2017. június 5., hétfő



Marie Lu: Champion ​- Bajnok (Legenda 3.)



- Egyszer elmesélted, hogy miért választottad magadnak a Day nevet - mondja, a hangja eltökélt. A kezemre teszi a kezét, eltakarva a gemkapocs gyűrűt. Meleg a bőre, az érintésétől elfogy a levegőm. - Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Igaz?


Fülszöveg:
June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség.
Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Könyv információk:

Eredeti mű: Champion
Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyvmolyképző, Szeged, 2014
372 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633739525 ·
Fordította: AncsaT
A sorozat részei:

3. Champion - Bajnok

(befejezett)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?

2015 óta halogatom a lezárást, mert a második rész végén kaptam egy kisebb sokkot. Nem viccelek! Ha a hasonló ízlésű barátnőm, Lorelle nem olvassa el előttem és mondja azt, hogy „nem fog fájni, olvassam már el”, akkor nem tudom, meddig halogattam volna. (Mondjuk így is ráhúztam pár plusz hónapot az ő olvasására. :D)

Őszintén szólva…

…nem tudom, mit mondhatnék, mert eléggé taccsra vágott ez az utolsó rész. Hiányoztak már az én kis lázadóim! A könyv elején Day és June eltávolodott egymástól mind térben, mind időben. A lányt lefoglalja, hogy az Első segítségére legyen és betanuljon a kilátásba helyezett posztjába, miközben Day az öccsével és önmagával foglalkozik. Eden egy igazi cukorfalat, akinek meghatott a felnőttes, önfeláldozó gondolkodása – mondjuk amilyen életük volt, megértem, hogy ennyire komoly kiscsávó lett belőle. Dayt továbbra is oda-vissza imádom: minden megmozdulását, még a lába nyomát is, de kicsit összetörte a szívem a „problémája”.

Komolyan azt hittem, hogy Day részei miatt képtelen leszek elolvasni a trilógia lezárását… és még így is, hogy tudtam, hogy megrázó lesz, sikerült megdöbbentenie. Végülis emiatt mondom azt, hogy abszolút érdemes belevágni a Legenda-trilógiába! Komoly dolgokkal operál, fontos döntéseket kell meghozniuk a szereplőknek és akkor is embernek kell lenniük a talpukon, amikor mások mindent eldobva elmenekülnek a problémák elől.

Természetesen folytatódik a háború a Köztársaság és a Kolóniák között, továbbra is mindkét fél szeretné megnyerni magának Day támogatását és nem riadnak vissza a fenyegetésektől sem. A történet fele körül végre belendült a sztori, visszatérnek a Patrióták is és végre elmondja valaki Day titkát June-nak, akit szinte azonnal meg is üt tőle a guta. (Mint a második résznél engem. :D) Ez persze ismét egymás felé sodorja az álompáromat, aminek még jobban örültem, mint annak, hogy Eden többet szerepelt.

A legnagyobb csalódás Anden volt, aki bár feldobta a 2. részt – sőt, ő volt a sztori fénypontja! -, ezt lelombozta… Csak szenved, szenved és szenved, aztán meg egyszer csak elborul. Picit. Tess ugyanakkor kellemes csalódást okozott, egész megkedveltem ezt a csajszit! Az előző részekben felesleges elem volt, itt viszont végre sikerült elfogadtatnia magát. (Oké, nem spoilerezek, de a könyv végén már igazán megéri a pénzét!) 



Összességében

Az utolsó rész eleje elég unalmas, túl sok volt nekem a rengeteg megbeszélés és a szenvedés az új Elsővel… és mégis imádtam, mert megdöbbentően király a vége! Nem mondom, hogy nem voltak benne alig hihető - vagy egyenesen hihetetlen – elemek, de ütős lett. Összességében érdekes lezárást kapott a trilógia és ennek és személy szerint nagyon örülök!
Mindenképpen megér egy olvasást Day és June története – bár én az egész újraolvasását fontolgatom éppen -, ha meg tudunk birkózni ezzel a rengeteg katonáskodással. (Sorry, nekem sok volt.) Jó lenne még valamit olvasni az írónőtől.

KEDVENCEK: Day és June, ez nem is kérdés! De szerettem azt a részt is az Antraktiszon, amikor felvették a szuper szemüvegeket. Azt az életet imádnám! (Ld. az idézeteknél lent.)

Értékelés: 4

Valami más az írónőtől?

Én személy szerint szívesen olvasnám magyarul a The Young Elites-trilógiát, ami egy reneszánsz korhoz hasonló világban játszódik, de igazi YA disztópia, amiben jelen van a mágia és a romantika is. Persze az új sorozatának, a Warcrossnak is nagyon örülnék, mert az meg egy gamer világgal kapcsolatos YA sci-fi/disztópia!



Kinek ajánlom?
® Mindenkinek, aki szereti, ha kemény főszereplők egy kegyetlen világban megnyerhetetlen háborúsat játszanak.
® Mindenkinek, aki szereti azokat a Young Adult disztópiákat, amikben a szerelem ugyan jelen van, de kevésbé fontos, mint a túlélés!
® Azoknak az olvasóknak, akik szeretik a váltott szemszögű történeteket!

Kedvcsináló idézetek:
– Teljesen elveszed az eszem, June – morogja a hajamba. – Te vagy a legijesztőbb, legokosabb, legbátrabb ember, akit ismerek, Össze kell szedjem minden erőmet, ha nem akarok lemaradni mögötted. Soha senki nem lesz hozzád fogható. Tisztában vagy vele, igaz? – Felemelem az arcom, hogy ránézzek. Szemében az óriásképernyők fénye játszik, az éjszaka színeinek szivárványa. – Emberek milliárdjai jönnek majd erre a világra, de soha senki nem lesz hozzád fogható.
– Mit is szokott anya mondani rólunk? – kérdi. Megpróbálja elterelni a figyelmemet a fájdalomról.
Mosolyt erőltetek az arcomra.
– Mindig azt mondta, hogy akinek három fia van, annak mintha egy apró tornádó volna a házában, ami ráadásul még vissza is beszél.
– Az élet Ross Cityben olyan, mint egy játék, és mi mindannyian játékosok vagyok. Az őshonos antarktisziaknak nincs szüksége szemüvegre, mint önöknek, látogatóknak, mert nekünk, ami kor betöltjük a tizenhármat, beültetnek egy chipet a homlokunkba. Van egy szoftver, ami pontokat rendel körülöttünk mindenhez. – A növény felé int. – Látja ott azt a lebegő feliratot, hogy öntözés, plusz egy? – Bólintok. – Ha például úgy dönt, hogy meg öntözi ezt a növényt, kap érte egy pontot. Szinte bármilyen Ross Cityben végrehajtott pozitív cselekedetével pontokat szerezhet, a negatív dolgokért pedig pontlevonás jár. Ahogy gyűlnek a pontjai, egyre magasabb szinteket érhet el. Ön most az egyes szinten van. – A feje fölött lebegő virtuális számra mutat. – Én pedig a tizenhármason.

✪✪✪✪✪
A képek a Pinterest táblámról származnak: Legend - Marie Lu
Különböző kiadások borítói a GoodReads-en: CHAMPION
LEGEND wikia – az angolul értőknek rengeteg plusz infóval!
✪✪✪✪✪


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése