2016. augusztus 12., péntek



Kylie Scott: Play - Futam (Stage Dive 2.)



Mal felnyögött.
– Az embernek joga van ahhoz, hogy ha akar, az ágyon ugráljon, és ha akarja, akkor minden vizet kipancsoljon a kádból, anya!
– Te már 27 éves vagy, drágám.

  
Fülszöveg:
Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Könyv információk:

Eredeti mű: Play
Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyvmolyképző, Szeged, 2016
376 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789633996720 ·
Fordította: Császár László
Stage Dive sorozat:

4. Deep

(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el? Már az első rész óta vártam, hogy végre Mal, a dobos kerüljön a reflektorfénybe.


A történet

Abszolút klisé alapokon nyugszik a sztori. Egyrészt a nő összejön azzal a zenésszel, akinek a képeivel - posztereivel már kislányként / tiniként is kitapétázta a falát. Másrészt épp eltűnik az albérlő társam, nehezen (vagy sehogy se) tudom kifizetni a részét, épp beköltözik egy szuperdögös félisten, akivel aztán egymásba szeretünk, de eddig csupán egyetlen egyszer találkoztunk.
Szóval innen indulunk… ha nem szerettem volna meg Mal Ericsont az előző részben, akkor nem tudom, hogy nekiálltam-e volna a regénynek. Az előző rész fordulatosabb, hevesebb, agresszívabb volt, sokkal jobban pörgött a sztori, de ezt behozta nálam a regény a maga humorával, a karakterek szerethetőségével.

Szerintem…

… ezt a könyvet totál Mal vitte el a hátán, habár akadtak jó pillanatai a női főszereplőnek is. Anne egy szerethető jelenség, megvan a maga robbanáspontja és nagyon jó párost alkottak a dobossal, de a háttértörténet, amit kapott kegyetlenül unalmas volt. Mondjuk, a feloldása is… Anne annyiban volt érdekes jelenség, hogy képes volt visszapofázni Mal-nak (alkalomadtán) és mellette szólt, hogy egy könyvesboltban dolgozik. Ennyike.

Amikor azt mondom, hogy Mal vitte a sztorit, akkor szó szerint értem. Maga a srác egy menő zenekar dobosa, ki van tetoválva, haláli a humora és egy cukorbogyó a feje búbjától a talpáig, de ő kapott egy kemény háttértörténetet, ami folyamatosan jelen volt a sztoriban, nem sodorták félre egy percre se. (Spoiler: haldoklik az édesanyja és őt szeretné boldoggá tenni ~ spoiler vége.)

A nyelvezete épp olyan, mint az első részé, bár úgy éreztem, hogy valamennyivel kevesebb benne a káromkodás. A szleng szerencsére nem feltűnő, csak a végén volt egy-két olyan szó, amitől tikkelni kezdtem (fagyó ~ fagyasztó, mokesz ~ monokli). Semmiképpen nem adnám huszonévesek szájába ezeket a szófordulatokat, rövidítéseket…

Összességében

Néha kellenek az ilyen szirupos, vicces, romantikus sztorik, amikben dögös rock bandatagok normális / átlagos nőkbe szeretnek bele. Tudom, hogy amúgy ez egy totál esélytelen kamu-sztori, de szerintem minden… khm… a legtöbb nőnek van egy zenész-szerelme, akinek a posztereivel körbevette magát és elábrándozgatott róla... (Nézzünk mélyen magunkba! Ugye, hogy ugye.)
A történet tetszett, elég sokat nevettem rajta, és úgy vagyok vele, hogy Mal beköltözhetne akár holnap is, szorítok neki helyet. (Csak a dührohamait minimalizálja...)

(OFF: Muszáj hozzátennem, hogy a nem Mal-rajongóknak nagy eséllyel  kevésbé fog tetszeni ez a tök átlagos sztori, mint a fanoknak. Az első fordulataihoz képest sehol nincs és alapjaiban klisés.)

Kedvenc rész: Amikor Anne az elején (káromkodva) leosztja Mal-t. Akkor kedveltem meg ezt a totál semmilyen csajt.

Kedvenc: Mal! (Még mindig imádom ezt a kis, nem normális, adrenalin bombát!)


Értékelés: 4,5

Ajánlom:
Romantikus-erotikus, new adult könyvek rajongóinak, akiket nem zavar a káromkodás. Bónusz pont: ha izgatnak a rock sztárok és/vagy a jólelkű, játékos férfiak, akkor neked való!

Folytatás?
A többi Stage Dive tag jelen volt ugyan, de továbbra sem kaptam kedvet a többiek (Jimmy és Ben) történetéhez. Nem tűnnek ugyan annyira ellenszenves, mint a Lick – Taktus olvasásakor, de nem sikerült megkedvelnem őket. Viszont ebben a részben már feltűnik mind Jimmy, mind Ben leendő nője… Kíváncsi lettem arra, hogy mi lesz velük, szóval 100 %, hogy el fogom olvasni a sorozat további két részét is. (A Lead – Ének úgyis jön ősszel, ha minden igaz.)


Kedvcsináló idézetek:
– Amikor az ember egy vécékefével a kezében hadonászva lelkendezik, milyen hihetetlenül tiszta a klotyó, akkor szerintem éppen itt az idő, hogy átgondolja az életét.

– Ó, szóval kefélhetnéked van?
– Hát, igen. Nem vagyok hozzászokva, hogy egy vagy két napnál többet kibírjak dugás nélkül. Ilyenkor mindig feszült leszek. – Aztán ott helyben eljárt egy apró táncot, hogy bemutassa, mennyire. – És ez nekem nagyon nem tetszik. Rajta, Anne! Segíts ki egy jó barátot! Klassz lesz!
– Őszintén szólva még soha életemben nem hallottam ennél romantikusabbat. Szinte érzem, hogy a combjaim maguktól nyílnak szét neked.
– Mert jobban tetszene, valami hasbaakasztó baromság a szerelemről?
– Nem. – De talán mégis, hallottam valahol mélyen, a bensőmben egy rettenetes hang suttogását. Tudtam, hogy minél hamarabb el kell hallgattatnom.

– Az arcod egészen elvörösödött. Csak nem huncutságokon járt az eszed, Anne?
– Nem.
– Hazudsz – gúnyolódott velem halkan. – Tuti, hogy elképzelted, milyen lennék nadrág nélkül.
És basszus, tényleg!
– Ez nagyon udvariatlan ám, ugye tudod? Rettenetesen megsérted vele a magánszférámat. – Aztán közelebb hajolt, hogy a lehelete szinte perzselte a fülemet. – Bármit képzeltél, valójában sokkal nagyobb!
– Én nem képzeltem semmit.
– Pedig komolyan beszélek. Szó szerint egy kész szörnyeteg. És képtelen vagyok uralni.
– Malcolm…
– Jobb lesz, ha előszedsz valahonnan egy ostort meg egy széket, ha meg akarod szelídíteni, Anne!

☆☆☆☆☆
Képgyűjtemény a Pinteresten: Stage Dive.
Különböző PLAY (Stage Dive #2) kiadások borítói a GoodReads-en!
☆☆☆☆☆

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése