hogy mikor volt beoltva utoljára veszettség ellen…

Kedvenc: Cujo… Jó Kutya, szeretem. Charity. Vic. Zabpehelyprofesszor.

Nem szerettem: Cujo szemszöge. Kemp.

Zene a könyvben: Grateful Dead - Sugaree

Értékelés: 5

Ajánlom, ha… bírod Stephen King műveit, kedveled a horror műfajt és imádod a borzongató sztorikat.

Nem ajánlom, ha… nem bírod azt, ha sérülnek / meghalnak állatok az olvasmányodban. (Komolyan!)

OFF – Az érzékenyebb lelkű állatbarátok fontolják meg…

Majdnem félbehagytam, mert fájt arról olvasnom, hogy szegény Cujo mennyire szenved. Egyébként sem nézek állatbetegséggel vagy –halállal kapcsolatos filmeket, igyekszem őket elkerülni a könyvekben is. Cujo szenvedése legyűrhetetlen gombócot okozott a torkomban és szegény kutyusomat totál összezavartam azzal, hogy folyton mentem ölelgetni. (Ez utóbbi persze nem gond, mert szereti a szeretetrohamaimat, de ahogy macska gazdiknak nem ajánlom az Állattemetőt, úgy a kutyásoknak a Cujot…

CUJO film (1983)

 (Port / Snitt / IMDb)

Az a helyzet, hogy a könyv elolvasása előtt úgy terveztem, hogy megnézem a filmet is – ahogy általában szoktam. Viszont annyira padlóra küldött a sztori, hogy jelenleg - a könyv elolvasása után kb. fél nappal – nem bírok arra gondolni, hogy megnézzem. Nagyon izgalmas, jól felépített sztori volt, amit nagyon jó kis mellékszálak támogattak meg, de… nem. Mostanság tuti nem fogok nekiállni.

Nem egy helyen olvastam és nem egy ember mondta azt, hogy az egyik legjobb filmadaptációja a King-könyveknek a Cujo. A bernáthegyit a filmen élő állat játszotta el és valami elképesztő módon hozta a szerepet (elég bután hangzik, jelenleg nem tudom elképzelni a dolgot). Realisztikus lett. Én most pont ebből nem kérek, de jó filmezést mindenkinek, aki a közeljövőben Cujo-t tervez nézni!

Egyébként a különféle filmes oldalakat elnézve nem a legjobb:

► a Snitten jelenleg 65%-on áll,

► a Rotten Tomatoes-on 59%,

► az IMDb-n 6,0/10 az átlaga, míg

► a Port.hu nézőközönsége 7,8/10-re szavazta meg.

Ez utóbbi a legmagasabb filmes pont/csillagszám… Nem értem, miért vannak elájulva a mindenféle mozis cikkek a filmtől. Ha egyszer mégis megnézem, akkor majd eldöntöm magamnak, de egyelőre - ahogy már írtam is - nem sok az esély arra, hogy megnézzem Cujo történetét filmen is.

Kedvcsináló idézetek:

◈

Most, 1980-ban galambősz volt, és úgy utált mindenkit, mint a szart, kösz szépen. Három lény képezett csak valamiféle kivételt: Joe Camber, a fia, Brett, és hatalmas bernáthegyi kutyájuk, Cujo.

(…)

– Nicsak, Cujo, te vén kurafi! – mondta Gary. Letette az italát, és kutyacsemege után kezdett kutatni a zsebeiben. Mindig tartott magánál, hogy megvendégelje Cujót, ezt a derék, régimódi, rendes állatot. Az ingzsebében talált is egypárat, és felemelte.

– Leülni, Cujo! Ül!

Bármilyen szarul érezte is magát, és akárhogy utált is mindenkit, a szelíd kilencvenkilós kutya látványa mindig felvidította.

 ◈

A logika nem némíthatja el a személyes csőd érzetét. Csak az idő segíthet valamit, de az idő sem végez tökéletes munkát soha.

◈

És amúgy is: amit nem tudsz, az nem bánthat. Nem így van? 

Ha az ember átsétál egy sötét szobán, aminek egy mély lyuk van a közepén, s csak néhány centivel kerüli el a lyukat, nem kell tudnia, hogy kis híján belezuhant. Nem kell félni. Különösen, ha nem ég a lámpa.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: Könyvek – Stephen King

Egyéb CUJO kiadások a GoodReadsen.

◈◈◈◈◈