2014. november 15., szombat



Mozizó 1. – 5+1, amiket könyvben nem fogok…


Kínos, nem kínos, de előfordul, hogy annyira elég a film… annyira nem akarunk több közös emléket egy sztorival… annyira örülünk, hogy cirka 90 perc alatt átevickéltünk rajta és nem küzdöttünk a könyvvel napokig, hetekig…

Köztudomásúan imádok olvasni és szeretek új történeteket megismerni. Aztán éppen megy a filmverziója a tévében, én meg ott ragadok. Sajnos nem mindig csavarodom rá a történetre, ahogy a Büszkeség és balítélet esetében történt, hanem lekerül a várólistáról a könyv. (Fejben, ugyanis lusta vagyok mindent napi-heti-havi szinten updateolgatni, karbantartani.)

Ez a bejegyzés olyan filmekről szól, amiket láttam - és ha tetszett, ha nem -, de nem szeretném elolvasni. (Ha valaki belegondol, akkor rengeteg ilyen film juthat ám eszébe, szívesen olvasok élménybeszámolókat kommentben!)

Figyelmeztetés! A bejegyzés nem csak negatívan ítél. Vannak annyira jól castingolt filmek, annyira zseniális operatőrök, olyan igényes, illetve magas szintű számítógépes utómunkálatok, amiket inkább megnézek még százszor filmben ahelyett, hogy elolvasnám egyszer…

Híd Terabithia földjére


Csupó Gábor jó rendező, producer és forgatókönyvíró! Imádtam a Nickelodeonos rajzfilmjeit (Jaj, a szörnyek! és A Thornberry család) és majd’ behaltam a Fecsegő Tipegők filmen. Szóval jogosan voltak nagy elvárásaim a filmjével kapcsolatban, bár elég nagy médiahiszti volt a Híd Terabithia földjére kapcsán ettől eltekintve. (Hazánk USÁba szakadt gyermeke –típusú marketing volt, nem pedig érdem utáni, amit érdemelt volna… Khm…)

Összekaptam az öcsémet és a barátaimat, elmentünk a moziba, elkezdődött a film… aztán elhűltünk. EZ MI?! Unalmas, dagályos, és az összes fantasy elemet ellőtték az előzetesben… Amennyicske fantasy szorult bele, az mind jó volt, de töredéke volt az elvárásainknak. A várva várt humoros fantasy helyett kaptunk egy filozofikus, vontatott depiendes történetet.

Negatívum: Kevés fantasy-elem.
Pozitívum: A kölyök szereplők jót alakítottak.
Kategória: Egyszer megnézhető.



Abraham Lincoln, a vámpírvadász

Ez a történet attól az írótól van, aki a Büszkeség és balítélet meg a zombik című újraértelmezést is írta, Seth Grahame-Smith-től. Őt nagyon lehet utálni, ha valaki komolyan veszi Jane Austent, Abraham Lincolnt vagy magát a történelmet, de mivel én nem vagyok különösebben oda a valóságért, engemet egy cseppet sem sértett meg. Sőt!

Én élveztem, nekem nagyon tetszett. Annak, hogy Seth Grahame-Smith újrafeldolgoz van egy nagy előnye is, amit a fintorgók nem akarnak meglátni: érdekessé teszi és az ember elkezd utánajárni a valóságnak.

Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című film megnézése után a világhálón kutattam az igazi élettörténete után, olvasgattam a tőle származtatható bölcsességeket, bele-beleolvastam a vele kapcsolatos politikai-történelmi részekbe.

Negatívum: Komolyan gondolta Mr. Lincoln azt a baltát!
Pozitívum: Érdekesen értelmezi újra a történelmet. Jók és kor hűek a díszletek, színterek, épületek, ruhák, minden.
Kategória: Párszor megnézhető.



Alien-filmek

Ha könyvekről van szó, akkor nem vagyok nagy sci-fi fan, de ha filmekről…! Én vagyok az a lány, aki a Star Warson nevelkedett, imádja a Terminátor és a Mátrix filmeket, illetve alig várja, hogy legyenek robotok, pedig látott már sok-sok emberleigázó sztorit.

Akárcsak a fent említett klasszikusokat, úgy az Alien filmeket is mindannyiszor megnézem a tévében, ahányszor mennek! Általában türelmetlen néző vagyok: izgek-mozgok, vasalok, pakolok, de vannak ILYEN filmek, amik odaparancsolnak a TV elé.

Talán emiatt a film miatt imádom a Ripley-t alakító Sigourney Weaver színésznőt, talán épp fordítva, de a lényeg az, hogy nagyon jót alakít. Négy film, ugyanaz a szereplő és mégis négy különböző mentalitású karaktert játszik el, akikben egy dolog a közös: elpusztíthatatlan. Akárcsak az Alien. Újjászületnek, újraélesztik őket és ismét megküzdenek egymással.

Gondok a filmmel: Senki sem szereti körülöttem, ezáltal nincsenek Alien-maratonok. (Igazi gondok nincsenek, remekművek egytől - négyig.)

Kategória: Ahányszor megy, újra megnézem.


Pippa Lee négy élete

Annyira döbbenetesen és elképzelhetetlenül, marhára nem az volt, amire vártam! Persze se fülszöveget, se semmi nem olvastam előzőleg a történettel kapcsolatban. Még csak ott tartottam, hogy megtetszett a címe... Teljesen véletlenül kapcsoltam a film kezdetére a tévén és ha már ráértem, megnéztem.

Igen, volt egy Pippa nevű nő, akinek volt négy ÉLETSZAKASZA! Igen, ez a Pippa sokfélét át élt. Na, én ezt a Pippa Lee-t már kb. a 15. perctől kezdve akartam agyonverni egy ásóval.

Gondjaim: Nagyon vegyes film. Fiatalabb nő-idősebb férfi, fiatalabb férfi-idősebb nő. Szado-mazo, depresszió, alkohol, drogok. Ön- és mindenki más utálata. Nem is tudok minden szörnyűséget felsorolni, amihez szerencsétlenségem volt a hölgyemény négy élete során. Hősiesen kibírta, nem mondom, de unszimpatikus, teszetosza és számomra megkedvelhetetlen főszereplő volt.

Jó pont: Keanu Reeves is szerepel a filmben
Kategória: Soha többet az életben nem akarom látni. Bár talán kap még egy esélyt, ha kihevertem. De pszt!

A gömb

Sok történetet el tud rontani a vége, így jártam ezzel a filmmel is. Nagyon jól ábrázolja a megőrülést, a paranoiát, de a vége katasztrófa. Ha az utolsó 5-10 percet nem számolom bele, akkor viszont tényleg egy idegborzoló misztikus sztorit látunk, amiben Queen Latifah, Dustin Hoffman, Samuel L. Jackson és Sharon Stone jól alakítja a kattant tudóst.
Víz alatt játszódik, bezártan és egymásra utaltan szép lassan meghülyülnek, aztán meghalnak a népek. Aki életben marad pedig paranoiás és a másikat figyeli gyanakodva, hogy vajon Ő tehet-e mindenről? Ugyanis a félelmeik életre kelnek és akár bele is halhatnak!

A film sokféle: gagyi, zseniális, humoros, komoly, horrorisztikus és komikus egyszerre. Igazán attól függ a film milyensége, hogy a nézője épp milyen kedvű.

Negatívum: A sztori maga blőd, már-már érdektelen.
Pozitívum: A szereplők! Iszonyat jó színészek nagyon nagyot alakítottak.
Kategória: Párszor megnézhető.


Legenda vagyok


Elfogult vagyok, mert nagyon szeretem Will Smith filmjeit, szóval nem csupán a zombik, de a színész miatt is vártam ezt a filmet. Mindazonáltal, hogy többször láttam már és élveztem a filmet, nem olvasnám el. Vagy legalábbis nem töröm magam a könyvért. Bizonytalankodom, mert annyira utáltam ennek is a végét, hogy éltet a halovány remény: a regénynek más a vége! Akárcsak a Gömb végéről, innen is simán ki kéne vágni azt az utolsó 5-10 percet!

Ez a film is sokrétű, mert egy emberről szól, aki az elhagyatott városban bolyong a kutyájával és túlélők után kutat. Paranoiás, kicsit meg is kattant útközben, de még mindig egy zseni, aki nem adta fel a reményt! Az én mélypontom mindig a társ - persze az ehhez hasonló filmekben ugye tudjuk mi történik az ember egyetlen társával, a kutyával…

Ha zombi-horror aspektusból tekintek a filmre azt kell, hogy mondjam nem volt ijesztő. Ennél a legtöbb zombie horror game is rémisztőbb, több bennük az ember-zombi konfliktus. Valahogy nem is voltak annyira zombik ezek a zombik… inkább tűntek mutánsoknak. Horror-horror, de kicsit steril. (A végétől eltekintve…) 

Csemege lélektani szempontból, de ne nézze meg, aki hatalmas és véres összecsapásokra vágyik.

Pozitívum: Will Smith-t bírom, jó kis scifijei vannak!
Negatívum: Nem ijesztő, nem hatott meg igazán. (Kivéve a kutya…)
Kategória: Párszor megnézhető. Bevallom, hogy a végét csak kétszer láttam, azóta abbahagyom a filmet 5 perccel a vége előtt.



❋❋❋❋❋
Képek a Random for Mozizó pinterest táblán gyűjtve.
❋❋❋❋❋

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése