2015. november 10., kedd



Lois Lowry: Hírvivő (Az emlékek őre 3.)



Mikor fogok már leszokni róla, hogy egy vak embernek azt mondjam – „Nézd!”?

- Matty
  
                                            Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Matty hat éve, fékezhetetlen, vadóc kölyökként érkezett Faluba, s azóta egy vak férfi neveli, akit különleges képességei miatt Látónak neveznek. Matty immár a felnőtt kor küszöbén áll, s hamarosan megkapja igazi nevét, ami reményei szerint a Hírvivő lesz. Ám Faluban, ebben a különös, a boldogság szigetének tűnő kis világban valami baljós változás veszi kezdetét. Az emberek, akik eddig szívesen fogadták a hozzájuk menekülő idegeneket, ellenségesen kezdenek gondolkodni a külső világból, az Erdőn túlról érkezőkre. Mivel Matty az egyetlen, akit a titokzatos Erdő mindig baj nélkül keresztülenged, neki kell elvinnie a hírt az Erdőn túli közösségeknek, hogy Falu határát hamarosan lezárják. De van még egy kötelezettsége is: át kell juttatnia Erdőn Kirát, nevelőapja lányát, ameddig még lehet…

Könyv információk:

Eredeti mű: Messenger
Eredeti megjelenés éve: 2004

Animus, Debrecen, 2007
168 oldal · ISBN: 9789639715509 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
A sorozat részei:

   2. Valahol, messze
   3. Hírvivő
   4. A fiú

(befejezett sorozat)

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Szerintem:
Annyira vártam, hogy találkozzanak a világok végre. Hogy összefusson Jonah útja másokéval és megtudjak valamit a helyről, ahonnan Kirához jöttek!

az Erdő
Nos, megkaptam! A Falu története elképesztő, jó tudni, hogy van valami ilyen is a világukban. Imádtam a gondolatot, hogy létrehozták ezt a befogadó, szerető közösséget, ezt a csodát. Bírtam az Erdő intéseit, a cserepiacot is és az újra felbukkanó Mattyt, akit már a második részben megszerettem! Szerencsére megmaradt az a hebehurgya, ám elszánt felfedezőnek, aki volt! Nagyon jó, csupa szív főszereplő - imádtam őt és a Látót! 

Minden más… csalódás.

A cserepiac akkora csavar lehetett volna, de szinte elsikkadt. Azt éreztem, hogy tök jó, ám ki nem használt elemeket dob be az írónő - nem tudta kibontani igazán az „ő” képességét, nem lett jól felhasználva a szőttes, bár többet tudtam volna meg a Látóról, a Vezetőről, a Faluról és az Erdőről.

Az Erdő intései vérfagyasztónak tűntek és mégis bár lélegzetvisszafojtva olvastam, ahogyan egyre közelednek az Erdő közepe felé – nem bírtam ezt a lezárást.
EZ mi volt?

A végére haragszom igazán! Vannak olyan szereplőhalálok, amiket véleményem szerint el lehetne kerülni, amik feleslegesek. Úgy éreztem, hogy ez egy várható fordulat volt a képessége felhasználására, de mégsem kellett volna belehalnia. (Nem mondom meg kinek, mert az azért eléggé nagy spoiler lenne.)
Félve várom az utolsó részt.
 
Ficánk
Kedvenc: Tulajdonképpen nagyon szerettem Mattyt, a Látót, Kirát, a Vezetőt és a kis kutyust is!
Fantasztikus ötlet: Cserepiac.

Értékelés: 4

Ajánlás: Mindenkinek, aki bírta az előző részeket. Attól, hogy én mást vártam, még egy jó alapgondolatú hely története, ami csodásan illik Lois Lowry világába!

Kedvcsináló idézetek:
– Ott, ahol én gyerekeskedtem – folytatta –, nem voltak kutyák. Nem volt semmilyen állat.
– Tyúkok se? Kecskék se?
– Nem, semmi.
– Akkor mit ettetek? – kérdezte csodálkozva Matty
– Halat. Volt egy haltenyészetünk. Meg rengeteg zöldséget. De húst nem ettünk. És kedvenceink se voltak. Nem is tudtam, mit jelent ez a szó. Nem tudtam, milyen érzés szeretni valamit, ami viszontszeret.

Most már tudta, hogy az ismert világnak, e végtelenül hatalmas térnek a tájain szétszórva mindenütt vannak közösségek, ahol emberek szenvednek. Nem mind veréstől vagy éhezéstől, nem mind úgy, ahogy ő szenvedett – hanem az elme sötétségétől. A nem tudástól. Attól, hogy tudatlanságban tartják őket.

– Szeretek felolvasni neked. Csak nekem az nem izgalmas.
– Akkor olvassunk egy másik könyvet. A legutóbbi – már el is felejtettem a címét – egy kicsit vontatott volt. A Moby Dick… Arra gondolok.
– Jó volt az, csak túl hosszú – vélekedett Matty.

