Mal felnyögött.
– Az embernek joga van ahhoz, hogy ha akar, az ágyon ugráljon, és ha
akarja, akkor minden vizet kipancsoljon a kádból, anya!
– Te már 27 éves vagy, drágám.
|
Fülszöveg:
☆
Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár
barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…
Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa
villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy
gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd
mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és
nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.
Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik
majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt
plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis
anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért
cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen
nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy
mégsem?
Könyv
információk:
Eredeti
mű: Play
Eredeti
megjelenés éve: 2013
376 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789633996720 ·
Fordította:
Császár László
|
Stage
Dive sorozat:
2. Play -
Futam
3.
Lead - Ének
4.
Deep
(befejezett)
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el? Már az első rész óta vártam, hogy végre Mal, a dobos kerüljön
a reflektorfénybe.
A történet
Abszolút klisé alapokon nyugszik a sztori. Egyrészt a nő
összejön azzal a zenésszel, akinek a képeivel - posztereivel már kislányként /
tiniként is kitapétázta a falát. Másrészt épp eltűnik az albérlő társam,
nehezen (vagy sehogy se) tudom kifizetni a részét, épp beköltözik egy szuperdögös
félisten, akivel aztán egymásba szeretünk, de eddig csupán egyetlen egyszer
találkoztunk.
Szóval innen indulunk… ha nem szerettem volna meg Mal
Ericsont az előző részben, akkor nem tudom, hogy nekiálltam-e volna a
regénynek. Az előző rész fordulatosabb, hevesebb, agresszívabb volt, sokkal
jobban pörgött a sztori, de ezt behozta nálam a regény a maga humorával, a
karakterek szerethetőségével.
… ezt a könyvet totál Mal vitte el a hátán, habár akadtak jó
pillanatai a női főszereplőnek is. Anne egy szerethető jelenség, megvan a maga
robbanáspontja és nagyon jó párost alkottak a dobossal, de a háttértörténet,
amit kapott kegyetlenül unalmas volt. Mondjuk, a feloldása is… Anne annyiban
volt érdekes jelenség, hogy képes volt visszapofázni Mal-nak (alkalomadtán) és
mellette szólt, hogy egy könyvesboltban dolgozik. Ennyike.
Amikor azt mondom, hogy Mal vitte a sztorit, akkor szó
szerint értem. Maga a srác egy menő zenekar dobosa, ki van tetoválva, haláli a
humora és egy cukorbogyó a feje búbjától a talpáig, de ő kapott egy kemény
háttértörténetet, ami folyamatosan jelen volt a sztoriban, nem sodorták félre
egy percre se. (Spoiler: haldoklik az édesanyja és őt szeretné boldoggá tenni ~
spoiler vége.)
A nyelvezete épp
olyan, mint az első részé, bár úgy éreztem, hogy valamennyivel kevesebb benne a
káromkodás. A szleng szerencsére nem feltűnő, csak a végén volt egy-két olyan
szó, amitől tikkelni kezdtem (fagyó ~ fagyasztó, mokesz ~ monokli). Semmiképpen
nem adnám huszonévesek szájába ezeket a szófordulatokat, rövidítéseket…
Összességében
Néha kellenek az ilyen szirupos, vicces, romantikus sztorik,
amikben dögös rock bandatagok normális / átlagos nőkbe szeretnek bele. Tudom,
hogy amúgy ez egy totál esélytelen kamu-sztori, de szerintem minden… khm…
a legtöbb nőnek van egy zenész-szerelme, akinek a posztereivel körbevette magát
és elábrándozgatott róla... (Nézzünk mélyen magunkba! Ugye, hogy ugye.)
A történet tetszett, elég sokat nevettem rajta, és úgy vagyok
vele, hogy Mal beköltözhetne akár holnap is, szorítok neki helyet. (Csak a dührohamait minimalizálja...)
(OFF: Muszáj
hozzátennem, hogy a nem Mal-rajongóknak nagy eséllyel kevésbé fog tetszeni ez a tök átlagos sztori,
mint a fanoknak. Az első fordulataihoz képest sehol nincs és alapjaiban klisés.)
Kedvenc rész: Amikor Anne az elején (káromkodva) leosztja Mal-t. Akkor kedveltem meg
ezt a totál semmilyen csajt.
Kedvenc: Mal! (Még
mindig imádom ezt a kis, nem normális, adrenalin bombát!)
Értékelés: 4,5
Ajánlom:
Romantikus-erotikus, new adult könyvek rajongóinak, akiket
nem zavar a káromkodás. Bónusz pont: ha izgatnak a rock sztárok és/vagy a
jólelkű, játékos férfiak, akkor neked való!
Folytatás?
A többi Stage Dive tag jelen volt ugyan, de továbbra sem
kaptam kedvet a többiek (Jimmy és Ben) történetéhez. Nem tűnnek ugyan annyira ellenszenves,
mint a Lick
– Taktus olvasásakor, de nem sikerült megkedvelnem őket. Viszont
ebben a részben már feltűnik mind Jimmy, mind Ben leendő nője… Kíváncsi lettem
arra, hogy mi lesz velük, szóval 100 %, hogy el fogom olvasni a sorozat további
két részét is. (A
Lead – Ének úgyis jön ősszel, ha minden igaz.)
Kedvcsináló idézetek:
☆
– Amikor az ember egy vécékefével a
kezében hadonászva lelkendezik, milyen hihetetlenül tiszta a klotyó, akkor
szerintem éppen itt az idő, hogy átgondolja az életét.
☆
– Ó, szóval kefélhetnéked van?
– Hát, igen. Nem vagyok hozzászokva,
hogy egy vagy két napnál többet kibírjak dugás nélkül. Ilyenkor mindig feszült
leszek. – Aztán ott helyben eljárt egy apró táncot, hogy bemutassa, mennyire. –
És ez nekem nagyon nem tetszik. Rajta, Anne! Segíts ki egy jó barátot! Klassz
lesz!
– Őszintén szólva még soha életemben
nem hallottam ennél romantikusabbat. Szinte érzem, hogy a combjaim maguktól
nyílnak szét neked.
– Mert jobban tetszene, valami hasbaakasztó
baromság a szerelemről?
– Nem. – De talán mégis, hallottam valahol mélyen, a bensőmben egy
rettenetes hang suttogását. Tudtam, hogy minél hamarabb el kell hallgattatnom.
☆
– Nem.
– Hazudsz – gúnyolódott velem halkan.
– Tuti, hogy elképzelted, milyen lennék nadrág nélkül.
És basszus, tényleg!
– Ez nagyon udvariatlan ám, ugye
tudod? Rettenetesen megsérted vele a magánszférámat. – Aztán közelebb hajolt,
hogy a lehelete szinte perzselte a fülemet. – Bármit képzeltél, valójában
sokkal nagyobb!
– Én nem képzeltem semmit.
– Pedig komolyan beszélek. Szó
szerint egy kész szörnyeteg. És képtelen vagyok uralni.
– Malcolm…
– Jobb lesz, ha előszedsz valahonnan
egy ostort meg egy széket, ha meg akarod szelídíteni, Anne!
☆☆☆☆☆
☆☆☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése