|
– Te vagy az első fiú,
akit kedvelek. Fogalmad sincs, milyen sokat jelentesz nekem. Nem érdekel a
csomagolásod. Te érdekelsz. Az enyém vagy. Hozzám tartozol!
|
Fülszöveg:
♫
A túlsúlyos Márk mindennél jobban
vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt
nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát. Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a
nagy Ő? Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám
doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az
élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer. Újjáépíthetjük a nulláról az
életünket? Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük? A két fiú közös munkahelyen kezd el
dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De
kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív
útjába áll…
|
Könyv
információk:
Eredeti megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző,
Szeged, 2015
392 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789633994139
|
A szerző könyvei:
Fogadj
el!
(Előzmény
novella:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Régóta olvasom Tibi
blogját és kíváncsi voltam rá, hogy regényformában mire képes. Tetszik, hogy
nem csak átlag regény, hanem foglalkozik a zaklatással, a bántalmazással, mások
megfélemlítésével, önmagunk és mások elfogadásával egy kapcsolatban. (Egyébként egy Molyos ajándékozás - LMBTQ 5.0 - keretein belül kaptam a könyvet @Veronika_Szakácstól, aki nem is sejti, hogy mennyire jót választott! :) Köszönöm még egyszer!)
A regény felépítése és stílusa
Két elbeszélőnk van: két
fiatal srác, akik E/1-ben élik meg a találkozásukat az új munkahelyükön. Márk
túlsúlyos, félénk, magába húzódó és hallgatag srác, aki imád sorozatokat nézni
és bekuckózni a legjobb barátnőjével (és lakótársával) a lakásukba. Olivér
ex-úszó, aki igyekszik megállni a saját lábán, miután egy doppingbotrány miatt
eltiltották a sporttól. Magabiztos, dögös, ám arrogáns stílusú álompasi.
Szeretem, ha a
főszereplők felváltva mesélik el a történetet, ahogy azt is, ha megvan a maga
sanyarú háttértörténetük, ami szép lassan kibontakozik a regény olvasása
közben. Márk nem csak a túlsúlyával küzd, ahogy Olivérnek sem csak az úszás
miatt szakad meg a szíve, de nem fogom elspoilerezni a sztorijukat.
Mindkettejük élete kicsit mellbevágó és torokszorító belegondolni, hogy milyen
lehetett számukra így felnőni…
Szerintem…
Olivér közelebb áll
hozzám stílusban – kinézetben távolabb nem is állhatna -, ugyanis mindketten
védfalként vesszük körbe magunkat az arroganciával. A zárkózottságot
elutasítással palástoljuk és csak kevés ember képes igazán közel férkőzni
hozzánk.
Márkra jobban hasonlítok
alkatilag, ám én előrébb vagyok az önelfogadás útján – továbbá korban is a
harminc felé araszolok, nem a húsz felé, mint ő. Lehet, hogy nagyon hamar az
agyamra menne a stílusa, ugyanis nekem kicsit DramaQueen, de mégis kedveltem a hatalmas szíve miatt! Ha nagyon
felszínesen nézem a helyzetet, akkor inkább The
Walking Dead-es, mind GLEE-s vagy
Bajos csajokos emberke vagyok, ezért
jobban érzem magam TWD-s emberkékkel
körülvéve…
A történet megragadó: új munkahely, két teljesen eltérő
személyiségű fiatal összerakása, nehézkes összebarátkozás, aztán jön a szerelem
és vele együtt jönnek a nehézségek. Kifejezetten imádom ezt a témát yaoikban és slashekben, de még sosem olvastam róluk LMBT regényben! BEJÖTT!
Összességében
Olvasmányos, nem gejl
történet, szerintem a lezárása is jó volt, mert nem egy előre megírt Boldogan éltek, amíg…, hanem az
olvasó sejtheti, hogy mi lesz a fiúkkal, ha elindulnak ezen az úton.