❖❖❖❖❖
Képgyűjtemény a Pinteresten: Könyv - Giver series
Különböző (The Giver Quartet #3) kiadások borítói a GoodReads-en!
❖❖❖❖❖


3 megjegyzés:

  1. Na, látom, megírtad ezt is. Nekem is ugyanez volt róla a véleményem: csalódást keltett. Ígéretesnek tűnő szálak elsikkadtak, végül "csak" annyi történt, hogy a világban elharapózott a gonoszság, de sebaj, kézrátétellel gyógyítható... Valakinek persze fel kell áldoznia magát, hogy helyreálljon a rend. Ugyanezt a témát sokkal jobban megírta Határ Győző az Éjszaka minden megnő (Archie Dumbarton) című könyvében. (Ezek a különleges képességű karakterek kissé X-menesek: Jonas egy kezdetleges Charlie, Matty egy inverz Vadóc...)

    De sebaj, ott a negyedik rész. Az összefogja az elvarratlan szálakat. Abban aztán van Cseremester rendesen. A négyből talán az a legjobb. A közepe ugyan kissé leül, de legalább street workout edzéstervnek is használható :-). Ha még nem volt meg, ugorj neki. Én kénytelen voltam eredeti angolban elolvasni, pont végeztem vele, mire megkaptam magyarul. De talán úgy jobb is.
    (Közben elolvastam a Nyáron történt-et is, de az már tényleg kissé Pöttyös Könyvek kategória... De nem rossz az se.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem csak én csalódtam ebben a kötetben. Mesei lett a lezárása... de tetszett az X-men példa! Tényleg erről van szó. (Mondjuk ez nálam némi plusz pont neki, szeretem az X-meneket.)

      Remélem igazad lesz a 4. résszel kapcsolatban és egyaránt lesz jó és lesz benne cseremester is. :D Az annyira borzasztó volt, hogy elsikkadt ebben! (Nyáron történt inkább megható, drámai. Nagyon ajánlgatják, de jobban érdekel(t) Lowry disztópia tetralógiája - így arra haraptam rá.)

      Törlés
  2. Valoban kissé csalódást kelt, de kell ahhoz, hogy összeálljon a tetralógia. A negyedik könyv három részből áll, az elsőben még jobban kidomborodik, hogy valójában mennyire kegyetlen világ volt az az egyenlősdi-közösség. A második rész kissé leül, de legalább jó inspiráció a gyúráshoz. A Cseremester a második rész végén lép színre, a mibenlétére tett homályos célzások után ezúttal igencsak határozottan... De Gabe is megszolgálja a megmentését, egy kis ikszmenkedés neki is kapóra jön ehhez. Valamelyik kritikában azt olvastam, hogy Lowry egy személyes tragédiát írt ki magából ebben a könyvben: az egyik fia repülőtiszt volt, és balesetben meghalt. (Talán belerepült egy sirály a hajtóművébe?) Szóval végül is arról szól az egész, hogy mit megtenne egy anya a fiáért.

    Közben elolvastam a Nyáron történt-et. SPOILER: (Egy darabig azt hittem, hogy happy end lesz, a kiscsaj csontvelőt adományoz a nővérének... ) SPOILER VÉGE. Beleolvastam a Lowry-életmű számomra utolsó darabjába, a Számláld meg a csillagokat-ba, de három mondat után becsuktam. Egy időre elegem van a kiscsajokból.

    Két Lowry között elolvastam egy másik Fiú-t, A fiú és a kutyája-t Harlan Ellisontól. Magyarul is megjelent valamelyik Galaktikában, de azt nem sikerült megszerezni, úgyhogy végül kénytelen voltam angolul elolvasni azt is. (Ha már úgyis lendületben voltam...) Film is készült belőle, a Filmmánián már vagy százszor játszották, a juhtyúkon is fent van, de nem akartam addig megnézni, amíg el nem olvastam. Na, az jóval rágósabb, mint Lowry... Szintén antiutópia, de két dolog nem is különbözhetne jobban egymástól, mint Lowry világa és Harlan Ellison világa, vagy inkább a megközelítésük. Vajon a mai, nyugati típusú civilizáció összeomlása után melyikre fog hasonlítani inkább a világ: Lowryéra, vagy Harlan Ellisonéra?

    Az X-menért egyébként nem vagyok különösképp oda. Nálam inkább a "le kell tudni" kategórában van (mint a Star Wars meg a Harry Pótszer). Talán épp egy éve, a karácsonyi "szünetben" néztem végig a franchise-t.
    A mostani karácsonyi szabadságra már oda van készítve a polcra az olvasnivaló: Richard Dawkins: Az ős meséje. Elég súlyos darab, szó szerint és átvitt értelemben is. Egyszer már belekezdtem, de beletört a bicskám, pedig a Dawkins-életmű nagy részén már túl vagyok. (Olvastál már úgy tudományos ismeretterjesztő könyvet, hogy nem tudtad letenni, mint egy krirmit? A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása tudja ezt...)

    VálaszTörlés