Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 (Metró 2033 1.)

Mini-könyvklub 2. felvonás: sci-fi és disztópia

A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.

(…) de tudd, sapiens: ez már a haláltusa! Az evolúció, melynek megértetted a törvényeit, már végrehajtotta a maga új szakaszát, és többé már nem te vagy az utolsó foka, nem te vagy a teremtés koronája. Dinoszaurusz vagy. Át kell adnod a helyed az új, tökéletesebb fajoknak. Nem kell egoistának lenni. A játéknak vége, hagyni kell, hogy most mások játsszanak egy kicsit. A te időd lejárt. Kihaltál. És hadd törjék a jövendő civilizációk a fejüket azon, miért haltak ki a sapiensek. Bár ez aligha fog bárkit is érdekelni…

Fülszöveg:

☠

2033.

Az egész világ romokban hever.

Az emberiség majdnem teljesen elpusztult.

Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel.

Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget.

Könyv információk: Eredeti cím: Метро 2033 Eredeti megjelenés éve: 2005 Európa, Budapest, 2013 438 oldal · ISBN: 9789630791397 · Fordította: Bazsó Márton

A sorozat részei: 1. 2033 2. 2034 3. 2035 (hamarosan magyarul) (nem tudni tervezi-e folytatni) Mindenesetre a METRO Univerzum hatalmas, rengeteg történetet írtak hozzá! (moly / wiki)

(Az értékeléshez olvass tovább!  ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )

Eszmefuttatás a Metróról

☠

Imádom a poszt-apokaliptikus történeteket és disztópiákat, nagyon régen kacsingattam már a Metró 2033 felé, hiszen hatalmas rajongói tábora van és annyira jól kitalált a világa, hogy saját univerzumot kapott: a Metró Univerzumot. Mégis tartottam tőle, mert orosz. (Mivel kötelezőként igyekeztek leszuszakolni párat a torkomon – sikertelenül -, ami kialakított bennem egy egészségtelen távolságtartást irántuk.)

Igazából örültem, hogy ez lett a könyvklub egyik könyve, mert magamtól talán sosem álltam volna neki, vagy ha neki is álltam volna: SOSEM fejeztem volna be. Kellett ez a motiválás, a klub támogatása és az is, hogy láttam – a többiek is épp olvassák, küzdenek vele.

A szereplők, a történet és a világ

Ez a könyv annyira marhára, kiborítóan és elviselhetetlen módon volt nagyon orosz és nagyon unalmas az első 300 oldalban, hogy az valami elképesztő!

Az elején dagályos, hirtelen rengeteg az információ – tulajdonképpen hozzávágnak az olvasóhoz sokmillió kiejthetetlen orosz nevet/állomásnevet. Belefásítanak és még nem történt semmi, csak dumálnak a katonák… az meg már csak hab a tortán, hogy a könyv mellé kéne ingyen adni egy hatalmas, minimum A/3-as térképet!

Aztán magunkra maradunk Artyommal meg a küldetéstudatával a moszkvai metró poszt-apokaliptikus világában, ahol kinyír a patkány, a kósza futóbolond, a random katona, akinek nem tetszik a fejed. Hallucinálsz, éhezel, beparázol, megkattansz, kinyírnak vagy kinyírod magad. Ez a világ nyomasztó és sötét. Imádtam! Ez az a jövőkép, amit annyira reálisnak tartok, hogy rettegek tőle!

DE…! Artyom nem jó társ az utazásban. (A könyv felénél azért drukkoltam, hogy fordulna már fel és menjünk tovább mással!)

Artyom az elején nagybetűs „Jó Gyerek”, Csodagyerek, Apuci Szeme Fénye, aztán elkezdett kikristályosodni bennem, hogy nagyon megszívtam vele, mert ARTYOM szerencsétlen, peches, töketlen..., ámde szupermázlistának számító főhős, mert mindig megmentik! Valóban mázli ez? Hogy ebben az életben folyton túlél? Ki akarna élni, túlélni, ha tudná, mi vár rá legközelebb? És mégsem sajnáltam ezt a béna kölyköt, mert marhára tele volt már vele a …hupilila hótaposóm. 

(A „Nem szabad a Kreml-re nézni, ne nézz a Kremlre!” – résznél nagy összegben fogadtam volna arra, hogy ha esélyt kap rá, ez az idióta rá fog nézni…)

Pozitívum!

Mindig jött valami borzongató és izgalmas, ami feldobta számomra a történetet – általában a mellékszereplők (Hunter, Kán, Melnyik), a sztalkerséget vagy a különböző helyszínek (könyvtár, Poljanka, Kreml). Nagyon szerettem ezeket a részeket!

Összességében küzdöttem a könyvvel, minden fejezettel… nagy ritkán volt valami nagyon jó, ami miatt érdemes volt tovább olvasni és ez tartotta fent a figyelmemet!

A csillagok nem a történet egészének szólnak (és főleg nem Artyomnak), hanem a VILÁGNAK, amiben játszódik ez az egész. Abszolút odáig vagyok a Metróban kialakított életért, az egész összetettségéért, a felépítéséért. Annyira kegyetlenül JÓ az egész, hogy ez az egyetlen olyan disztópia, amiben elképzelni sem tudom, hogy élnék egyáltalán. Ijesztő, borzalmas és innen aztán igazán nincs semmiféle kiút. Itt csak megdögleni lehet, de azt sokféleképpen…

Értékelés: 3*

*Fél csillaggal kevesebb is lehetett volna,

de magamnak adtam még egy felet, amiért végigolvastam.

Katonák az őrségben

Ajánlás:

☠

Bár számomra nem lett nagy szerelem ez a történet, mégis ajánlom ezt a művet, mert egy olyan világban játszódik, amit muszáj megismerni! Ez a világ kegyetlen, véres, rémes, de annyira jól kitalált, hogy már értem, miért ihletett meg annyi más embert is, hogy különféle a Metróban játszódó történetbe fogtak!

Ajánlom mindenkinek, aki képes felülemelkedni azon, hogy OROSZ állomásnevekkel, nevekkel és nagyon dagályos orosz stílusban van megírva a sztori.

Javaslom a hozzám hasonló disztópia-imádóknak és mindenkinek, aki szereti a kemény posz-apokaliptikus történeteket. Valahogy annyira alapnak tűnik utólag, hogy muszáj ismerni…

Nem ajánlom gyenge szívűeknek, se senkinek, aki könnyedén félbehagy könyveket. 

Nem ajánlom senkinek, akinek baja van a vallási, hitbéli kérdések firtatásával! Még ha át is ugrunk sorokat vagy bekezdéseket (mert rengeteg átugorható rész van benne!), akkor is megéri végigolvasni. A befejezése nekem nagyon tetszett – nem ezt vártam, nem hittem volna, hogy felpislákol bennem a folytatni vágyás gyenge lángja, de így lett!

Kedvcsináló idézetek:

☠

Artyom sztalkernek öltözve

– (…) Mondd, te hiszel a kísértetekben?

– Hát… Ha veled beszélgetek, utána mindig azon tépem magam, hogy most akkor hiszek-e bennük, vagy sem. Aztán ha egyedül maradok, vagy normális emberekkel beszélek, rögtön jobban leszek – felelte Artyom, s csak nehezen tudta visszafojtani a mosolyát.

☠

– Egy kis patkányt esetleg? A vendég jelenlétében sütjük meg – ajánlotta méltóságteljesen a kopasz üzlettulajdonos. – Minőségi bizonyítvánnyal! – tette hozzá talányosan.

– Köszönöm, én már ebédeltem – utasította el sietve Ulman. – Artyom, te mit szeretnél? Csak mohát ne, attól kitör a beleidben a negyedik világháború.

☠

(…) ha az ő istenüknek vannak is valamilyen megkülönböztető jegyei, az éppen hogy nem a szeretet, nem az igazságosság és nem a teljes megbocsátás. Abból ítélve, ami a földön történt az… ööö… teremtés óta, ebből egyedül a szeretetet lehet úgy-ahogy ráfogni: szereti az érdekes történeteket. Előbb zűrzavart teremt, aztán megnézi, mi sül ki belőle. Ha netán ízetlenre sikeredik, ad hozzá egy kis borsot. Úgyhogy igaza volt az öreg Shakespeare-nek: színház az egész világ. Csak egyáltalán nem az a színház, amire ő gondolt – fejezte be.

– Csak ma reggeltől fogva sikerült néhány évszázadnyi poklot kiérdemelned a beszédeddel – jegyezte meg Szergej Andrejevics.

– Ami azt jelenti, hogy legalább lesz kivel fecserészned ott – adta át a csövet neki Jevgenyij Dmitrijevics.

☣ ☠ ☣ ☠ ☣

A képek a „METRO univerzum” Pinterest táblámról származnak.

Különböző METRO 2033 kiadások borítói a GoodReadsen.

☣ ☠ ☣ ☠ ☣