2017. július 23., vasárnap



Benjamin Alire Sáenz Aristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában (1.)



– Szörnyűbb dolgok is vannak a világban, mint hogy egy fiú a fiúkkal szeret csókolózni.


Fülszöveg:
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.
  
Könyv információk:

Eredeti mű: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyvmolyképző, Szeged, 2015
384 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789633993255 ·
Fordította: Benedek Dorottya

LMBT témájú könyvek a blogon:
(Az összes LMBTQ bejegyzés.)
A sorozat részei:
2. There Will Be Other Summers (angol)

(nem befejezett sorozat, de önállóan is olvasható első része van)
(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért olvastam el?
Egyrészt szeretem a Könyvmolyképző kiadó Vörös Pöttyöseit, másrészt odáig vagyok az LMBT témájú regényekért is. Persze nem mondom, hogy nem a csodás borítóra és az érdekes hangzású címre figyeltem fel először… (Én már csak ilyen vagyok.) 

A könyvről röviden

Az elbeszélő (E/1) végig Ari (Aristotle Mendoza), az El Pasóban élő mexikói srác, akinek a legjobb barátja az édesanyja, a családját leszámítva magányos, mígnem találkozik az uszodában a félig mexikói Dante Quintana-val. Dante különös változáson megy át kamaszodás közben, rádöbben, hogy jobban szeret fiúkkal csókolózni, mint lányokkal és ezt a legjobb barátjával, Arival beszéli meg, aki kicsit furcsán érint a téma.


A történet sok mindenről szól, nem csupán önmagunk vagy a szexualitásunk elfogadásáról. Ari több olyan dologgal küzd, amit nem igazán tud megbeszélni mással - se a családjával, se a barátjával. A történet küzdelem a magánnyal, a családon belüli titkokkal, az át nem beszélt emlékekkel, a magunkra maradással… Dante jó hatással van a zárkózott Arira, aki lassacskán elkezd kinyílni és rájön, hogy csak akkor tudja megoldani vagy megbeszélni a problémáit, ha a sarkára áll. Szerettem Dante nyíltságát és azt, hogy minden érdekli, mindent fel akar fedezni!


Miközben Dante azt figyelte, ahogy a teleszkóp lencséin keresztül az eget bámulom, azt suttogta:
– Egy nap majd az univerzum összes titkát megfejtem.
Elmosolyodtam.
– Mit kezdesz majd azzal a sok titokkal, Dante?
– Tudni fogom, mit csináljak vele – felelte. – Talán megváltoztatom a világot.
Elhittem neki.


Szerintem 

Ez egy kifejezetten érdekes regény volt, amiben nagyon ki voltak találva a karakterek történetei. Ari nem egy egyke, hanem kései gyermek, akinek az ikernővére 12 évvel idősebbek, ráadásul van egy 11 évvel idősebb bátyja is, akiről senki nem beszél, akiről nincsenek képek a ház falain. Dante egyke, iszonyat jó a viszonya a szüleivel és ezt nem is titkolja, sőt, hangoztatja. A történet 1987-ben kezdődik El Pasóban és ezáltal kicsit retro hangulatot áraszt, amikor szóba kerül Los Lobos La Bambája, a Santanás póló, Vietnami háború utáni harc az emlékekkel, a bakelit lejátszó vagy a Superman képregény gyűjtemény.

Egy komoly történetről van szó, nem egy könnyed, nyári könyv, de mindenképpen érdemes elolvasni. Nagyon jó a humora, nagyon jól kezeli a kamaszok magány- és önelfogadási problémáit és szép a mondanivalója!

Összességében

Zavart a rengeteg picsogás a könyv elején, beletelt egy kis időbe, míg megszerettem Arit, de jó élménynek tartom a könyvet. Elgondolkodtató, mély mondanivalójú és nagyon cuki sztori, aminek két imádnivaló srác a főszereplője! A háborús és a börtönös részeket nyomasztónak találtam ugyan, de a fiúk beszélgetései, a könyv humora, az egymásra találásuk nagyon felhozta nálam a regényt.
Jó olyan fiatalokról olvasni, akiknek ennyire csodás a kapcsolatuk a szüleikkel, akik egyébként elfogadóak és segítőkészek, ha a gyermekeikről van szó. Imádom az ilyen történeteket!

Értékelés: 4,5




Ajánlom, ha….
…szeretnél kicsit nyitottabban állni a melegekhez, a homoszexualitás elfogadásához vagy egy érdekel, hogy miként döbbenhet rá egy kamasz arra, hogy nem a lányokkal szeretne csókolózni.

Egyéb borítók a könyvhöz….
Szerintem csodaszép a borító, gyönyörű ez a szépen kalligrafált cím is, de akadnak kiadók, akik más megjelenéssel próbálkoztak!

Balról jobbra: bolgár, német, héber, olasz, svéd, lengyel 

Rengeteg fan art készült a könyvhöz!

Néhány kedvencemet felhasználtam a bejegyzéshez is, de mindenképpen javaslom a Pinterest táblám felderítését vagy a Google képgyűjteményét. Megdöbbentő, hogy mennyi művészt késztetett alkotásra Ari és Dante története!

Kedvcsináló idézetek:
Különös módon Dante barátságától csak még magányosabbnak éreztem magam.
Talán azért, mert úgy tűnt, Dante bárhol megtalálja a helyét, ahová csak megy. Míg én, én folyton úgy éreztem, hogy nem tartozom sehová. Még a saját testemhez sem – főleg a saját testemhez nem. Olyasvalakivé váltam, akit nem ismertem. A változás fájt, de nem tudtam, miért. És az érzéseim közül egyiknek sem volt értelme.
És aztán ott volt még ez a dolog a nevemmel. Angel Aristotle Mendoza. Utáltam az Angel nevet és senkinek sem hagytam, hogy így hívjon. Mindenki, akit ismertem, és akit Angelnek hívtak egy igazi seggfej volt. Az Aristotle-ért sem voltam odáig. És még ha tudtam is, hogy a nagyapámról neveztek el, azt is tudtam, hogy a világ leghíresebb filozófusának a nevét viselem. Amit nagyon utáltam. Mindenki várt tőlem valamit. Valamit olyat, amire képtelen voltam.
Így átkereszteltem magam Arira.
Ha felcserélem a betűket, akkor Air, Levegő lettem.
Úgy gondoltam, jó dolog lehet levegőnek lenni.
Egyszerre lehetek valami és semmi. Szükséges és láthatatlan. Mindenkinek szüksége lenne rám, de senki se látna.
– Nem kell dolgoznod – mutatott rá apu. – Arra még bőven lesz alkalmad az életben.
– Nem bánom a munkát. És különben is, mihez kezdjek az időmmel? Nem szeretek tévézni. Semmit sem tudok a saját generációmról. Amit nektek köszönhetek.
– Nos, innentől kezdve annyit tévézhetsz, amennyit csak akarsz.
– Már késő.
Mindketten nevettek.
– Ez nem vicces. Én vagyok a világegyetem legunalmasabb majdnem tizenhét évese. És mindez a ti hibátok.
– Minden a mi hibánk.
– Igen, minden a ti hibátok.
Anyu hátrafordult, hogy meggyőződjön róla, mosolygok. 

♡♡♡♡♡
Képgyűjtemények a Pinteresten: 
Különböző kiadások a GoodReads-en!
♡♡♡♡♡ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése