Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum
kiadónak!
Már csak egy őrült zaklató
hiányzott az életemből! – mosolyodott el keserűen Lumikki.
|
Fülszöveg:
☆
Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy
krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett
nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket
alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom
végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg
természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is
akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató,
aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát
ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének
megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell
játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban,
kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba.
Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják
Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon
nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő
is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden
csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.
Könyv információk:
Eredeti mű: Musta kuin eebenpuu
Eredeti megjelenés éve: 2014
Athenaeum, Budapest, 2015
208 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789632932828 ·
Fordította: Panka Zsóka
|
A trilógia részei:
3. Ébenfekete
(befejezett
trilógia)
Megvásárolható itt:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Hófehérke hazatért
és ismét szerelmes lett…
☆
Úgy néz ki, hogy a jó dolgokból mindig kevés jut, így volt ez
most is: a trilógia legrövidebb része volt a legjobb! Tényleg az utolsó rész
volt a legparásabb, az előző részek csupán felvezetései lehettek az
Ébenfeketének. Az előző részekben megismertük Lumikki vágyakozását a régi
szerelme után, tisztába kerültünk azzal, hogy valami nem tiszta neki a múltjával
kapcsolatosan és megtudtuk, hogy szegény Hófehérke mennyire peches, amiért
ilyen könnyedén bajba kerül csak annyival, hogy létezik…
Brutális!
A család titokzatos kapcsolata és múltja egyszerűen sokkolt,
a zaklató Árnyék kilétét nem találtam el, sőt azt sem tudtam elképzelni, hogyan
dönt Lumikki a párkapcsolataival kapcsolatosan. Egyik szálat se tudtam
elképzelni, hogyan fogják elvarrni, megoldani! Már komolyan azon gondolkodtam,
hogy esetleg főszereplő halál lesz a vége…?!
A legjobb talán mégis a bizarr módon tovább gondolt Hófehér
adaptáció volt!
A történet zseniális és sokrétű, mert a főszereplő okos és
jól kavarja a lapokat, de sajnos okos a zaklató, ügyesek a szülők és kitartóak
a lány szerelmei is! Nem könnyű ennyi mindent jól összeilleszteni úgy, hogy ne
érezze az olvasó elsumákoltnak vagy művinek – nos, nem éreztem. Kerek volt és
elfogadható! Szívesen olvasnám tovább Lumikki történeteit, de az írónő más
könyveire is vevő lennék.
Kedvenc
Több kedvencem is akadt a kötetben: az őrült zaklató, a
titokzatos múlt és az iskolai Hófehérke színdarab. Imádtam Sampsát is és a
családi jeleneteit is, bár lehet azért, mert én is így vagyok a saját
családommal. (Szóval én Sampsa mellett teszem le a voksomat.)
Értékelés: 5*
*Ezzel a résszel kedvenc lett a trilógia.
Borítók
Gyönyörű fekete szélű kiadás, egyszerre izgalmas és
borzongató borító – nekem bejön! Egyszerűen annyira szépek egymás mellett ezek
az aranyos zsebkönyvek, hogy jó rájuk nézni:
Ajánlom
Ifjúsági krimi rajongóknak, tündérmese adaptációk kedvelőinek.
Érdekes szerelmi háromszög hívőknek és a múlt után kutatóknak. Sötét, hideg,
ijesztő skandináv krimi.
Kedvcsináló idézetek:
☆
A legeslegnagyobb ajándékot kapod
tőlem, akkorát, amekkorát még soha senkitől nem kaptál.
Ajándékba adom a múltadat.
Ajándékba adom a titkodat.
Ajándékba adom neked azt, ami
valójában vagy.
Ajándékba adom neked önmagadat,
teljes valódban.
Végre-valahára.
☆
Lumikki szinte érezte
Szikra jelenlétét. Olyan erősen érezte, mintha tényleg ott lett volna mellette.
És ekkor végre megértette, hogy ez tényleg így van: hogy Szikra mindig vele
marad, még akkor is, ha valójában épp nincsenek együtt. Akkor is, ha soha többé
nem találkoznak. Mert Szikra az az ember, akinek a kezét Lumikki lélekben
megszorítja, amikor megijed az éjszaka sötétjében. Szikra az, akinek a teste
felmelegíti, amikor magányosan ül a fotelben, és könyvet olvas. Szikra az,
akinek puha keze álomba ringatja, amikor egyedül alszik el.
☆
Lumikki az
ajándékvásárlást is utálta, mert az egészet fárasztónak, mesterkéltnek és
fölöslegesnek érezte. Szíve szerint csak akkor vett és adott volna ajándékokat,
amikor ehhez kedvet érzett. Nem törődve a dátumokkal. A karácsonyi
ajándékvásárlás most is mindössze egy rituálé volt, amelyet muszáj
végrehajtani, mert a szokás ezt diktálja.
☆☆☆☆☆
Különböző
Musta
kuin eebenpuu kiadások borítói a GoodReads-en!
☆☆☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése