2014. július 21., hétfő



Cassandra Clare: A hercegnő (Pokoli szerkezetek 3.)



„– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni.”



<A Végzet Ereklyéi sorozat részeiről itt:
<A Pokoli Szerkezetek 1. (Az angyal)
és 2. (A herceg) részéről írt bejegyzésem.>
Fülszöveg:

Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. Tessára.

Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Willt életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.


Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Eredeti mű: Cassandra Clare: Clockwork Princess / Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyvmolyképző, , Szeged, 2013 / 552 oldal · ISBN: 9789633733868 · Fordította: Kamper Gergely

Szerintem:

Annyira idegesített, hogy annyian leszólták vagy nem voltak megelégedve a végével! Teljesen ráparáztam, alig akartam befejezni a könyvet… Csak az a gond, hogy nehéz abbahagyni, mert olvastatja magát és egy pillanatra sem unalmas. Nem hagyja békén az olvasót. A lényeg – nem is értem, miért elégedetlenkedtek mások! Szépséges, csodás befejezés. Szívszorító és fogva tartó történet. A könyv végén azt éreztem, hogy újra kéne olvasnom az egész trilógiát, nem pedig azt, hogy ideje véget vetnem árnyvadász-fan pályafutásomnak.

Jace és Alec számomra nem megfelelően építette fel a parabatai–jelenséget, tele voltam kérdésekkel, amikre nem kaptam választ. Boldog vagyok, hogy A Pokoli Szerkezetek (főleg az utolsó rész) mindent helyre rak a témával kapcsolatban!

Kedvenc szereplő: Az Angyalra, a rosszakat leszámítva ki nem az? Könyörgöm, így sem jártam még – odáig vagyok minden kisebb-nagyobb jelentőségű könyv szereplőért. Természetesen a legfőbb kedvenc mindig Jem lesz! Ez nem is kérdés nálam.

Értékelés: 5


SPOILERES sopánkodás és morgolódás:

Én idióta, amikor megérkezett a teljes trilógia átlapoztam őket. (Továbbá megszaglásztam, megölelgettem, megsimogattam és bambán bámultam őket, de ez nem tartozik ide! :D) Aki ismeri a könyveket tudja, hogy A hercegnő végén egy családfa van! „A Carstairs, A Herondale és a Lightwood család, 1831 - 2007” – a családfa történetét tartalmazó származási vonalakra rácsodálkozva végigbogarásztam az egészet! Aztán az első könyv olvasása közben szaporán morgolódtam, a második során csak pislogtam, hogy mi lesz így „velünk?” – ÉS az utolsó résznél már egészen elbizonytalanodtam. Úgy jártam, hogy tudtam a végét a történetnek, de elképzelésem sem volt róla, hogyan juthatnánk el oda az aktuális állásokból… 
Folyamatosan pörögtek a kerekek, hogy…
- ha Jem jegyezte el, akkor miért Will-től vannak gyerekei Tessának?
- hogyan nem hal meg Jem, aki haldoklik?
- mikor jön már össze Sophie és Gideon, Cecy és Gabriel?

…és a többi.

Persze a sztori folyamán is akadtak érdekes dolgok: az egyik ilyen a macska, Church. Amióta csak Jem hazavitte az Intézetbe, azóta merengtem azon, hogy ő ez a new york-i cica (és ha igen, hogy kerül át egy másik kontinensre?!) vagy onnantól minden nagyobb Inétzetnek rendelkeznie kell egy ilyen nevű macskával, mert véghez vitt valami rettenet fontosat / hősiest? A konzul gusztustalan viselkedése mögött (a korábbiakból okulva) egyből árulást sejtettem, de elkeserítő módon csak az derült ki róla, hogy egy vén, hímsoviniszta paraszt…

Az utolsó kötet olvasmányos, néha viszont túlságosan ráijeszt az olvasóra.  Tessa elrablása, Jem halála, Balios összeesése, a túl sok pokoli szerkezet előnye a kis csapattal szemben, de a legeslegjobban Henry majdnem halála tett padlóra. Egy napig nem bírtam még a könyvre nézni sem, miután azt olvastam, hogy „Úgy tűnt, a férfiban nincs élet.” – irónikus módon pár sorral lejjebb kiderült, hogy Charlotte érzi a pulzusát. Ez van, imádom Branwell-éket.

Továbbá csak mélyült a Magnus Bane iránti rajongásom! Még mindig elröhögcsélek a Lightwood (és Herondale) fiúkkal kapcsolatos megjegyzésein, de az összes többin is. Bár olvastam volna Jem és Tessa életéről, jobban örülök, hogy a melléksztori (a Bane krónikák) a kedvenc boszorkánymesterem életével foglalkozik. (…és egy gonosz spoileres által már azt is tudom, hogy miért lettek megírva a Bane krónikák és kinek szánták a Magnus-orientált apró történeteket!)


A legviccesebb rész? Vagy ötvenszer elolvastam, visszalapoztam oda, ahol kiderül Gideon-ról, hogy csak azért hozat pogácsákat Sophie-val, mert addig is látja a lányt! Annyira aranyos és szánalmas… akarom mondani: humoros! Természetesen röhögtem én a démonhimlős dolgokon is, csak aztán elkezdtem megkedvelni Gabrielt is és már inkább sajnáltam őket…

Azok a fránya TEAM-ek…

Imádom Will-t is, de nekem örökké Jem lesz a kedvencem! Bár le kell szögeznem ez az egyetlen szerelmi háromszög, amit szerettem és összességében meg vagyok elégedve mindennel. Mondjuk annyira nem vagyok oda a nyálas vallomásokért, sem a házasodós, sem a pink happy end-ekért. Már pedig ahány szálon fut ez a történet…!

Idézetek:

– Will! – Charlotte felemelte a kezét. – Miért nem beszéltél erről?
– Nem titok, hogy a démonhimlőről szóló könyvek a könyvtárban vannak – felelte sértetten a fiú. – Én senkit nem akadályoztam meg benne, hogy elolvassa őket.
– Igen, de ha tudtad, hogy Benedict egy hatalmas kígyóvá alakul át, az ember azt gondolná, hogy legalább megemlíted – mondta Charlotte. – Csak úgy tájékoztatásképpen.

– Éppen arra gondoltam, hogy felnyalábolom Cecilyt, és megetetem a kacsákkal a Hyde Parkban. – Will félresöpörte átnedvesedett haját a homlokából, és megjutalmazta Jemet ritka mosolyai egyikével. – Segíthetnél.
– Sajnálatos módon egyelőre el kell halasztanod a testvérgyilkosságot. Gabriel Lightwood odalent vár, és van egy szavam a számodra. Két részből áll, és külön-külön mindegyik a kedvenceid közé tartozik.
– Vadbarom? – érdeklődött Will. – Sültbolond?
Jem elvigyorodott. – Démonhimlő – felelte.

A fiatalabbik Ligthwood fiú nem emlékezett rá, hogy Gideon valaha akár csak egy pillantásra is méltatta volna a legcsinosabb árnyvadászlányokat, most mégis úgy nézett erre a sebhelyes mondén cselédlányra, mintha a felkelő napot pillantotta volna meg. A jelenség megmagyarázhatatlan volt, de tagadhatatlan.

– Azt akarom, hogy mind a ketten boldogok legyetek. Mégis, amikor az oltárhoz vonulsz, hogy örökre összekössétek az életeteket, a szívem szilánkjaiból kirakott láthatatlan ösvényen fogsz járni, Tessa. Az életemet is feláldoznám akár a tiedért, akár az övéért. Az életemet is feláldoznám a boldogságotokért. Amikor azt mondtad, nem szeretsz, azt hittem, lassan elmúlnak az érzéseim, de nem így történt. Napról napra egyre erősebbek lettek. Ebben a pillanatban szenvedélyesebben szeretlek, mint valaha, és egy óra múlva még ennél is jobban foglak szeretni.


♪ ♪ ♪ ♪ ♪
A felhasznált képek a WeHeartIt.com-os CassandraClare's things gyűjteményemből vannak és a „Könyv - The Infernal Devices” pinterest táblámról, ott többet megtudhatsz a képekről és további képek várnak.

♪ ♪ ♪ ♪ ♪

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt elolvasni a véleményed a könyvről!:) Nálam eddig sose forult elő hogy a szerelmi háromszögből nem tudtam kiknek szurkoljak,ebbe a könyvbe viszont nem tudtam dönteni,mind2 fiú olyan aranyos <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes volt olvasni azt, hogy te, hogyan láttad a könyvet. Teljesen másképp olvastad, mint én, és érdekes volt látni másmilyen szemszögből. Az pedig, hogy van akinek nem tetszett a befejezés nagyon elszomorított, és még nem is hallottam róla; szerintem zseniális volt. Egyébként nagyon jó az oldal! Így tovább!

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszett az értékelés, de nincs módomban átküldeni, mert könyv formában állnak a polcomon. :) Töröltem a hozzászólást, hogy ne legyen bajod a maileddel.
      Kellemes estét! ^.^

      Törlés