–
Mindenkinek világos, hogy ki a barát, ki az ellenség? Nehogy valaki
idegességében mást lőjön le, mint kéne.
– Kira
barátja az én barátom – kiáltotta Green.
– Marcus
minden barátjának pedig őszinte együttérzésemet kell kifejeznem – kiáltotta
Woolf. – De attól még nem lövöm le.
|
Fülszöveg:
A legjobb döntést a
legnehezebb meghozni.
Ahogy a Részlegesek végső lejárati ideje vészesen közeledik,
a túlélők sorsát eldöntő háború immár elkerülhetetlennek látszik. Mindkét fél
elszánta magát a végső pusztításra, abban a biztos tudatban, hogy birtokában
van a fegyver, amellyel megsemmisítheti a másikat.
Samm és Kira Walker a két háborúban álló fél között ragadt,
egymástól ezer mérföldnyi távolságra. Samm a kontinens túlsó végén az amerikai
közép-nyugat hatalmas mérgező pusztaságain túl, Kira pedig dr. Morgan markában,
akinek eltökélt szándéka megmenteni a még megmaradt Részlegeseket, akár Kira
élete árán is. Ekkor egy rejtélyes lény bukkan fel, sem ember, sem Részleges,
és komoran figyelmezteti a harcoló feleket egy újabb apokalipszisre.
Kirának egyetlen esélye van, hogy megmentse mindkét fajt és
velük együtt a világot. De lehet, hogy ez az életébe kerül…
A Részlegesek sorozat
befejező része epikus izgalmakat ígér, amelyben a bolygó utolsó megmaradt
értelmes lényei összecsapnak egymással, hogy meghatározzák a jövőt.
Könyv
információk:
Eredeti
mű: Ruins
Eredeti
megjelenés éve: 2014
Fumax, 2014
438 oldal · puhatáblás ·
ISBN: 9789639861763 ·
Fordította: Bayer Antal
|
A
sorozat részei:
|
(Az értékeléshez olvass tovább! ⇩ ⬇ ⇩ ⬇ ⇩ )
Miért olvastam el?
Jó ideje tologattam, de szerettem volna valami jóval zárni az
évet. (Abszolút sikerült). A tologatás, halogatás oka viszont nyilvánvaló: ez
volt az utolsó magyar Dan Wells regény.
Imádom az írót és alig várom, hogy mivel rukkol elő a Fumax
tőle legközelebb.
☣
Bár olvasás után úgy éreztem, hogy a vége kicsit túl simán
ment – jobban belegondolva ez egy nagyon kegyetlen, nagyon ijesztő, nehéz
döntéseket meghozni szükséges helyzetekbe kényszerítő és durván komplikált
regény volt.
A történetben mindenki kap valami kisebb-nagyobb szerepet.
Van, aki azt kutatja, miért érdemes élni, mi értelme a szerelemnek és miért éri
meg feláldozni az életét. Van, aki szimplán annyira vágyik, hogy a kicsinye
élje túl. Van, aki szeretne szólni, hogy „Hé, nemsokára, jön a tél! Vegyetek
fel téli kabátot!”, de voltak teljesen elgurult gyógyszerű, őrültek, akik
szimplán legyilkoltak itt-ott pár humanoidot…
Figyelni kell, hogy az apró dolgok is értelmet. Szerettem ezt
a részt olvasni, nagyon megkedveltem a karaktereket. A leginkább Marcusról és
Heronról változott meg a véleményem. Marcus egy tesze-tosza szobatudósból egy
tényleg vicces és szerethető, aktív karakterré nőtte ki magát. Mármint nem tudott
túl sokat hozzátenni semmihez, de legalább, ha megszólalt, akkor mosolyogtam,
egy jót néhány kemény helyzet közben és nem csak idegesített a jelenléte. Heron
már más tészta – őt igazán a kiegészítő regénye miatt kezdtem el kedvelni, de a
részben az út- és értelem keresés kifejezetten jól állt neki. (Meg marhára
szórakoztatott, ahogyan Samm képtelen feldolgozni Heron mélységeit. :D)
Jó volt, nagyon jó lett az egész trilógia.
My personal problems
Akadnak kisebb-nagyobb gondjaim, miszerint MI VAN? Most akkor
ki merre is járt és miért? Megpróbálnád egy USA térképen jelölni, hogy ki merre
járt? Ki ne találd! El se bírom képzelni, hogy mennyire össze-vissza lenne a
végeredmény!
Mi van a világ többi részével? Mennyire haltunk ki mi itt
Európában? Mi lesz azokkal akik ott maradtak a khm… ott, ahonnan Samm indult
ebben a részben? Szóval sok-sok mi van velük és mi lesz mindenkivel kérdés
kering bennem, és nagyon szívesen olvasnám tovább.
Hiányozni fognak.
Az én kedvenceim: Samm.
Kira. Marcus szövegei. Heron.
Kiver tőle a frász:
Vérember meg a kopoltyúsai.
Értékelés: 5
Ajánlás:
Igazi posztapokalitikus, problémamegoldós, kemény karakterekkel
tűzdelt, disztópiás regények rajongóinak. A történet néhol ijesztő, néha
kétségbeejtő, néhol túl véres és néha kegyetlen, de zseniális.
Heron és Dan Wells:
Isolation (#0,5)
☣
November elején nekiestem a Részlegesek (Partials) előzmény
novellájának, aminek a főszereplője - legnagyobb meglepetésemre - a számomra
furcsán kettős érzetet keltő: HERON, kém modell.
Heron egy nagyon erőteljes, kitartó és ügyes karakter, ám
távolságtartó, önző, agresszív és durvaságra hajlamos, ami a Részlegesek posztapokaliptikus
világában nyerő, de az én kényelmes fotelemből csupán idegesítő. (Végülis néha
elég nyíltan Kira ellen van, aki viszont abszolút a kedvencem.)
Dan
Wells: Isolation:
Miről is szól ez a pár oldal? Heron „születéséről” és kiképzéséről 2059-ben,
illetve az első nagy bevetéséről 2060-ban. Durva.
Azt hiszem, Heron fantasztikus, bár eléggé ellenszenves
teremtmény. Mégis neki drukkoltam és szerettem olvasni a történetét. Mindig is
érdekelt, hogyan lesznek a Partialsok, milyen a kiképzésük – csak eddig kifejezetten Samm-é
érdekelt volna… utólag belegondolva Heronhoz képest az övé unalmas lehetett.
Értékelés: 5/5 ☆☆☆☆☆
Kedvcsináló idézetek:
☣
– Csak a testemen keresztül! Gyerünk, próbálják csak meg! De
figyelmeztetem magukat, hogy valószínűleg sírni fogok, ha fájdalmat okoznak
nekem, és emiatt majd később nagyon rosszul fogják érezni magukat.
Vinci ránézett.
– Ezt nevezi maga kemény kiállásnak?
– Így nyomom – mondta Marcus. – És még mennyi hasztalan
hősködés van a tarsolyomban.
☣
Te Kira Walker vagy. Nem azért fogod megmenteni a világot,
mert te vagy a kiválasztott, hanem azért, mert meg akarod menteni, és nincs a
világon még egy valaki, aki ilyen keményen dolgoznak azért, amit akar.
☣
– Tehát őt is megcsókoltad – állapította meg Marcus. – Ez a
beszélgetés kezd egyre zavarosabb és kényelmetlenebb irányt venni.
– Annyira sajnálom, Marcus. Nem tudom, mi a baj velem.
– Nincs veled semmi baj – mondta Marcus, bár érezhetően
nehezére esett megtalálni a megfelelő szavakat. – Mindketten hibátlan példányok
vagyunk, én sem igazán tudnék választani kettőnk közül.
☣☣☣☣☣
☣☣☣☣☣
Most meghoztad a kedvemet hozzá. Lehet, hogy én is befejezem a sorozatot :D
VálaszTörlésOlyan ambivalens a viszonyom ezzel a sorozattal.
VálaszTörlésa hatásodra kezdtem el olvasni, és bár látom én, hogy pörgős, és mozgalmas és minden, de nem tudott megfogni (szerintem rosszkor találkoztunk).
Most megint felkeltetted az érdeklődésem, lehet elolvasom ezt az utolsó részt is, hátha meglesz az az isteni szikra.
Nekem az író egész stílusa, történet felépítése, kreativitása és kegyetlensége kifejezetten bejön. Imádom Dan Wells-t. :) Ha nem csúszott a trilógia, akkor lehet kár erőltetned, majd lehet úgy hozza egy hangulat és egy év alatt letudod az összes magyarul elérhető művét (mint én).
Törlés(Igen, nálam is előfordul a "rosszul találkoztunk" -dolog... de általában hagyom pihenni azokat a sztorikat, hátha egyszer...)