2017. február 18., szombat



Molnár T. Eszter: Stand ​up! (Egy majdnem normális család 1.)

  

– Nem fogsz elkésni?
– Megyek valahová? – kérdezett vissza apa. Nem fordult felém, Venczel urat nézte a körfolyosó túloldalán. Misu idegesen felröhögött, aztán prüszkölve köhögte fel a félrenyelt kakaót.
– Reggelente általában elindulsz dolgozni – mondtam.

  
Fülszöveg:
Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is.
Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát.
Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.

Könyv információk:

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
246 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789634101369
Sorozat:

2. Most már igazán

(még nem befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Egyrészt, mert Szimirza ajánlotta az ő számára fenntartott ajánlópolcomon másrészt azért, mert még nem olvastam rossz könyvet a kiadótól és rám fért valami jó. (Egyébként Merítés-díj esélyes, vagyis kihíváshoz is kell! ,))

Szerintem...

Nagyon érdekes, hogy egy igazán naiv, 14-15 éves lány szemszögéből látjuk az alkoholizmust, a családi kapcsolatokat, a segítségre szoruló állatokat és embereket. Bakos Virág nem akar sokat, csak szeretne jóban lenni az osztályával, szerető és összetartó családot akar és kevesebb boldogtalanságot a szeretteinek… Ő mindenkinek azt kívánja, hogy „jól” legyen.
Szerettem Virágot, nem is értem, hogyan lehet őt nem szeretni! Azt hiszem, hogy a szívem szakadt meg érte, amikor kifejtette, hogy mit és miért szeretne a szuper képességének…

Persze nem egy nagy giccs a sztori – félreértés ne essék! -, tényleg vannak benne komoly témák és még komolyabb történések, pl. Berci csavarja várható volt, de kételkedtem benne, hogy meg meri-e lépni a szerző! Az édesapa alkoholizmusa, a bemutatott feleség alapanyag rájuk erőszakolása, a lassú csalási csőd és Virág testvéreinek kálváriája csak még erőteljesebben hatott a mesélő naiv elbeszélésében. Néha megrázó élmény volt olvasni!


A regény szerkezete és sztorija

Naplóregény, amivel nem is lenne baj, de eleinte roppant idegesítő, hogy röpke bekezdésekből tudjuk meg, hogy ki kicsoda Virág életében és mi a sztorijuk. Meg kell szokni, nincs mese, ugyanis utána fel sem tűnik a sok apró információmorzsa és élvezetessé válik a lány mesélési stílusa.

Problem…?

Virág nővérét, Verát és az ő mentalitását nem sikerült megkedvelnem. Borzasztó perszóna, akinek semmi sem számít… Ha ezen az úton halad tovább, akkor „rongy nő” lesz belőle, akibe minden férfi beletörli majd a lábát. (If you know, what I mean!)

„– Mi van akkor, ha egyszerre két srácba zúg bele az ember?
– Viccelsz? – nevetett fel megkönnyebbülten. – Akkor egy egész jegyet romlik az átlagod a suliban.”


Összességében

Izgalmas, sokrétű és ötletes történet. Tetszett a csajszi stílusa, bár meg kellett szoknom a történetmesélés módját… Kellemes kikapcsolódás, humoros sztori épp annyi drámával és szomorúsággal, amennyi ahhoz kell, hogy ne egy fluffy ifjúsági regényt kapjunk. A borító nagyon aranyos, kifejezetten ötletes és jópofa, szinte az olvasó kezébe ugrik! 

Imádtam a főszereplő elköteleződését az állatok (kutyák, hörik, madarak), Gerald Durrell könyvei és a családja iránt. Bírtam Dani fejét, tündéri kissrác a maga nem tolakodó, segítőkész, rajongó módján, de az én kedvencem mégis Berci volt, aki szinte betegesen vágyik egy barátra, pár jó szóra és egy kis odafigyelésre. (Marhára utáltam Virágot az elején, amiért folyton lerázta szegény gyereket…)

Kedvencek: BERCI ( ), Virág, Misu

Értékelés: 5

Bónusz pont a könyvnek, amiért a mondanivalójával a helyes irányba tereli az olvasót (pl.: egymás segítése, elfogadás, családszeretet, állatmenhelyek támogatása, stb…). ABSZOLÚT AJÁNLOM!

Folytatom?  Naná, hogy!

Kedvcsináló idézetek:
Még Vera is kedves velem, tegnap felolvasott nekem a Coco Channel -életrajzból, amit karácsonyra vettem neki, ma pedig ő díszítette fel a tortámat marcipánkutyákkal és egy madárral, ami szerinte szalakóta, pedig igazából papagáj. Persze csupa olyasmit kaptam, amire már nagyon szükségem volt, új sportcipőt meg télikabátot, mert most volt leértékelve, de aztán ki ne nődd nekem a nyáron, majd igyekszem, Helga néni, de Misu kitett magáért, és valahonnan megszerezte nekem a Hahagájt, az egyetlen Gerald Durrell-könyvet, ami nem volt meg nekem, sőt még egy tábla csokit is vett mellé, s az egészet átkötötte egy madzaggal.
Apa szétválasztott minket, de annyira elszomorodott, hogy meg kellett bontania a misebort, amit Helga nénitől kapott ünnepi alkalmakra. Mire tartogassam, nekünk nincsenek is ünnepi alkalmaink, mondta, én pedig megsajnáltam, és odaültem mellé a karácsonyfa alá. Mire elállt az orrom vére, rájöttem, hogy inkább magamat kéne sajnálom, végül is apa legalább misebort kapott a testvérétől, én meg csak egy lecsúszott jobbegyenest.
– …Miért vagy te ennyire ügyetlen, Virág?
– Nem tudom, Helga néni, talán mert az apám túl sokat ivott, amikor az anyám terhes volt velem.
– Virág! Hogy mersz ilyet mondani! – sikoltott Helga néni – Azonnal kérjél bocsánatot!
– Bocs, apa!
– Egyre jobb Virág – felelte apa cinkos mosollyal – Ez már egy egész komoly vicc volt.
– Feri, nem lehetsz ennyire engedékeny! Nem lehet így gyereket nevelni!
– Arra nevelem őket, hogy tiszteljék, ami számomra fontos. És a humor, számomra az egyik legfontosabb. 
✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 
A képek a Pinterest táblámról származnak: Egy majdnem normális család
✖ ✖ ✖ ✖ ✖ 


5 megjegyzés:

  1. hát én nem tudom, engem kifejezetten taszít ez a borító. Nagyon szépek a színei, de valahogy az a hatalmas haj, és hogy bele van gabalyodva egy óriási bélyegszerű cucc, ami a könyv címét mutatja... hát... nekem nem jön be. :) És a lány tekintete is olyan furcsa.
    Bocsi, hogy leszólom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugodtan!* Mondjuk a hajáról szegényke nem tehet, az egész könyv tele van azzal, hogy mindenféle kenceficével próbálja kigubancolni... :') Csak nekem ez valahogy nem tűnt fontosnak, említésre méltónak... (Amúgy Virág elég furcsa, lehet azért ilyen a tekintete. :D)

      *Nekem a második részé ilyen: nem szeretem, nem jön be... - furcsák rajta az emberkék...

      Törlés
    2. Na most megnéztem a második rész borítóját, az szerintem nem rossz. :) Azon olyan kedves arcuk van, a haja se olyan bántó, és ez így már hihetőbb, hogy nem a hajában, hanem a nyakukban lóg a tábla. Bocsi, úgy látszik, ebben nagyon nem egyezünk. ;)

      Törlés
    3. :D Nem gond, szerintem ez vicces.

      Törlés