2016. június 24., péntek



J. Goldenlane: Napnak fénye

 Mini-könyvklub 4. felvonás: sci-fi, disztópia
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.


A városházán az első emeleti díszteremben állítottak fel neki egy emelvényt, rajta egyszerű, dísztelen trónussal, ahol helyet foglalt, majd mosolyogva gyönyörködött az előtte kötetlenül szórakozó emberek látványában. Így volt beírva a programjába, neki most mosolyogva kell gyönyörködnie, ha belegebed, akkor is.


Fülszöveg:
Mi jöhet egy világháború után?
Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2015 
496 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633951033
Azonos univerzum:

Holdnak árnyéka
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

Ez a borító azóta tetszik, amióta először megláttam, de most a Mini-könyvklub miatt olvastam el mégis. (…és ennek örültem a legjobban, csak mondom. :))

Szerintem

Ticca Min (Mariana Renata)
Az eleje elég zavaros volt és emiatt nehezen rázódtam bele. A könyv elején több szereplőkörhöz is hozzácsapódunk, fejezetenként mások kerülnek előtérbe és teljesen mással foglalkoznak. Jön az Új Kínai Birodalom története és az új császár, akit nyakra-főre ki akarnak nyírni, majd hirtelen egy iskolás leányzó macskát kerget, összeszed egy helyes srácot és találnak egy hullát, de még innen is bonyolódik tovább az egész, mert a 7. fejezetben felbukkan Medve, aki hozza az állatkertet… a hab a tortán az volt, amikor befutottak a külföldi kémek.
Utólag visszagondolva tetszett, hogy nem egy szálon megy az egész, hanem sokféle a történet. Néha egymásba szaladnak a szereplők, máskor az egyik karaktert követjük, míg a másik eltűnik valamerre, de minden logikus, jól felépített és összességében érthető.

Lassan indult be, lassacskán körvonalazódott bennem, hogy mi lehet a fő történeti szál és kiknek a történetére érdemes igazán odafigyelni. Miután elkapott a sztori, nem eresztett – meló közben is azon kattogtam, hogy mi lesz az adott összeesküvés vagy feladat megoldása?!


A karakterek tényleg változatosak!

Csang Lin (Yuya Matsushita)
Idővel elfelejtettem, hogy mennyire kapkodtam a fejemet a könyv elején, mert ahogy haladt a történet, inkább a karakterekre figyeltem oda, illetve arra, hogy mi lehet a motivációjuk. Mindenkit besoroltam magamban a „Jók” és a „Rosszak” kupacba, de persze kár volt fejben Mikulást játszanom, mert nem könnyen kategorizálhatók a szereplők! Mindenkinek megvan a maga sötét oldala, ugyanakkor hajlamosak ideig-óráig jókat is cselekedni.

A könyv egészét tekintve úgy érzem, hogy kategorizálhatatlanok a szereplők. Nem egy fekete-fehér történet és nagyon árnyaltak lettek a karakterek - élmény volt olvasni!

KEDVENCE(i)M: Macska úr! De szerettem Ticcát és Lint is. :)

Értékelés: 4,5
Összességében

Aisha (Maggie Cheung)
Olvastam volna még… Imádtam Ticcát, Lint, Aishát, Macska urat és az egész sztorit. Bele kellett rázódnom, de utána képtelen voltam letenni és a nagyját – kb. 350-400 oldalt – 24 óra alatt elolvastam.
A legjobban azt bírtam a regényben, hogy nem EGY nagy fordulat volt benne, hanem mindig meg tudott lepni valamivel. Totál megdöbbentem azon, amikor kiderült, hogy ki tört a császár életére, mi volt a különleges az SR-robotban vagy hogy mi ez a Medve-Ugróegér-Menyét dolog. Nem gondoltam volna, hogy a császár eltűnése, a kémkedés és a mindenféle árulások közepette még két szép szerelmi szál is be fog jönni. Bírtam a „romantikus” részeket, még ha nem is a klasszikus nyálas-bájos romantikáról volt szó egyik párosnál sem.

Fordulatos, sokrétű és nagyon akció dús könyv volt, már vadászom, hogy mit kéne legközelebb olvasnom az írónőtől! (Ráadásul még jó nagyokat is tudtam röhögni ezeken a bolondokon meg a dumájukon, amiért – a humorért! - külön piros pont jár!)


Kedvcsináló idézetek:
– És mi hiányzik? Mit szeretnél? Ha kérhetnél valamit a császártól, mi lenne az?
– Hagyjuk már a császárt!
– Miért utálod?
– Nem utálom. Nem is szeretem. Ő csak úgy van, mint a Nap és a Hold. A csillagokat sem utálod, de nem is beszélgetsz róluk.
– És mégis, valamiért a börtönt kockáztatva beszöktél egy bálra, hogy megoldd az egyik problémáját az égen ragyogó Napnak.
– Ticca, Ticca, imádom, hogy ennyire hülye vagy, de most az egyszer hallgass a józan eszedre. Meneküljünk!
– Hova?
– Bárhova! Lopjunk egy új siklót, vágjunk neki a sivatagnak, tűnjünk el a világ elől Szibéria radioaktív szavannáin, vagy csatlakozzunk egy neoiszlamista közösséghez Dél-Afrikában, én simán csadorba öltözöm egy életre, mindegy, csak menjünk el valahova, ahol nem akarnak megölni minket! – könyörgött a srác Ticca vállát rázva. Az egy ideig tűrte, majd óvatosan ráfogott a csuklójára, kicsit eltolta magától.
– És te hülyézel le engem? – kérdezett vissza higgadtan.
Őfelsége kényelmesen ült a puha párnán, és rövid gondolkodás után előretolta a megmaradt bástyáját. Mellesleg utált sakkozni. Továbbá utált gózni, dominózni, mahjongozni, kártyázni. Még azt a gyanús táblajátékot is utálta, amit kisgyerekkorában tanult, és nevét már el is felejtette, csak az rémlett, hogy valami kutyák kergetnek egy nyulat keresztül-kasul a fekete-fehér mezőkön. De a propaganda-tanácsadói egybehangzóan állították, hogy több százalékpontot jelent a népszerűségében, hogy efféle nemes elfoglaltságokkal üti el a szabadidejét, a köznép által kedvelt 3D játékkonzolok helyett, és a császári család mindig is ügyelt a népszerűségre. Ha az istenadta nép elvárja, hogy ő sakkozzon, akkor meg kell tennie! Kicsit később talán majd az államügyekre való hivatkozással elhagyhatja.

✿✿✿✿✿
A képek a Pinterest táblámról származnak:

✿✿✿✿✿

1 megjegyzés:

  1. Jaj, de örülök, hogy neked is ennyire tetszett!! :) Én se bírtam elszakadni a könyvtől egy idő után!

    VálaszTörlés