– Nem kell a
habosítás, Karinthy! Így is látjuk, mennyire nem tudsz semmit önmagadról.
Lássuk az életrajzodat. Mikor születtél?
– 1882-ben… vagy
’83-ban? Mindig mást szoktam mondani. Tetszik tudni, nem emlékszem pontosan,
még nagyon kicsi voltam.
– Bravó, kisfiam.
De azt talán tudod, hol nőttél fel?
– Nem nőttem fel.
|
◈
Ha egy
szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok
feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20.
század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben
a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli,
pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi
családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúkból, és
a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál.
A könyvet tehát el kell olvasnia
mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki
kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a
többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb
barátra és mókakomára találhatnak.
Megrázó és humoros, mély és felemelő,
felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel
ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért
abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az
ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta. - Litkai Gergely
Könyv információk:
Eredeti megjelenés éve: 2016
Tilos az Á Könyvek,
Budapest, 2016
282 oldal ·
keménytáblás ·
ISBN: 9789634101956
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Ez a könyv is a zsűrizéshez
kellett: Merítés-díj
2016. ifjúsági irodalom, egyébként lehet, hogy nem álltam volna neki,
pedig imádtam! Mire nem jó a „munka”, mi?
Szerintem
Humoros, mégis kemény témát
feldolgozó, itt-ott nyomasztó történet. Nem tudtam, mit várhatok az írónőtől,
de szerintem fogok még tőle olvasni a jövőben, mert egyáltalán nem okozott csalódást.
Nem tűnt az én típusomnak a regény, mégis lekötött és tetszett. Szerettem ezt a
kicsit elmélkedős, költő-macskás, világok közt és időben utazgató témát.
Totál egyedi - így tudnám
jellemezni a Nincsenapám, seanyám
című könyvet. Bár elsőre unszimpatikusnak tűnt az irodalomért nem igazán
rajongó kamaszlány, a végére egészen megszerettem Őt, ezért szíven ütött, hogy
milyen a családja, milyen az élete. Elborzasztó, hogy nincs kire támaszkodnia,
nincs senkije és csak bántják lépten-nyomon.
Őszintén szólva azon se
csodálkoztam volna, ha kiderül a regény végére, hogy csóri leányzó megzakkant, és ezért kezdett el a macskáival, Dezsővel és Fricivel kommunikálni… Ütős
történet, egy igazi, megrázó Vészkijárat-könyv.
Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes
Vicces érdekesség, hogy Kosztolányi
Dezső Nyár, nyár, nyár című versének kezdőbetűiből
a „Nyald ki a seggem Karinthi” mondat
olvasható ki!
Karinthy Frigyes és
Kosztolányi Dezső között életre szóló barátság köttetett, az a féle, ami olyan,
akár a testvéreké: úton-útfélen megviccelték egymást. Nem nagyon voltam képben
a könyv elolvasása előtt az írók/költők életével, mert a kötelező irodalomórákon
hallott érdekességek is kiesnek egy bizonyos idő után az ember, szóval kicsit
utánanéztem a két „macskának” és a törzshelyüknek, a New Yorknak. Érdemes a
könyv megkezdése előtt kicsit utána olvasni, de teljesen érthető és élvezhető
előzetes tanulmányok nélkül is a regény!
(További érdekességekről és tréfákról olvashatsz ezekben a
cikkekben: Karinthy
és Kosztolányi szellemi párbajai, Karinthy
és Kosztolányi tréfái, Nyald
ki a seggem. Írta Kosztolányi Dezső)
Kifejezetten tetszett,
amikor a valóságtól eltérő helyszínekre látogattak el a szereplők. Két kedvencem
volt! Az egyikben mindenki tanuló volt és a tanárnő Karinthyt, majd
Kosztolányit feleltette a saját életükből… Igazán röhejes és felüdítő volt
egyszerre! A másik kedvencem, amikor felülnek a repülőre és elutaznak „Becsületes
városba”, ahol mindenki mindig az igazat mondja és reklámozza.
Bolyonganak az éjszakában. Egyszerre feltündököl a
fekete égbolt, mintha a nap kelt volna föl, több nap, egy egész naprendszer.
Lángbetűk szikráznak:
„Lopunk,
csalunk, rabolunk.”
– Mi ez?
– Egy bank fényhirdetése.
|
Az éttermek elárulják, ha
a pincérei gorombák és a törzsközönség csupa szélhámosból áll, ahogy a
könyvesbolt is „olvashatatlan szemétként” reklámozza a Hörgő Ervin
legmodorosabb verseit. Izgalmas kirándulás lenne egy ilyen helyre elutazni,
ezért kicsit irigykedtem is a főszereplőre.
Összességében
Zavarba ejtő, de egyedi hangvételű,
érdekes történet egy lányról, akinek a valóságbeli fiatalkora rettenetes, ezért
talán hallucinálva, talán álmodozva azt képzelni, hogy a macskái* valaha élt
magyar költők… Először nem tudtam hova tenni, hogy megszólaltak a macskák, az
se tetszett, hogy a főszereplő folyamatosan ekézi az irodalmat és a verseket,
ráadásul folyamatosan az járt a fejemben, hogy „Micsoda furcsa, elvont sztori ez!” Mégis bejött, jó lenne megnézni
a színdarabot is belőle.
*Elgondolkodtató, hogy
miért épp ők lettek a macskák. Gondolom a humoros szellemi párbajaik és életre
szóló barátságuk miatt… Azt hiszem, az én macskáim Endi (Ady Endre) és Sanyi (Reményik
Sándor) lennének, de csak azért, mert imádom őket.
Értékelés: 4,5
Kinek ajánlom?
® Az otthoni gondokkal küzdő kamaszoknak.
® A Nyugatosok iránt érdeklődőknek,
továbbá a magyar irodalom nagyjait iránt rajongóknak.
® A kicsit komolyabb ifjú vagy nem
ifjú olvasóknak, akik vevőek egy kicsit elvarázsolt, kicsit kifacsart, ám
megdöbbentően érdekes történetre.
…amit iszonyat jó lenne elkapni
valamikor, valamerre.
A 85 perces előadás leírása:
A darab tinédzser hősnője látszólag
problematikus személy, rossz tanuló, szemtelen, szókimondó kamasz.
X (főhős): Nemes Anna m.v. / Dezső: Szanitter Dávid / Frici: Ruszina Szabolcs |
A szülei elváltak. A felnőttek
kudarcai, újabb útkereséseik viszontagsága, ki nem élt élethelyzeteik
megtalálása háttérbe szorítják a lány felnőtté érésének egyik legérzékenyebb
időszakát. Egyedül marad. Dönthet: vagy engedi, hogy teljesen rátelepedjen életére
a felnőttek vergődése, vagy kilép ebből, és végleg lezárja gyermekkorát, saját
életet kezd. A bajban csak a két régi, hű barát, Dezső és Frici áll mellette.
Hősünk macskái egyébként példátlanul furcsán viselkednek: cigarettáznak,
irodalmi művekből idéznek, főleg Kosztolányi és Karinthy írásaiból.
Az előadás nem családi drámába
bújtatott rendhagyó irodalom óra a Nyugatosokról. Nem ismeretterjesztés, hanem
egy lány története, aki minden külső elvárással szemben a maga módján érti és
szereti az irodalmat. Olvas, és amit olvas, saját életének részévé válik. Nem
elemezhető, és feleletben elmondható panelekben, hanem egyszerű és zsigerekben
érthető fontossággal.
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Itt az igazmondás oly
általános – folytatja barátom –, hogy mindenki egyformán gyakorolja. Hallgasd
például az alábbi apróhirdetéseket – és olvasni kezd különböző újságokból: Rovott múltú, többször büntetett,
fegyházviselt pénztáros állást keres… Idegbeteg nevelőnő kisgyermekek mellé
ajánlkozik… Nyelvtanár, aki a francia nyelvet göcseji tájszólással beszéli, s a
helyes kiejtést növendékeitől óhajtaná elsajátítani, még néhány szabad
órával rendelkezik…
– És kapnak ezek állást?
– Természetesen –
válaszol Kosztolányi.
– Miért?
– Azért – szól vállát
vonogatva –, mert az élet ilyen.
◈
Dezső valamiért úgy érzi,
erre válaszolnia kell.
– Gazember, hát örökké
akarsz élni? – kiáltja a jobb fülembe.
Ezzel kicsit felhúz.
– Hülye állat vagy,
Kosztolányi! Szerinted még nem félek eléggé…?
– Ugyan, kérlek. Nem
érdemes félni.
Most Frici kacag fel
sátáni gúnnyal a bal fülemnél.
– Ezt pont te mondod,
édes öregem? Te, aki végigrettegted az egész életedet?
– Éppen azért – vág
vissza Dezső. – Ez már ki van próbálva. Nem vált be.
◈
– A tan-könyv szö-ve-gét
csak ak-kor hasz-ná-lod, fi-am, ha ér-ted is, hogy mi-ről be-szél! És ha
továbbra sem fogod be a szádat, akkor én fogom betömni a táblatörlő ronggyal!
Karinthy Frigyes ezt már
nem bírja tovább, elpityeredik. De Rózsa nem vesz tudomást róla, folytatja
– Menjünk tovább. Mit
gondolsz, mi indíthatta a költőt erre a kétségbeesett megnyilvánulásra?
– Feltehetően az – vágja
rá Kosztolányi Dezső –, hogy be tetszett akarni tömni a száját a táblatörlő
ronggyal!
– Nem azt a költőt, te
szerencsétlen. Nem azt, a Karinthyt, azt a bohócot, hanem a másikat. Ezt, itt.
Tégedet – azzal közelebb lép Kosztolányihoz, és pajkosan a felöltője
gomblyukába akasztja az ujját.
◈◈◈◈◈
A képek a Pinterest táblámról származnak:
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése