Köszönet a recenziós példányért a Kolibri
kiadónak!
– Nézzék,
nincsen joguk ilyen förtelmesen bánni velünk jelentette ki Reggie, ahogy a
lánc megcsörrent aranyozott, ékköves díszkardján. – Van fogalmuk róla, ki
vagyok én?
– Ja – mondta
Bildorf, aki Pibbel a bombasztodon bal váll-lapján ült –, egyszer békát vitt
az Atlantiszra.
– Úgy
érted, békét az Antarktiszra – pontosított Pib.
|
Fülszöveg:
Ha a lények nem
szolgálnak műsorral,
őket szolgálják fel – tálcán!
Amikor Jean-Remy, a folyton sóvárgó tündenevér táviratot kap
rég elveszett húgától, Eloise Yvette-től, a Szörnyen Titkos Részleg újra
felbolydul. A beszélő telegram szerint ugyanis a ghorkok elfoglalták a
Heppleworth Élelmiszergyárat. Sőt azzal fenyegetőznek, hogy az ott dolgozó
lényekből kotyvasztanak frenetikus finomságokat!
Elliot és Leslie vezetésével felkerekedik az egész részleg,
és magukkal visznek mindenféle ghorkelhárító eszközt is. Amint megérkeznek,
belecsöppennek a városka Kulináris Fesztiváljának forgatagába, ahol a
legflancosabb étterem igen gyanús napi specialitást kínál. Elliot mégis
megkóstolja, és máris fura zöld szőr nő a karján. Leslie pedig kénytelen
homályos, szürke pacává válni…
Kedvenc Szörnyen Titkos Részlegünk és két szörnyen
megváltozott segítőjük, Elliot és Leslie végül csápra kel a ghorkokkal, hogy
leleplezze azok taknyos tervét. De vajon távol tudják tartani a falánk
ghorkokat vacsoráig?
Könyv
információk:
Eredeti cím:
Gobbled by Ghorks
Eredeti megjelenés
éve: 2014
Kolibri,
Budapest, 2015
196 oldal · ISBN: 9786155541681· Fordította: Pék Zoltán
Illusztráció: Framestore
|
A
sorozat részei:
Megvásárolható ITT:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
♡
Szeretnék egy Wolf-Rémizzót karácsonyra, szívesen küldenék
éneklő táviratot bárkinek (Viszonozni NEM kell!) és szívem szerint már indulnék
is Simmersville-i Kulináris Fesztiválra!
Weston világa a szörnyekkel, a ghorkokkal, a találmányokkal,
a mindenféle kajával – fantasztikus! Életemben nem hallottam még vészszarvasról
és máris odáig vagyok egyért, sőt azt is tudom, mitől vakmerő egy vészszarvas!
Megtudtam, mi a világ legszomorúbb száma és miért. Megtudtam, hogy kicsoda /
micsoda az 1ISz. Az új dolgokon túl a régi bolondságok is újra előjöttek –
ismét esszenciákat válogattak a fiatalok és a kajakritikusok sem adták fel, hogy
erre a pályára állítsák egy szem fiúkat.
A régi szereplők mellé sok új karaktert kaptunk, és senki nem unalmas, egysíkú
vagy hasonlít valaki másra. Nincsen ismétlés, mindenki abszolút egyedi tetőtől-talpig, kinézettől szövegig. Sajnáltam, hogy elmaradtak a megkedvelt
illusztrációk, de cserébe egy, még az elsőnél is jobb történetet és lezárást
kaptam. Az egész cselekmény izgalmas és kellően humoros volt. Többször meglepett
egy-egy csavar, amikor azt hittem, hogy „Ó, de nyilvánvaló, hogy ez vagy az
lesz”, akkor teljesen más lett végül!
Abszolút kedvencek:
- Csontropogtató Gügor szerelme,
- Leslie és Elliot barátsága,
- Kozmo Konstans,
- Reggie T. Poczak ezredes tengernagy!
Remélem, hogy folytatja még az író, mert kíváncsi vagyok
Jean-Remy történetére, továbbá összesen 11522 féle szörny van és én
mindegyikükre kíváncsi vagyok!
Értékelés: 5*
*(még mindig) i.m.á.d.o.m.
Ajánlás:
Gyereknek, felnőttnek egyaránt ajánlott, sőt javallott!
Különösen ajánlott „Jaj,
a szörnyek!” és a „Fosterék háza képzeletbeli
barátoknak” mesék
rajongóinak! Humoros, morbid, szerethető lényekkel teli történet.
A borító: Odáig
vagyok ezért a bolondos, sötétben világítós, furcsa betűtípust virító, aranyos
borítóért! Ugyanolyan figyelemfelkeltő, mint az első részé!
Illusztrációk: Sajnos
elmaradnak a nagyobb rajzok a könyvből, de a kedvenceim – a fejezetek feletti
találmány képek és az egyedi fejezet kezdő iniciálék – megmaradtak!
Kedvcsináló idézetek:
 |
| Orr-ghrok |
♡
Elliot vacsoráját hatalmas száj alakba rendezték el a
tányéron. A zöldségajkak gonosz vigyorra torzultak. Nyers marhahúsból vágott
puha rózsaszín íny villant ki alóluk, A kenyér- és sajtháromszögeket gondosan
úgy rakták egymás mellé, hogy agyart formáljanak, Vajnyájtól csillogó lángvörös
lazacnyelv nyúlt végig a tányéron.
– Bon appétit! – mondta a pincér, majd eltűnt a konyhában.
Elliot csak bámulta ezt az ételnek nevezett rémséget. És nem
is csak rémes volt, de förtelmesen élethű is.
– Ha ez megmozdul, én meg nem eszem – mormolta maga elé.
♡
– Okosak? Maga, uram, intellektuálisan annyira cizellált,
akár a saját takonylövedékei.
♡
– Mi, lények viszont évek óta tudunk a Számítógépesített
Valószínűségi Mezőről. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy a számítógép annyit ér,
amennyit elhisz. Például ott a hibaüzenet: „Érvénytelen parancs.” Ez olyankor
jelenik meg, amikor olyasmit kértek a számítógéptől, amit nem tart
lehetségesnek. Vagyis szakmai kifejezéssel élve: „megsértitek a valószínűségi
mezejét.” Kértek tőle valamit, de még ha az elméletileg lehetséges is, a
számítógép azt gondolja: „Minek nézel engem? Karórának vagy számológépnek?”
Hibaüzenetet láttok, de higgyétek el, hogy ezt gondolja.
♡♡♡♡♡
♡♡♡♡♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése