– Nézze, fiam,
maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de
megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (…) Bizony. A költők örökké
félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy
mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a
szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.
– Mivel
táplálkozik? (…)
– Barátsággal.
Barátságot zabál.
|
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A szerelem öl, butít és nyomorba dönt – szokták mondani a
sokat tapasztalt öregek, s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak, aki
tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút. De mi van akkor, ha
egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú – pontosabban kamasz fiú –
szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált, csupa rozsda autó? Egy húszéves,
egykor ragyogó szépségű s még mindig elbűvölő alakú 1958-as Plymouth Fury,
„akit” ráadásul Christine-nek hívnak? Nos, miután Arnie Cunningham
libertyville-i középiskolás diák első látásra fülig beleszeret Christine-be, s
őrülten, elvakultan, a végsőkre elszántan szembefordul szüleivel, egyetlen
barátjával, sőt egyetlen barátnőjével is, hogy megszerezhesse, illetve
megtarthassa „őt”, a tétel minden kétséget kizáróan erre az esetre is igaz.
Bonyolítja a helyzetet, hogy egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit
elüldöz a fiú mellől. S valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba
hoznia Christine-t, egyre-másra rejtélyes módon és bestiális kegyetlenséggel
elkövetett gyilkosságok bolydítják fel a kisváros békés mindennapjait.
Bizonyítékok hiányában tétován tapogatózik a nyomozótiszt. Bizonytalan
sejtésekkel viaskodik a jó barát, Dennis Guilder és a barátnő, Leigh Cabot is,
akiket az egyre megfoghatatlanabbá váló szörnyű események magától értetődő
természetességgel sodornak egymás karjaiba. Érzéki csalódás, a képzelet játéka
csupán vagy valóság az az oszladozó hulla szagára emlékeztető bűz, amely hol
halványabban, hol orrfacsaró módon Christine-ből árad? S vajon mi okozza azt az
ijesztő változást, ami Arnie megjelenésében és viselkedésében végbemegy, attól
kezdve, hogy Christine-t magáénak tudhatja? Talány és meghatározhatatlan
rettegés mesteri adagolásával tartja fogva az olvasót Stephen King, akinek már
számtalan regényét izgulhattuk végig.
Könyv információk:
Eredeti cím: Christine
Eredeti megjelenés éve:1983
Árkádia, Budapest, 1989
560 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9633071445 ·
Fordította: Falvay Mihály,
Kappanyos András
|
Stephen King a blogon:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Szerintem:
☠
King nagyon jól ír, ám néha unalmas a rengeteg elmélkedés a
könyvben. Néha nincs hangulatom a nagymonológjait olvasni szerelemről, időről,
felnőtté válásról, örökké vesztesekről… a Mester hajlamos bő lére ereszteni a
szót.
Eltekintve a hosszadalmas eszmefuttatásoktól ez a könyv ismét
zseniális, bár volt bennem némi hiányérzet! Aztán megnéztem a filmet és
rájöttem, mi hiányzik a könyvből – a GONOSZ személye. Nem vagyok megelégedve a könyves gonoszokkal. A film valahogy ütősebb,
a pszichopata Arnie-tól kivert a frász, míg a könyvbéli kis nyomit inkább
sajnáltam.
A könyv jól felépített, bár sok idő eltelik, míg igazán
előjönnek a dolgok – akárcsak „A ragyogás”-nál, itt is muszáj a hosszadalmas
előjátékon túljutni, hogy végre jöjjenek az izgalmas dolgok, beinduljon a
cselekmény. (Igen, visszaolvasva a mondatot, tisztában vagyok vele, mire
hasonlít… khm… dolog, de akkor is erről van szó!)
A történet elbeszélése érdekes, mert nem a címszereplő autó
(Christine) tulaja regéli el a történetet, hanem a legjobb barát, Dennis.
Kifejezetten szerettem ezt a külső szemlélői szemszöget! Szerettem a rengeteg
családi képet: Dennis már-már tökéletes (összetartó és demokratikus
beállítottságú) családja ellentétbe állítva Arnie családjának bólogató János
férfi tagjaival, illetve a nőuralommal, ami ellen aztán szépen fellázad a fiú,
és elkezdődik a széthúzás meg a tojáshéjon lépkedős kapcsolattartás.
Ismét egy szépen megfogalmazott, borzongató sztori. Olvastam
már jobb(ak)at Kingtől, de Christine története igazi klasszikus – mindenkinek ajánlom!
Értékelés: 4
 |
| Kedvenc borítóm! |
Borítók:
Szegény Árkádiás kiadásomat bolhapiacon vadásztam 200 Ft-ért,
mire a végére értem a könyvnek, elkezdett szétesni… 1989-es első magyar kiadás,
alig egy évvel ifjabb, mint én. Egész jól bírta igazából.
Ha nem csak belebotlottam volna egy kósza, antikvár King
regénybe a piacon, akkor az Európa kiadó 2006-os fekete borítós kiadványáért
dobogott volna a szívem. Annyira szép, ijesztő, figyelemfelkeltő!
(Külföldi kedvencem nincs, de a lent látható GoodReads linken
körbe lehet nézni köztük.)
Köztudott rólam, hogy nem vagyok oda a poros, fakó hatású régi
filmekért. Nem tudom, miért, de sokkal jobban szeretem a szép és erőteljes
színű filmeket. Így vagyok kalibrálva, ezáltal könnyebben állok neki az újabb
kiadású feldolgozásoknak is.
Ez a film kész pofára esés volt, mert elképesztően
agresszívek a színek, emberszínűek az emberek és NEM fakó, NEM poros egyetlen
képkocka sem. Leesett állal néztem a filmet, akár ma is forgathatták volna. (Vagy
felújították, újraszínezték, akármit is műveltek vele – jót tett neki!)
Christine részei elképesztőek, Arnie színészválasztása
zseniális és a karakterének a szép lassan, de lépésről-lépésre nyomon követhető
elborulása, majd teljes őrülete annyira jó volt, hogy a film újranézős! A
könyvhöz képest más, talán kevesebb is, mert épp azok hiányoznak belőle, amiket
a könyvben szerettem, de mégis jó.
Más, de nem érthetetlen vagy zagyva –
iszonyat jól adaptálták. Persze mivel eltér a könyvtől, nem 5/5-ös. A legjobban nekem a kocsi tulajával kapcsolatos változtatás nem tetszett... az is olyan tipikusan "jó" része volt a könyvnek, illetve Dennis nyomozása vele kapcsolatosan.
 |
| Arnie (Keith Gordon) |
A kedvenc részem: Arnie pislogás nélküli weirdo feje és
(spoiler) Christine, amint
újraépíti önmagát! (<- jelöld ki) Hogy ezt hogyan csinálták meg CGI
nélkül…?!
Adaptáció: 5/4 ☆☆☆☆
Nem egy rossz adaptáció, némely része ugyan át lett alakítva,
de önálló sztoriként megállja a helyét és nem kell magyarázgatni.
Tulajdonképpen élvezhető a könyv ismerete nélkül, akárcsak az Állattemető. :)
Ajánlom: az
eredeti szinkront.
Hogy érdemes-e megnézni? NANÁ!
Iszonyat állat film, nagyon jó sztorival!
Kedvcsináló idézetek:
☠
– Kapjunk be egy pizzát! – javasoltam, s már kanyarodtam is
be a Gino parkolójába. – Na, mit szólsz? Egy olyan jó zsírosat. Egy olyan
hónaljszagút.
– Jézus, Denny, ez azért kemény volt.
– Szóval olyan frissen mosott hónaljszagút.
☠
… de az ész, ez a perverz majom, ez annyi mindent ki tud
gondolni s mintha perverz örömét lelné éppen a legvadabb gondolatokban. …talán
épp ez az élet eredendő gyötrelme: képzeletünkben az asszony nevetve hentereg a
legjobb barátunkkal, a legjobb barátunk a vesztünket tervezgeti, s persze
orvul, egyszülött fiunk pedig autóval szándékos emberölést követ el.
☠
Azt hiszem, mindenki fejében van valahol hátul egy
hordalékgyűjtő árok, amely stressz vagy bajok idején megnyílik, és a tudatból
sok mindent belé lehet söpörni. Megszabadulni bizonyos dolgoktól. Eltemetni
őket. Az árok a tudatalattiba üríti tartalmát, de az olykor, álmunkban
megbolydul és visszafurakodik.
☠☠☠☠☠
A képek a „Könyvek - Stephen
King” Pinterest táblámról származnak.
Egyéb Christine
kiadások a GoodReadsen.
☠☠☠☠☠
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése