– Na menjünk! – sürget Logan. – Még van időnk zárás előtt benézni a
múzeumba.
– Huh, micsoda megkönnyebbülés – sóhajtom.
Veszek magamnak némi csokis kekszet az útra. A múzeumozástól mindig
megéhezem. Meg az utazástól. Meg a távoltartási határozatoktól és az
expasiktól. Azt hiszem, Logannek igaza van a bánatevéssel kapcsolatban.
|
Fülszöveg:
◈
Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes
távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a
lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért
egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok
kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe
akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír
összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi
a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment
az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie
kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi
sokféleképpen lángra lobbanhat…
Könyv információk:
Eredeti mű: How My Summer Went Up in Flames
Eredeti megjelenés éve: 2013
Móra,
Budapest, 2016
268 oldal ·
puhatáblás ·
ISBN: 9789634153344
· Fordította: Horváth Eszter
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Beleszerettem a könyv
címébe, hangulatosnak tartom a borítóját és kedvelem a LOL-könyveket, szóval
minden adott volt ahhoz, hogy beszerezzem és elolvassam!
 |
| McDonalds, Roswell (Midlothian) |
Szerintem…
Abszolút súlytalan,
könnyed sztori, amit akkor kell olvasni, amikor szívünk szerint a lovak közé
csapva felkerekednénk egy igazi kalandra. Vagy ha sok, sok, sok cukorszirupra
van igényünk. Szuper édes könyvecske, aminek az alapja teljesen érhetetlen: a Catalanó
szülők úgy döntenek, hogy a gyújtogatásért bírósági tárgyalásra váró leányt elküldik
a gyermekkori barátjával és két számukra ismeretlen fiúval egy hatalmas túrára,
New Jerseyből Arizonaba!
Abszolút. Logikátlan.
Döntés.
A könyv közepe táján
bukkant fel az első – és amúgy egyetlen - értelmes női szereplő, Avery. Nem
elég, hogy okos és tök jó fej, hobbiból a Habitat for Humanity segítője
nyaranta! A történetben ő képviseli az egyetlen komolyabb szálat, mert még a
romantika se túl hangsúlyos. (De
komolyan, a 10. fejezetnél fogtam magam és hátralapoztam, hogy akkor most kivel
fog „összejönni” Rosie… és nem hatott meg a spoiler…)
Mindenki cuki, a fiúk és
Avery szerethetőek, maga a sztori egész humoros, de tényleg nem egy nagy
durranás. A tomboló nyárban viszont tökéletesen kikapcsolja azt, aki arra
vágyik.
Összességében
A főszereplőn úszott el
nálam ez a történet… Nem igazán tudtam megkedvelni Rosalita Ariana Catalanót,
mit ne mondjak… Ez a leány egy buta hisztérika. (Most komolyan a morcos srác gödröcskéitől kéne hasra esnem?! *szemforgatás*)
Ugyanakkor imádtam a fiúkat – Hol szerezhetek
egy saját Spencert?! -, nagyon szerettem a látnivalók utáni loholó
utazgatást és imádtam Averyt!
A történet nem jött át,
lévén totál hiteltelen; bár nem bántam volna, ha a szüleim elzavarnak a világ
másik végére egy csapat sráccal, amikor kamaszként rosszalkodtam! Legjobb büntetés valaha!
Miért 4 csillag? 3,5 csillagot akartam adni, de annyit adtam a Kivédhetetlen
szerelemre és az TÉNYLEG ROSSZ
volt, azért ebben legalább nyomokban akadtak szimpi karakterek…
Értékelés: 4
Merre kirándultunk a Route 66-on?
Megnéztük a
Lurray-barlangokat, Dollywoodot, country zenét hallgattunk, sőt táncoltunk is
rá, megálltunk egy UFO alakú Mekiben kajálni, lovagoltunk a hegyekben.
Megtudtam, hogy mi az a Cadillac Ranch, meglátogattuk a Grand Canyont és a
Sliding Rock Canyont is. Imádom az utazós történeteket, amikor ilyesmikről
olvasok, mindig bővül egy-két dologgal a bakancslistám!
Kedvcsináló idézetek:
◈
– Ugye nem fog a sofőr
éjfélkor visszaváltozni egérré?
– Á, hajnalig a miénk! –
válaszol Avery. – De nem a lóból lett a kocsis?
– Tényleg! Hogy
felejthettem el? Hamupipőke a kedvenc hercegnőm.
– Nekem is!
Úgy örülök, hogy Avery
nem az a fajta csaj, aki leszólja a hercegnőket. Úgy értem, persze, meg kell
állniuk a nőknek a saját lábukon. De néha azért jólesik hinni egy
tündérkeresztanyában, egy kis varázslatban és a boldog befejezésben.
◈
– Bárcsak itt lennél. Épp
az ufómúzeumban vagyunk.
Mindhárom fiút látni
lehet onnan, ahol ülök. A teremben kószálnak, idióta (de biztos baromi nagy
okosságokat közlő) headsettel a fejükön, és a fantáziátlan táblákat nézegetik.
Leírom a jelenetet
Averynek. – Valamit félreérthettek a srácok, mikor azt mondtam, „jó
szórakozást”.
◈
– Spencer, szerinted mi
lennék?
– Narancs.
Na erre kíváncsi leszek.
– Azért, mert… szeretem a
narancsot?
– Nem, mert kívül kemény
vagy, de belül édes.
Hű, hát errem egint nem
számítottam. Megköszörülöm a torkom, hogy ne remegjen a hangom.
– Csak úgy, vagy tényleg
megemelkedett a kocsi ösztrogénszintje? – Logan fuldokolni kezd, mintha nem
jutna levegőhöz. – Nyissuk ki az ablakot!
◈◈◈◈◈
A
képek a Pinterest táblámról származnak:
How
My Summer Went Up in Flames borítók a GoodReadsen.
◈◈◈◈◈
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése