2016. január 20., szerda



Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.)

 Mini-könyvklub 3. felvonás: fantasy
A témához tartozó bejegyzések a „mini-könyvklub” címke alatt elérhetőek.


– Régen a holtak holtak maradtak – mondtam. – Olvastam róla atyám könyvtárában. A holtak nagyon sokáig csak a mesékben járták a földet. Még Platónnál is el vannak dugva jó messze, a Sztüx-folyón túlra.
– Hát ennyit ér a sok olvasás – felelte Makin. – Én még jól emlékszem a lápi útra. Azok a szellemek nem ismerték a könyveidet.


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni…
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Könyv információk:

   Eredeti mű: Prince of Thorns
   Eredeti megjelenés éve: 2011

Fumax, Budapest, 2012
336 oldal · keménytáblás ·
ISBN: 9789639861398 ·
Fordította: Gy. Horváth László               

A sorozat részei:

2. Tövisek Királya
3. Tövisek Császára     

(befejezett)

(Az értékeléshez olvass tovább!     )

Miért álltam neki?

Régóta tetszett a cím+borító páros, de végül a Mini-Könyvklub vett rá az elolvasására!

Szerintem:
Mark Lawrence’s Jorg Ancrath.
Fan art by Kim Kincaid
Ez a Jorg egy szociopata állat! Egy nagyon unszimpatikus, ám elismerésre méltóan zseniális szociopata állat. Igazi antihős.

A regény elején komolyan elhittem, hogy csak cél nélkül végigöldöklik a könyvet a testvéreivel, de aztán elkezdett felépülni egy érdekes sztori, ami mellé bejött néha a múlt 1-2 izgalmas története és kaptam két nagyon is érdekes karaktert! Nem Jorgról beszélek, hanem Makinról és Núbairól, akik értelmesek, de jobb lelkűek voltak, mint a kis herceg… (Még ha figyelembe is veszem, miket műveltek!)

Vannak benne nagyon kiakasztó részek (pl.: Murillo püspök szöges sztorija), amiket mégis élveztem, mert nagyon jó körítése volt. Jorg egy zseni, a pszichológiai hadviselés mestere. Az ilyen sztorikat egyébként nagyon szeretem számítógépes játékban (vagyis a véres, harcos, kardos, herceges-királyos sztorikat).

OFF: Mit ne mondjak, szép fantasyt választottunk be a kis könyvklubunkba, ahol ugye főleg lányok vannak – érdekel, mennyien adják fel és hányan leszünk, akiknek tetszett a Tövisek hercege. :D

A folytatás esélye?

Nem igénylem azonnal a folytatást, de nem is zárkózom el tőle. Érdekel, hogyan lesz a Tövisek Hercegéből császár (ha lesz), és érdekel az író ugyanazon Birodalomban játszódó trilógiája: A vörös királynő háborúja.*

*(Illetve főleg ez a másik trilógia érdekel a sztorija miatt, de gondolom ismerni kell hozzá Jorg sztoriját! – Kérlek, kedves Olvasó, írd meg kommentben, ha nem így van!)

Miért ajánlom?

Akármilyen durva a sztori, kellemes és olvasmányos a nyelvezete. A történet bár brutális, mégis folyamatosan fenntartja az érdeklődést és engemet lekötött. Brutális volt rádöbbennem, hogy kik lehettek az Építők, mikor játszódhat a történet és mi lehetett az Ezernyi Napvillanás Napja. Oh, és hogy Renar gróf, miért akarta kinyírni az édesanyját meg őket a tesójával? Amikor összeállt a puzzle… Hű! 

Mark Lawrence jól mesél, a fordító pedig értette a dolgát – ijesztő, de szépen megírt, megfogalmazott sztorit kaptam. Nekem tetszett, nem rosszak ezek a grimdark történetek.

Izgalmas, durva, kegyetlen és véres regény. Brutális, posztapokaliptikus középkor némi mágiával és rengeteg vérrel.