Tetszett, szerettem a
fiúkat és nagyon bírtam az összemelegedésük történetét! A legjobban azt
szerettem, amikor elkezdenek együtt dolgozni és Márk igyekszik eltűnni a
zenében, hogy véletlenül se kelljen Olivérhez szólnia!
Különösen szerettem, hogy
Márk képes úgy tekinteni Budapestre, ahogy én: ezredszerre is elvarázsolja a
rengeteg épület, a sok szín, a látvány és nem képes csak úgy otthon lenni benne.
Hogy ne csak ömlengés
legyen, jöjjön egy kicsi kritika: a „Márkó”-zás
rettenetesen irritált… sosem jutna eszembe ez a becézés a Márk név kapcsán.
Értékelés: 5
Van pár fontosabb
mellékszereplő a könyvben – majdnem mindenki nő… -, de nem fogom részletesen
elmesélni, hogy ki kinek a kicsodája, csupán Dorinára térnék ki. Bírtam Márkot,
ezért marhára rühelltem az ő BFF csajszikáját, amiért… Khm. NO SPOILER! Szóval Dorinát csak és
kizárólag a regény alapján rühelltem, viszont utána elolvastam ezt a bizonyos
előzmény történetet, ami többek között Márk és Dorina összeköltözését is érinti…
Az a helyzet, hogy mégsem rühellem őt. Miatta és a Márkkal való kapcsolata
miatt megéri elolvasni az író oldalán megtalálható novellát, ezért mindenkinek
ajánlom, hogy - akár a regény előtt, akár
a regény után - kerítsen sort rá! Persze Olivér része is tetszett, jól
esett viszontlátni, csak Dorina miatt fájt a szívem a regény után és jól esett,
hogy helyre rakták nálam.
OFF: Remélem,
hogy hamarosan jön egy új könyv tőle, mert már csak a Fogadj el! áll
olvasatlanul a polcomon…
Ajánlom, ha… szereted az azonos témájú (lmbt irodai románc) slasheket
és/vagy yaoikat; ha érdekel egy izgalmas lmbt történet, amiben hangsúlyos az
önelfogadás, illetve mások elfogadása.
Nem ajánlom, ha… nem bírod a „meleg regényeket” vagy a Drama Queen
beállítottságú szereplőket (ugyanis Márk hajlamos túlzásba esni).
Kedvcsináló idézetek:
♫
Tágra nyitja a szemét, a
két kezébe fogja az arcom. A válaszomra kíváncsi.
– Egész jó veled az
ágyban! – bököm ki, mire vigyorogni kezd.
– Ez természetesen igaz.
De most másra vagyok kíváncsi – a homlokát az enyémnek dönti.
– Hallani akarom!
– Fenyvesi Olivér, most
figyelj! Szerelmes vagyok beléd!
Elégedetten elmosolyodik,
hogy aztán végre megcsókoljon.
♫
Gyűlöltem az általános
iskolát és a gimnáziumot is. A súlyom miatt folyton gúnyolódások céltáblája
voltam, miközben azt sem tudtam, mit vétettem ellenük. Egyszer meg is kérdeztem
az egyik srácot, hogy mi baja velem. Egyszerűen felelt, telis-tele gyűlölettel:
„Az a bajom, hogy élsz.” Ezzel nem tudtam mit kezdeni.
♫
– Hallottál már a The Walking Dead-ről? – A kérdésem
hallatán eltűnik a szín Márk arcáról, nem is tudom láttam-e őt valaha ennyire
sápadtnak. – Valamilyen zombis cucc, állítólag állati jó.
– Én azt nem nézem meg –
motyogja maga elé. – Abban undorító zombik vannak.
– Ne légy beszari! –
Hihetetlen milyen jólesik cukkolni. – Hátha énekelni is fognak benne. Talán még
táncolnak is!
Mélyen a szemébe nézek,
kíváncsian várom, mi lesz a reakciója. Egy ideig csak állunk így, aztán
elfordítja a tekintetét. Győztem!
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Nem
sajátok! :)
♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése