Tallér Edina: Most akkor járunk? (Most akkor járunk? 1.)

– Tök jó, hogy a barátom vagy, Beni! – Na, már megint miért? – Megvigasztaltál. – Ajaj, ez csak a véletlen műve lehetett. Ugyanis észre sem vettem, hogy szomorú lennél. A nagy vihogásban nem tűnt fel.

Fülszöveg:

Tallér Edina első ifjúsági regényének főszereplője, Beni tizenhárom éves, nyolcadikos és itt él köztünk, szóval tényleg lehetnél akár te is. Suliba leginkább a haverok miatt jár, bár a legjobb barátja a szomszéd lány, akivel szinte ikrekként nőttek fel. Beni és Eszter történetesen a fővárosban laknak, és az a tervük, hogy végigutazzák Budapest összes villamosvonalát. De Beni szerint előtte még le kell vakarniuk magukról a húgát, Annát, és az első csókhoz sem ártana már egy szöszi. Hamarosan kiderül, hogy egy magától értetődő barátság is bonyolulttá tud válni, és ami állandónak tűnik, bármikor megváltozhat. De talán nem is baj, ha minden változik. Ezt hívjuk életnek!

Könyv információk: Eredeti megjelenés éve: 2014 Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2014 300 oldal · ISBN: 9786155441370

Sorozat: 1. Most akkor járunk? 2. Holnaptól minden rendben (nem befejezett?)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Miért olvastam el?

A borító miatt olvastam el, ugyanis ez a borító csodaszép! Egyszerűen odáig vagyok érte, nagyon jók a színei! Humoros, érdekes, figyelemfelkeltő, de a legjobb benne az ég és a felhők színei!

A könyvről és a szereplőkről

Anna (Beni húga)

A történetet E/1 -ben meséli el a főszereplőnk, a 13 éves, nyolcadikos Beni, akinek vannak iskolai barátai, van egy húga, szerető családja és egy legjobb barátja, aki történetesen lány. Eszterrel ugyanazon a napon születtek, az anyukáik a kórházban közben barátkoztak össze (és ők is legjobb barátok). A könyv lényegében Beni életének egy nagy változását vezeti fel – szép lassan megismerjük a csetelés mániáját, a barátait, a közös programjaikat, a szüleinek a munkáját, a hugicájának a mániáit, aztán csak: Bumm! Borul ez a szép világ és vége a résznek, várhatjuk a folytatást.

A regény felépítéséről érdemes tudni, hogy Beni agymenéseiből és történeteiből áll (mint írtam E/1-ben magyaráz), illetve a barátaival közös csetelésekből.

Morgások(k)

Az én ízlésemhez képest túl sok volt a tőmondat a könyvben… Mondhatnánk, hogy „De hiszen a mesélőnk csak 13 éves!” – ám ott bukik a mutatvány, hogy Beni képes roppant választékosan is írni, szép összetett mondatokat, szóval szerintem alkalomadtán nagyon eltérő a könyv fogalmazásának a stílusa…

Pl.:

„Kicsit úgy nézi ki, mint egy nagyra nőtt óvodás. Szeplős, vörös, és mindig mosolyog. És enni, na, azt nagyon szeret! Mondjuk én is, de ez normális szerintem. Hogy a kamaszok imádnak enni.” (39. oldal)

„Valami torokszorító feszültség és megmagyarázhatatlan meghatottság volt bennem, mindkettő nagyon fura és eddig ismeretlen érzés.” (99. oldal)

A másik dolog, ami idegesített a rengeteg olyan mondatkezdés, amikor a kezdőszó „Hogy”, „Hát”, „Na” vagy „De” volt… Tele van vele a könyv és belém még belém verte az irodalomtanárom, hogy ezekkel ne kezdjek mondatot, mert lehetne, hiszen mindent lehet, de ne… Irritáló!

A harmadik idegesítő dolog a könyvben egyetlen egy szó, amit ha beírok a keresőbe, akkor a google is kijavítja, ugyanis annyira alap: GÍROSZ. (a.k.a. GYROS!!!) Ilyen magyarítás nincs, nem szabadna lennie, mert belezsibbad az agyam a látványába… (OFF: Hozhatjátok a helyesírási szótárat, hogy helyes és elfogadott, de a light-os sem lesz soha lájtos nálam és a lájk-ot (like) is évekbe telt, míg megszoktam, elfogadtam.)

 

(innen)

Szerintem

Nem kell azonnal azt hinni, hogy rossz volt a könyv. A szülők munkája egyedi és érdekes, ugyanis Beni édesanyja szinkronszínész, míg az édesapja rádiós szerkesztő, és főleg otthon dolgoznak, ott veszik fel a reklámokat a lakásukban! Nagyon király lehet, főleg, hogy néha a gyerekeik (Beni és Anna) is segíthetnek nekik. Tetszett!

Egyébként imádtam Annát, a kis hercegnőt – egy cukorfalat volt a leányzó a koronáival, de Esztert is kedveltem. Talán csak Fedor és Andris hagytak hidegen a Beni körüli emberek közül, bár akadtak nekik is vicces pillanataik. Pl.: a köpőverseny a liftben. Nagyon fúj, de ahogy Beni apukája intézte a dolgokat! (Picit beleszerelmesedtem.)

Gavin Gough fotója

Összességében

Szájbarágós és önismétlős, de vannak benne jó részek és nagyon jó karakterek! Picit zavaró volt a nem lineáris történetvezetés, az ide-oda ugrálás az időben, amibe alkalomadtán bele is zavarodtam. Volt, hogy meg kellett állnom és visszalapoznom, hogy mikor vagyunk?! Mire összeállt az egész már untam az egészet, pedig érdekes volt ez a befejezés.

Maga a sztori so-so, hiszen cuki és nem volt rossz olvasni, de azért éreztem, hogy öreg vagyok már ehhez… Észrevettem a hibáit és zavartak olvasás közben. Nekem gyerekes volt és kevésbé izgalmas, mint amit a borító láttán vártam. Nem vagyok célcsoport. :] 

A folytatásra kíváncsi vagyok, hátha…

Zene a könyvben: Quimby - Autó egy szerpentinen

  

Értékelés: 3

Kinek ajánlom?

► Fiataloknak. Fiúknak-lányoknak egyaránt élvezetes, érdekes lehet.

► Mindenkinek, aki szeretne jópofa sztorit olvasni kiskamaszokról, akik nem picsognak, hanem szeretik egymást, összetartanak.

Kedvcsináló idézetek:

◈

Egyszer kimásoltam dokumentumba, hogy megtudjam, kábé hány oldal lenne Wordben a beszélgetésünk Esztivel, mondjuk, három hónap alatt. Idén júniustól szeptemberig 794 oldal volt. Nagyon kemény! Majd egyszer elolvasom egyben. Szinte mindennap csetelünk. Reggel, amikor felébredek, eszembe jut, hogy ő vajon fenn van-e már. És akkor írok neki egy üzit. Így kezdődött majdnem minden nap. Olyan színű a haja, mint a gesztenyéknek. Szorgalmas, okos és kék szemű. 

◈

- (…) Néha olyan az anyukám, mint, mondjuk, filmben a Légy jó mindhalálig. Szép, szomorú, torokszorító, de kicsit sok.

– Hát, ha a te családod a Légy jó mindhalálig, akkor az enyém meg a Brian élete. 

◈

Néha olyan helyre is érdemes kirándulni, ami tök közel van az otthonodhoz, és ezerszer láttad már. Nekem bejön, ha valami mindig máshogyan szép.

◈◈◈◈◈

A képek a Pinterest táblámról származnak: Most akkor járunk?

◈◈◈◈◈