„– Nem szégyen a futás. Mármint ha jó felé szalad az ember.”
- Sir Makin aranyköpése*

Nem tetszett: a „megemelintette” ige. Általában fegyverek kapcsán került szóba, de végtelenül irritált…

Tetszettek:
„csendet öklendeztem”
„A csend gubójában lépkedtem”
és az egyes *aranyköpések meg a játszmás eszmefuttatások.

Kedvencek: Sir Makin, Núbai, de még Jorgot is bírtam úgy ahogy!

Értékelés: 4
 
Kiknek ajánlom?
  • Elsősorban férfiaknak (kemény legényeknek, nagyfiúknak).
  • Fantasy rajongóknak.
  • Harcos-csatás királyos-trónbitorlós történetet kedvelőknek.
  • Ha bírod a vérengzést és a brutalitást. 

A szereplők:

- Jorg (Honorous Jorg Ancrath herceg)

A történet kezdetén Jorg egy 13-14 éves kiskamasz, aki egy rablóbandát vezet, akiket a testvéreinek hív, és akikkel vígan öldököl. Mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül nyírja ki a csürhéjébe származókat és a random szembejövőket! Ez az egyik szál… egy totál unszimpatikus, teljesen szociopata, beteg gyermek története. A másik szálon 4 évvel korábban megismerhető a 9-10 éves Jorg hercegecske, aki a tövisek közé vetve / menekülve végignézi, amint kinyírják az anyját és az édestestvérét, aztán lassacskán elmesélik a megváltozásának történetét. A múltját kifejezetten szerettem, nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy honnan indult, hogyan tanították, miként bántak vele Magasvárban.
Különös a kapcsolatom Jorggal – tartok tőle, de elismerem, hogy haláli, ahogy dirigálja a körülötte lévőket. Zseniálisnak és betegnek tartom egyszerre. Csavaros eszű kölyök, nem félek attól, hogy nem lesz belőle Császár egyszer, de vajon kell-e a világnak az ő császársága?!

- Jorg „igazi” családja

Jorg múltja, az édesanyjának és az öccsének az elvesztése és az apja (a király!) ridegsége – mind-mind már önmagában is durva és jócskán sokkolóan ható rész volt. Már a legelején megkapjuk a Tövisek Hercegének borzasztó történetét, de a könyv még a legvégén is bevisz egy mélyütést!
Azt hiszem, ez a 10-14 kissrác csak fájdalmat kapott mind a családjától, mind a családjának az emlékétől. Ha nem rühelltem volna meg és nem hinném betegnek, akkor nagyon sajnálnám őt. Így inkább csak megértem, hogy ilyen családdal (és történettel) nehéz volt épelméjű, normális emberré válnia (– és nem lepett meg, hogy nem is sikerült neki).

- Sir Makin

Sir Makin
IMÁDTAM. Makin már az elejétől szimpatikus volt, eléggé kirítt a csürhéből, amit Jorg maga köré gyűjtött, és akikkel fosztogató körúton volt a történet elején. Makin (és mellette még talán a Núbai) volt a józanész hangja, az az ember, aki komolyan beszél Jorghoz, akinek jó és mély tartalmú szövegeket adott az író a szájába.
Sir Makin története kifejezetten tetszett, bár meg is lepett, mert ki hinné el? Nem egy olyan ember, akit a fejére ejtettek és mégis „behódolt” ennek a kis szociopatának? Furcsa. Annyira drukkoltam, hogy mindent éljen túl!

- Jorg rablóbandája

Az elején rengetegen voltak – valami nyolcvan embert említett Jorg, hogy köréje gyűltek? -, és még a végén is csak néhányukat tudtam volna megnevezni. Volt a tömeg meg egy-két kiemelt, megnevezett egyén, aki a Jorg körüli koszos, harcos csürhét alakította.

