Érte, ha
kell, én hegyeket hordanék el, felnégyeltetnem, lassú tűzön megsüttetném
magamat. Magamhoz ölelném és körbeszaladnám vele az egyenlítőt, bármit, hogy
megmentsem, de egyszerűen nincs mit tenni. Csak a várakozás.
|
Fülszöveg:
♡
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek
remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret,
hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit
megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a
szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából,
és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét
megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról,
egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és
arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.
Könyv
információk:
Eredeti mű: Anna Gavalda: 35 kilos d'espoir
Eredeti megjelenés éve: 2002
80 oldal · ISBN: 9789631427066 · Fordította: N. Kiss
Zsuzsa
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
♡
Hogyan került a kezembe ez a könyv?
Nem hazudok, nem terveztem elolvasni, ám a „Igen nehéz, pontgyűjtős – könyves társas” kihívás havi
fordulójába a gyermeksorsok témakör
futott be és ez az egyik ajánlott könyv. Így kölcsönkértem, elolvastam és csak
ajánlani tudom!
Dubosc Grégoire egy tizenhárom éves kölyök, aki hatodikos
volt, aztán kirúgták a suliból… nem is szeretett odajárni. Ő barkácsolni
szeret, sőt kifejezetten jó benne! A szülei nem kompatibilisek, így csak a
zűrzavar van odahaza és a gyerek menedéke a nagyapja műhelye.
Lehet ebből jó sztorit írni? Hááát… nem. - gondoltam fantáziátlanul.
És sikerült-e az írónőnek? NANÁ!
Az első pillanatban húztam a számat, aztán magával ragadott a
nehezen tanuló gyerek története, helykeresése. A könyv megható, a vége felé
elbőgtem magam. Összességében boldog vagyok, hogy a kezembe került ez a rövid,
ám tartalmas történet. Én ezt tenném kötelező olvasmánnyá… lélekkönnyítő
olvasmány.
Kedvenc: Léon apó és Léonland.
Értékelés: 5
Ajánlás: kiskölyköknek,
nagykölyköknek, szülőknek, tanároknak, „csakúgy” felnőtteknek. Egy szülő, egy
tanár vagy egy osztály annyira gyorsan tönkreteheti vagy helyrehozhatja egy
gyerek életét…
A borító:
So-so. Nem értem, mi köze a könyvhöz és egészen másra
gondoltam miatta, mint amiről a könyv szól, de nem is annyira rossz.
Borítók innen-onnan:
♡
Mostanában nem találtam olyan könyvet (bár nem is nagyon
kerestem), amihez többféle borító is készült. Viszont ennek a történetnek
többféle – jobb és rosszabb borítójú kiadása is van, szóval bemutatnám a
kedvenceimet.
Illik a sztorihoz a 2003-as
francia Viking Juvenile kiadvány borítója, mert egy sarkalatos pontot
ábrázol:
A legtöbb köze a történethez az orosz 2009-es
Флюид kiadóénak van:
Ez a rajzos borító is tetszik a francia
Bloomoon 2013-as kiadásáé:
Kedvcsináló idézetek:
♡
– Ne sírj. Az már embertelen….
– Semmi bajom, Léon apó, csak az agyvizem csurog…
♡
Imént meséltem, hogy az iskolaszagtól hányingert kapok; hát
az ittenivel meg nem tudok betelni, maga a boldogság. Kátrány, gépzsír,
villanyradiátor, forrasztópáka, műgyanta, bagó és még mi minden. Valami fenséges.
Egyik nap elhatároztam, lepárlom Sufniparfümnek.
Hogy beszívhassam, mikor ver az élet.
♡
A szüleim a hajukat tépték, marták egymást. Tomboltak. Én meg
mentem össze napról napra. Bemeséltem magamnak, hogy ha egészen kicsire
összehúzom magam, úgy csinálok, mintha ott se lennék, talán tényleg meg is
szűnök a végére és onnantól gondom egy szál se.
♡♡♡♡♡
Képgyűjtemény
a Pinteresten – Random
Pictures.
♡♡♡♡♡
Szerintem a legóépítős mániája miatt lett ilyen a borító, ötéves kisfiam először nagy lelkesedéssel rávetette magát, mert azt hitte, hogy legó katalógus :))
VálaszTörlésLogikus! :) Amúgy én is amiatt álltam végül neki... imádtam legózni.
Törlés