Közülük a legszimpatikusabb a Núbai volt, kíváncsi voltam a történetére és szerettem azokat a részeket, amikor előtérbe került (elég sok volt ezekből a részekből).  Egyébként érdekes volt a kis herceg találkozása velük, az is, ahogyan az élükre állt és ahogyan szép lassan be-becserkészte őket, amikor el akart érni valamit náluk!

Idézetek:
– Azt hiszem, a párviadalt kihagyom.
– Bölcs döntés.
– Nekem inkább a tusa való. A győztes személyesen Renar gróf kezéből veszi át a díjat!
– Ez nem terv. Ez annyira hülye neme a biztos halálnak, hogy száz év múlva is ezen fognak röhögni a csapszékekben – mondta Makin.

– Tudod, hogyan lehet megszakítani egy gyűlölet körforgását?
– Szeretettel – mondta csendesen Gomst.
– A körforgást úgy lehet megszakítani, hogy kinyírunk minden egyes rohadékot, aki kibaszott velünk – mondtam. – Az utolsó szálig. Mind. Kinyírjuk az anyjukat, kinyírjuk a testvéreiket, kinyírjuk a gyerekeiket, kinyírjuk a kutyáikat.

    Beborított az eső meg a sötétség. Tovatűntek a testvérek, ott várakoztak mögöttem az úton. Várt rám Gomst meg a bitó is. A csend gubójában lépkedtem, csak az eső surrogott, meg a csizmám verte az Élőholtak útját.
    Megmondom kereken. Az a csend kis híján legyűrt. Én nem félek semmitől, csak a csendtől. A csend az az üres lap, amire félelmeimet ráróhatom. A holtak szelleme kutyafüle ehhez képest. A holt lény meg akarta mutatni nekem a poklot, de csak halvány mása volt az a borzalomnak, amit én a sötétre tudok festeni a csend pillanatában.
❖❖❖❖❖
Képgyűjtemény a Pinteresten: A Széthullott Birodalom.
Prince of Thorns kiadások a GoodRead-sen.
❖❖❖❖❖

4 megjegyzés:

  1. Te komolyan ILYENNEK képzeled el Makint?!? Ennél távolabb nem nagyon állhatna attól, amilyennek én képzeltem el. :D Az én Makinom sokkal öregebb, talán olyan 50-es, kikerekedett, kicsit pocakos, nagyobb az arcszőrzete, nem túlságosan magas, és persze tök koszos. :) Nem ilyen tiszta szépfiú, mint akit ide kitettél. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KOMOLYAN? :D Nekem teljesen ez jött le, ahogy olvastam a könyvet. Jorgnak nem jön be Sir Makin arca, de nekem bejött! :))

      Makin egy stramm királyi katona! Pár aktzívan végigharcolt évtől csak nem pocakosodik meg! Hiszen csak kapitánnyá nevezte ki a király vagy mi a szösz! :D Szép, erős, magas. "Vastag, túl húsos szájú" és Kb. harmincvalahány éves, hiszen Katherine leírásakor így jellemzi Jorg a leányt: "De öreg volt. Legalább olyan öreg, mint Makin. Harminc nyarat is láthatott már."

      Törlés
    2. Na de mikor volt Katherine! Addigra már rég elképzeltem magamban Makint valamilyennek, úgyhogy akkor ez már nem tudott változtatni rajta. :) És nem túlságosan pocakos, csak egy picit, és kerek arcú. Számomra ez illett a bölcsességéhez és a nagy harci tapasztalatához, nem egy harmincas fiatal. De hát kinek hogy. :)

      Törlés
    3. Nem tudom, de nekem valahogy így jött le. :) Viszont igazad van azzal kapcsolatban, amit írsz, Makin tényleg bölcsnek, nagy harci tapasztalatúnak tűnt az elejétől kezdve.
      Mindegy, kinek így, kinek úgy. :))) Nekem ez a kis dögös vitéz lesz Sir Makin! ;)

      Törlés